ja és: naivság

milyen cuki voltam, hogy azt hittem, majd a státusztörvény lesz itt a gond...

muhaha.

(egy csomószor újraírtam.

bocsi.)

nem való nekem az élet (random hülyeségek felvillantása)

na, hát így ezt érzem. de most komolyan.

egyszerűen nem látom, merre tovább. itt van ez az objektíve iszonyat gáz fostenger, amit jelen munkahelyemnek hívunk... egy csomó embernek ventilláltam folyamatában, és szerintük is, meg a munkatársak szerint is objektíve iszonyat gáz és fostenger. (és nem 2-3, hanem már 20+ munkatárs véleményére alapozhatok. éljen a hospitálás intézménye, stb...)

és lehet, hogy csak azért nincs még idegösszeomlásom, mert pénteken a 4-ből csak 2 gyerek jött el, és nem adtak más feladatokat, hanem pl pótolhattam az (amúgy miattuk) eddig kimaradt program-leoktatást, meg gyárthattam magamnak vizsgálati eszközt (amit naná hogy nem adtak, de legalább lamináló gépet igen, hogy legyárthassam. most, miután rájöttek, hogy használnom kéne már a vizsgálatok során és nincsen). (amúgy honnan lenne? pláne, hogy addig azt se tudtam, hogy létezik, míg nem mondták, hogy na, a kövi gyereket azzal... még jó, hogy rossz időpontot küldtek neki, így nem jött...) (igen, a rendszer ilyen sok sebből vérzik. ez is egy mármegsemlepődünk tipusú anomália..)

ezek pl azt hiszik, hogy lehetséges min. 8 és fél órán keresztül szünet nélkül koncentrálni.

amúgy látszólag lehetséges, nagyon változó színvonalon, olyan agykihagyásokkal, hogy nem tudom leírni a gyerek teljesen hétköznapi keresztnevét az igazolásra, így el kell mennem új űrlapért, meg nem tudom követni, és így lejelölni se, mit olvas, mert egyszerűen már nem_működik_az_agyam. addigra. koradélutánra, merthogy addig összesen csak 2x elszaladhattam pisilni, de amúgy folyamatosan koncentrálnom kellett. fo_lya_ma_to_san.

úgy, hogy háromnegyed órával előbb bementem, és lecsesztek, hogy miért nem korábban, hogy készülünk így fel... 

(nem fizetitek, b.meg, azért.)

én nem akarom ezt az egész röhejes fost legitimizálni azzal, hogy szó nélkül megcsinálom a munkaidőbe nem férő feladatokat előtte-utána. (3 hete ez megy amúgy, és így is végtelen elmaradásokban vagyok.) én nem akarok másfél órával korábban kezdeni, ha úgyis kerek 8 órát szabad csak beírni, fenntarthatóvá téve, hallgatólagosan elfogadva, hogy amúgy a felkészülést-konzultálást nem kalkulálták bele a munkaidőbe.

énnekem az se tetszik, hogy ebédidőnek nem hagytak helyet. 

eleve, a nagyrészt 2 és fél órás vizsgálatokat beosztották 2 óránként. okk, az az elvárás, hogy pörgessük. de azért ne csináljunk már úgy, hogy az ésszerűség határán túl, messze a minőség rovására menve elfogadható ezt a "pörgetést" elvárni... már ott tartunk, hogy lehetőleg semmit se kérdezz a szülőtől, jó volna, ha csak azután hívnád be, hogy te már a tőle érkező infók nélkül lepörgetted az egészet, nehogy véletlenül mondhasson bármit, ami árnyalja a képet és feladatot... ne oldd fel a szorongó gyereket, majd beírod, hogy szorongott és ez befolyásolta az eredményeket. úgyse a tartalom és a minőség a lényeg, hanem hogy darabra és formailag meglegyen. (kicsit se undorító az egész, nemigaz?)

na, de hogy a nettó, percre pontosan 2 óránkénti beosztás, az nem feltételez még egy pisiszünetet se. a gyerek előanyagának átnézését pláne. kvzni, kiszellőztetni a fejed, esetleg enni? ugyanmár.

viszont lehet mondani, hogy jajj, azért nem tettünk bele ebédszünetet, mert akkor 9 órát kéne benn lenni, így meg 8 csak a kötelező... (komolyan ezt mondták.)

(aka az a pozíciójuk, hogy "simán letolható 2 óránál kevesebb alatt per gyerek, megbeszéléssel-papírmunkával, és ti eddig is csak lógattátok a micsodátokat" - illetve az is benne van ebben, hogy "ha nem sikerül ennetek, az csakis azért van, mert nem pörgettétek eléggé, ti nem voltatok elég ügyesek", ergó felelősség-áttolás ránk.

a homeoffice-szal is kitörölhetjük, mert az arra fordítható fizetett idő se nőtt, csak a megcsinálandó feladatszám. már az első éles hetem alatt kb behozhatatlan lemaradásba kerültem, hát nem remek? 

még úgy is, hogy ugye véletlen kettővel kevesebb esetem van, mint papíron lennie kéne mostanra.

(ja, mert a kezdők lassabb tempóját, illetve a tanulásra szükséges időt sem kalkulálták bele, nyilván.)

hogy ha betanulnék valami csoda folytán, begyorsulok, és majd jó lesz?

szerintem nem lesz, ha a 25%-os feladatnövelés előtt se volt jó, csak elviselhető... a rutinosak csak bevállalják, mert kell a sulihoz, önéletrajzba a kövi munkához,... vagy csak úgy itt felejtették magukat a lassan melegített békásfazékban, akkorról, amikor még 2 fő volt egy gyerekre és 5 óra. (nem is volt az olyan régen, képzeljétek.)

meg amúgy hogy tanuljak bele, ha egyelőre úgy van, hogy a főnököm átnézi a papírokat, a kezembe adja, amit csináljak, aztán meg az orra alá dugom a papírokat és megmondja, mit írjak a véleménybe? de azt már nem mondja el, hogy melyiket miért, mert nincs rá idő. semmikor se. és ő nem látja a gyereket, se hogy mit csinálok és hogyan, így nyilván sose lesz valódi a visszacsatolás se.

és máris volt egy gyerek, akit full cserbenhagytunk, csak mert a főnit épp rossz pillanatában kapta el a dolog. (ez egy utólag rájövős, pluszban kiakadós történet bennem.)

meg a családok kérdeznek, és nem tudom megválaszolni... és nincs mikor utána járni, mert már darálni is kell a következőt... 

meg várják a segítséget, útmutatást, tájékoztatást, én meg csak pislogok, mert 1) pont most tiltották meg, hogy a minimumok minimumán kívül bármit is csináljunk, mondjunk, egyáltalán kérdezni engedjünk 2) ugye nem tudom 3) a kifejtős papírban is csak az én nemtudásom nyomán lesznek panelbullshitek, amiknek nagyjából lesz csak köze a gyerekhez, mert egy listából igyekszem leválogatni a frázisokat az adott tipusú esethez, mert ennél több nem tud megvalósulni szakmai támogatás és idő híján.

hát basszikuli. és adjam én ehhez a nevem, mert hát 'a szakmai előmenetel belépőszintje ilyen', meg a 'csak egy kicsit legalább bírni kell',

meg a 'ha már úgyis 8órázunk, legalább szakmai legyen'...

((eleve az, hogy heti 5 napot dolgozni - tudjátok, ismertek - a wtf kategória. ki találta ezt ki, és a többiek miért nem csapták agyon?? és akkor mikor csinálod a fizetetlen munkát (aka kötelességek)? és pláne mikor éled az életed?! irracionális.))

ja, és persze olyasmikért csesznek le, amiket nem mondtak, nem tudhattam, nem is én rontottam el, ... és megalázó, inkompetensséget sulykoló helyzetekbe hoznak napi szinten. a közvetlen főnim egész héten ki volt akadva, hogy ezt se tudom, azt se tudom, hogyhogy nem tudom?! (mégis honnan tudnám, úgy amúgy. azt mondogatták végig, hogy majd őtőle tudom megkérdezni ezeket.) (ja, és egyik nap ezt mondja a dolgokra, másik nap azt. csak hogy egyszerű legyen.) a betanításnak csúfolt valami meg papíron van max. (van egy mentor, 2x benn maradt velem este 7-ig, hogy fel ne mondjak már a kezdés előtt kb, meg volt eddig mellé 2x másfél órányi oktatás, aminek volt valami értelme, de sajnos az egyik egy program használatáról szólt, szóval nem kimondottan szakmai...)

nemtudom, nemtudom, 3 hét telt el, és már néztem az álláshirdetéseket. de semmi, amiről azt érezném, bírnám. fáradt vagyok, végtelenül fáradt. megkövetem a pszichológusomat, aki féltett ettől a melótól... jobban igaza volt, mint legvadabb rémálmaimban gondoltam. újabb földbeb.szós csalódás, még nagyobb reménytelenség, tényleg, hogy lehetne valaha egy normális, élhető, nyugis kb félállásom, amiből megélek?! (sehogy, ugye.) ((többet amúgy se bírok hosszú távon szerintem, valahogy úgy vagyok összerakva, 2-3 nap után már csak küszködök, hogy túléljek, ha nincs legalább egy nap magamban szabadon szüttyögős pihenőnapom rá. rövidtávon megy ez, de elégek benne, és heló lesz hamar.))

esélyem nincs, hogy ne csak túléljek, minden este sírva ésvagy felqrt aggyal, tehetetlen dühvel ventillálva.

nem akarok holnap is bemenni.

nem akarok menni mostmár inkább sehova se.

(nem azt mondom, hogy öngyilkosság-ügyileg, csak egyszerűen ez az egész élet dolog, ez nem nekem lett kitalálva. nem bírom, nem tudom, hogy kell bírni. max ilyen kampányszerűen.

egyszerűen nem az én tempóm, amit fel kéne venni, és nem csak most mondom ezt, fél év itthon luxikázós szabadon pihenés után. nekem annyi és olyan tempóban valamiért nem megy. túl sok inger, túl gyorsan, túl kevés regenerálódás...)

kicsit hosszabb röviden

még csak 2 hete dolgozom itt, 

de mostanra már megéltünk egy 25%-os munkaterhelés és feladatmennyiség emelést,

és egy 50%-os kávéár-emelést.

(utóbbit megoldja, hogy az előbbi mellett már csak hazainduláskor férne bele a kvzás*, úgyhogy az csak funfact.)

#csupaörömazélet

*azt hiszitek viccelek, de amúgy nem. ma például enni is csak itthon jutott időm munka után - ill hát ott is maradhattam volna enni, vagy útközben megállva, de hazahozott az undor és a zombiüzemmód.  és ez még egy régi terheléses nap volt, amibe még terveztek az ebédnek helyet, fckyeah. (és nem ez volt az első alkalom, hogy kimaradt az ebédem. de ma volt az első, hogy nem néztem, hanem csináltam a feladatot. de másokat, akik pedig rutinosak, is láttam nemenni, max futtában csipegetni, többeket, többször ... 

az volt a benyomásom másfél hét alatt, hogy itt mindenki megfeszítve rohangál, hogy kimozogja valahogy a napot, és milyen abnormális és irreális a tempó és elvárás.

na, ez még azelőtt volt, hogy kiderült a 25% csak úgy, a következő heti beosztásból. mert ugye akinek van szeme, lássa, surprise!)