ünnepek

remélem, szép volt, meg szép lesz, közte pedig szabin vagytok [kacsintás],

belevesztem itt a mindenfélébe offline,
majd jövök,

puszi,
meg ilyenek [smiley]!

basszus

az előbb olvastam egy játékszabályzatban a fészen, hogy a valótlan adatokat megadókat automatikusan kizárják - és hirtelen leesett: hát nekem második nevemként ott nem a valódi, hanem a vágyott szerepel.

mert amikor regeltem, még hülye kis csitri épp biztos voltam benne, hogy folyamatban a tettek mezejére lépés. hogy nincs akadály. hogy én aztán ezt a névváltoztatás-dolgot úgy kitaláltam, nem tántorít el semmise!


utána derült csak ki, hogy a pénz azért de.
naná.
(kb mindig le voltam égve...)



nincs elvetve, továbbra is szeretném, csak félretettem kevésbé szűkös időkre. meg az iratcsere is... járjon akkor legalább le valami...
aztán kiderült, hogy lejárt, de akkor gyorsan kellett.
most meg megen a pénz.


de egyszer hátha.



szóval most asszem érvénytelen vagyok fészen.... vagyis hamisprofil.
what...


és akkor jobb is, ha nem nyerek, fájna, ha emiatt mégse adnák oda, amit, ugye.
#fwp

most, hogy

végre hozzájutottam némi koffein-utánpótláshoz, szeretném elpanaszolni nektek, micsoda kiszúrás is a melóban saját mobilnetet használni.

mert a mobilnet drága.
drága és hamar fogy.

hiába spórolok pedig hitem szerint így is, nagyon nem megy a beosztása...


(most, hogy a telefonszámlám is saját zsebből lesz, még sürgetőbb hatékony megoldást találni.
eddig ott tartok, hogy wifijel erősítő kütyü szintén saját zsebből - de iszonyat drága, csak akkor derül ki, műkődik-e itt, ha már kicsengettem, és persze külön engedélyeztetni kell kábé mindenkivel.
rémes.)


ami pedig a legnagyobb kiszúrás, hogy én igazából csupa képes dolgot nézegetnék szívem szerint - diy posztokat, webáruházakat, receptoldalakat, lakber meg dizájn témákat...

és ugye nem lehet.

és ez engem úgy elszomorít... úgy érzem, megfosztanak a megihletődéstől. a vizuális érzékcsiklandástól. a...

meg a pinterest, meg a mémek, meg...


tudom, hallgassak, munkaidőben ilyet... no de mikor máskor? otthon ugyan lehetne, ha ott lennék, de hát szinte sose vagyok. mehh.



na, így nem lesz nekem instám se sose, lássátok.

a nap kérdése

hogyan maradjunk ébren?

(pontosabban: hogyan ébredjünk fel,
esetleg: hogyan tegyünk úgy, mintha ma egyáltalán felébredtünk volna?)

különben

ez tuti a front, lehetetlenség, hogy mindenki egyszerre menstruáljon. (és ennyire.)

könnyek, nyűglődések, kialvatlanságok...

jobb lesz ez, nemsokára! (muszáj.)

(mondja, aki amúgy másfél órát aludt, khm.

fájazélet, hesteg,

hülye időjárás.)

Lulunak

sebtiben lőtt nyers szelfi, merthogy a rénszarvasom cinkosan a tiedre kacsint:

Lenszi

azaz Oliv most szünetel, vagy csak engem rakott ki?

volt valami ritkítás, amiről lemaradtam itt a pár nap nyüsszködésben?

temérdek szabadidő

egészen konkrét elképzeléseim voltak róla, hogyan fogom tölteni ezt a három pihenőnapot.

az univerzumnak is, nagyrészt az enyémtől különbözőek.

gondolom, nem kell mondani, de az univerzum nyert.



semmi indokolt dráma, csak a hormonok felzabálták az agyam, az energiám, és tegnap például krokodilkönnyeket hullatva ültem a szobám előtt a padlón, csizmában-kabátban, miközben kipróbáltam a zsír új boholytalanítómat a harisnyán, ami épp a lábamon volt, hátha attól jobb lesz ... hát ..., úgy a minden.


meglehetősen abszurd jelenet volt, és utólag elég vicces.



#boholytalanításrulezamúgy
#medzsikazegész
#komolyan

nem is, mert előbb

el kell újságoljam, hogy a héten felmerült bennem, hogy kéne nekem egy második fekete sapka. (hogy ha mosásba menne ez, se legyek gondban. ne kérdezzétek, eddig mit csináltam...)

majd tegnap a kishugom bepánikoltatott, így hazafele plázáztam (kariaji-téma), és csak úgy mellesleg, csak úgy magátólértetődően találtam egy számomra tökéletes fekete sapkát.


namost.
28 évig éltem úgy, hogy a sapkaviselés megalázó nyűg volt, mert vasaló alakú lófejem van szemüveggel, és mindig mindegyik borzalmasan állt (és meg is jegyezték ám, nem csak képzeltem).


erre 28 évesen, amikor elszántan bementem az összes üzletbe, hogy na most, varázslatos módon tényleg ott várt rám, A SAPKA, az utolsóban...
(egyszerű fekete kötött sapka, nekem mégis pont az álmom volt, amit elérhetetlennek hittem.)
és idén vettem nemrég mégegy jót, csak az vékonyabb meg szürke, most meg ez...

értsétek meg, nekem ez komoly dimenzióváltásnak számít... hogy csak úgy, és tetszenek és normálisan állnak...


fogalmam sincs, mi történt, hogy ekkorát változott a világom, de
#aww

és a mai

nem alszom napok óta, agyonverve kelek a sötétben és hidegben, de mások azt mondják, ők is, meg naggyon erősen pms-time van már,
szóval nem aggódom, tűrök - csak qrva idegesìtő.


tegnap is idillke volt a pasival, ez azért nyugtatólag hat a lehethogynincsértelme után(i megbeszélős tripek után).

meg benyomtam fél zacskó vajkaramellás bonbonetti szaloncukrot, az is jót tett...
hát istenkém, előfordul az ilyen...

(a mikulás hozta. azért hozta, mert véletlenül értesült róla, hogy az ünnepi készülődés nyitányaként vettem és elfogyasztottam már egy ugyanilyet.

ugyanitt: nem tudom megmagyarázni. valamiért már tavaly is ez volt, eszem, amìg látom.... nem vagyok pedig csokis...
de néhányfajta csokival néha meg ez van.)


meg van, hogy beugrik valaki szivemnek kedves egy meglepipuszira,

meg fürtös és a nagybeszélgetéseink,

cuki is újra cuki,

meg azért van intézni-, csinálni-, kitalálni- és megvennivaló még ezer,
és persze mesélnivaló is lenne,
az is visszajön valamikor biztos.



és most megyek, és megguglizom a "laptop/tablet kamatmentes hitelre" lehetőségeket.

hangulatom (tegnap)

úgy valahogy nem találom magam továbbra se. elvagyok azzal, hogy veszekszünk-kibékülünk-vitázunk-szerelmezünk-hullámvasutazunk a pasival, meg fürtös, meg a lyányok, meg a család, meg dolgozom, meg foglalkozom a mindenféle aktualitásokkal,
de full homály.


a pasi, az most olyan, hogy hasogatjuk a valóságot, mintha 2 emberrel járnék, igen éles váltásokkal, és az egyiket szeretem, a másiktól sírok, és ha jó, nagyon jó, ha rossz, nem értem, hova lett a kapcsolatom hirtelen és mitől és ezmi, végletesen.

fujj, ez a dinamika ez fujj, meg egészségtelen, meg ilyenek.
(jutunk ugyanakkor valamire mindig, a beszélgetések mintha egyre lényegre tapintósabbak lennének, vicces.)


ez elviszi amúgy az energia nagyját és leköt szinte teljesen.

van aztán a háttérben ez a 'nem tudom, hogyan tartok hova, oda-e, vagy mi lesz velem, egyáltalán, lehet-e bármi, és még sorolhatnám, miért bizonytalan a minden, ami van-e egyáltalán' téma,

(ne pislogjatok, ez egy teljesen értelmes leírása a dolognak,)

tudatosan keveset foglalkozom vele, de rendre azon kapom magam, hogy mégis fut.

és a bevásárlósdi utánra az volt a terv, hogy

egyrészt kitakarítok és elpakolok - ami először a cukis incidens miatt nem valósult meg, majd utána megdeglett a porszívónk, és a pasié se elérhető, és amúgy is mindig volt más elfoglaltságom

(, így még most is redva van, ami határozottan rosszat tesz a közérzetemnek),

másrészt hogy végre otthon fogok kuckózni a sok boltbantalpalósdi után, és kariajiötleteket keresek, hirdetéseket szerkesztek, meg recepteket gyűjtök - mire is tönkrement a laptopom, telefonról nem olyan, és zavar a redva, a pasinál meg nincsen net.

sehogy se jó, semmise alakul úgy most,

ez érzem.

szóval ìgy kénytelen-kelletlen, 'fuckthisshit' jelleggel feladtam kicsit mindent.

az egyetlen csodás dolog az adventi díszítés a pasinál, került még hozzá egy jól pozicionált égősor, meg egy diszkrét aranyhangsúlyos minimál kompozíció az éjjeliszekrényre, 

szerintem nagyon meghitt és hangulatos,

igazán szìvemcsücske ezt megteremteni,

csak ugye én nem ott lakom, nálam meg nincs most hova,

(ez a kétlakiság is idegesít most, fú),

és hajszolt is vagyok, és nyügi és fáradt. 

nagyon rossz napjaim is voltak mostanában,

de azért már nem mélypont, csak egyelőre épp annyira nem jó.

idén ezt àlmodtam meg