(ha nem erőltetem ezt a nyomi pozitív lelkesedést, belezakkanok. 

persze nem megy ilonkásan - én melléteszem és kivesézem az összes nyűgömet is. de aztán valahogy kinevetem az egészet, vagy nem is tudom, olyan mellékes tényként kezelem, hát ezek vannak, így érzek, még a levegővétel is nehéz néha, mit szépítsek ezen? amíg beszélek róla, írok róla, nem titkolom, valahogy ki is üresedik, távolról érzem, nem borít el tetőtől talpig és hozzá tudom tenni, hogy milyenizgiismár, deszépalakás, mennyireklasszdolgokraleszidőm, és igenis hiszek benne, hogy minden helyrejön, hogy szar lesz ugyan, de el bírom viselni. 

tényleg ki kell veséznem -  ízekre kell szednem, érzékletesen meg kell fogalmaznom minden kis pöcsnyi rezdülésemet, nehogy át kelljen úgy igazán éreznem.

azt majd.

arra még nem vagyok kész, még nem akarom, még annyi a tennivaló.... előbb csinálom, előbb megoldom, előbb nem bolondulok bele, hogy át kell gondolnom mindent, amiben eddig tötymörgésztem, mert hazugság volt, de már kész vagyok a való életre... (remélem? hiszem? tudom? érzem? vagy csak hangoztatom, hátha?)

utána.)

igen, igen, sokat magyarázom a bizonyítványt, sokat ködösítek, szinte mindent túlgondolok és túlbeszélek és és és. fujj. nem tudom, nektek milyen, de engem spec idegesítene, sokszor így is idegesít, hogy én csinálom és már megszoktam. de őszintén: ezen nem most fogok dolgozni.

csak egy kicsit azért szégyellem. 

ez megint magyarázkodás volt :DD tudat alatti gondolatmenet, ha valakit érdekel az ilyen agykurkász megfejtősdi:

"tudok róla hogy gáz vagyok - úgy már nem is vagyok annyira gáz, mintha nem venném észre, nem? légyszi ne utáljatok annyira, mint amennyire utálnivaló vagyok, hanem hasson rátok ez a kis trükközés meg mentegetőzés, hasson meg a manipuláció és legalább álljatok szóba velem, kééérleeeek..."

(puszi, anyukám, amiért húsz évig sulykoltad, mennyire egy kalap kaki vagyok, aki sosem lehet elég és aki szégyellje magát mindig, bármiért -  kicsit túl is teljesítetted a küldetést... még mindig nevetségesen reflexes, pedig igyekszem... és köszi ex, hogy átvetted a stafétabotot... innen egyedül is megy.)

azért többnyire nem ennyire rossz a helyzet... konkrétan sosem látott sikereket is fel tudok mutatni (amik szupertitkosak, mert túl kompromitálóak, nem csak rám nézve), nem is direkt ráadásul, mert tökre lesz...m -  lehet, mire odaérek a listámon, magától is rendeződik? (elég messze van.) 

egyfelől tökre teszek rá, kinek van még erre is kapacitása?! másfelől minimum egy terapeutát akarok, most. tessék engem bátorítani, szembesíteni, meghallgatni, megrígatni... (zsepim van, köszönöm.) lehetőséget adni, hogy ne szégyelljem magam olyan nagyon, ezazezkell! valaki, akit nem fárasztok az analitikus kitárulkozásommal.

közben meg azért sejtem, hogy nem pont erre számítottatok, mikor olvasni kezdtetek. bocsi.

na mindegy. (bár mindegy lenne.)

önbecsülés, önbizalom, alapvető szégyentelenség, nagyon várlak.

cím a szerkesztőségben. a nevemet tudjátok..