ezek vannak

a sok rossz meg mégrosszabb meg annál is lejjebb után szerencsére az univerzum is elunta a szivatásomat és elkezdtek alakulni a dolgok.  jó, hát nyilván tettem is érte rendesen...

ha minden igaz, holnap aláírom a szerződést: egy megfelelőnek ítélt albihoz, egy cuki lányhoz és egy nemtudommilyen fiúhoz, a város másik felén. 

a hétvégén átcuccolok. 

igyekszem lelkes lenni, nem törődni azzal, hogy fáj meg félek, lesz bőven időm padlón lenni még...

(8 év minden álma és makacs öncsalása: a meg nem született ikreink, az el nem hált vágyak, a soha meg nem varratott esküvői ruhám... az ijesztő tények: hogy mindezt hagytam neki,  nemlétező dolgokban hittem, odadobtam minden önbecsülésem... az eljövendő hiányok: a savanyúságos néni, a csalafinta postás, az én villamosom és a macskám és hogy van valakim és bárhonnan hazatalálok csukott szemmel is... ilyenek.)

de közben micsoda izgalmak! jólesz, kaland az mindig van, énmondom.

munkában is visszajött a főnökség a szabiról plusz rájuk szakadt egy csomó munka, és ez annyira szuper: végre nincs idejük engem csesztetni... (kopp-kopp.) persze ehhez az is kell, hogy reggel bedugjam a fülem mindenféle rádiók zenei kínálatával. (és lázadásból élvetegen rázzam fejem-lábam a ritmusra. nemérdekel, csúnya dolog a túlkontrollálás...) (néha már én is elhiszem, hogy élvezem, szóval alakul.)

le vagyok egyébként döbbenve: évek óta nem hallgattam mást az inforádión kívül... gondolhatjátok... zeneileg végleg lemaradtam 2009-nél, úristenöregvagyok a lehetőségek tárháza igen bő lesz :)

(mostanában indokolatlan szmájlikat használok.)

ez a negyedik hét, hogy a világomat nem tudom, úgy kimerültem. folyamatosan a túlélésért küzdök. pozitív rekordom a szintentartás volt, szóval megvan az ASAP projektem még a kicsomagolás előttre. 

(már 6 óra alvással sem vidám végigtolni egy erőltetett menetet a melóban, másfél meg 3-4 órákkal inkább nem is írom le, milyen. és mégis, mégis ledolgoztam 6 napot 5 alatt, miközben egy hétig csak feküdnék az ágyban, semmitcsinálva, kómásan... 

de egy 12ésfélóra után azért jól esik megveregetni a saját vállát az embernek mielőtt összeesne ... kipróbáltam a vidékről felutazást is, mire megérkeztem, már a túlórázást is letudottnak éreztem, pedig, szóval nem igazán...)

egyszer voltam nyugodt. 10 boldog, szürreális percig - valamelyik reggel 7 óra jól megérdemelt alvás után az ex ébresztett és a cica, és egyik sem inzultált vagy harapott arcon, és nem is  kellett rögvest kiugranom az ágyból. de persze nem ezért voltam nyugodt, hanem mert álmodtam előtte, és álmomban valahogy nem stresszeltem, nem volt sehol semmi feszkó, se gyomorgörcs, se kapkodás, se erőltetett nekirugaszkodás, hanem kipihent és kisimult voltam miközben valamitcsináltam, értitek. és 10 perc is eltelt, mire az agyam visszazökkent a napi valóságba...

ahh. kicsit meditálni is kéne (utálom), kicsit jógázni végre (még sosem) - addig is legalább drukkoljunk a szervezetemnek, hogy bírja ki.

ja, evés, azmiaz még mindig, természetesen. (voltak egész ígéretes napok, majd csak...)

de azóta sem gyújtottam rá, pedig egy hete újra sóvárgok, nemisértem. kemény csaj vagyok, na. 

ééés, valahogy az egészet megoldom majd. még nem tudom, hogyan, de menet közben odaimprovizálom, ami hibádzik. ugye? (be vagyok tojva, szét vagyok esve, csinálgatom, ahogy tudom, reménykedem, amennyire tellik...)

közben butaságokat is csinálok ám, meg külön szopatom magam szívességből koncertlátogatással (évek óta nem voltam, mért most kellett), hajnalban-hazaéréssel (amikor tudod, mit kéne, de pont magasról, mert már túlléptél minden határt), hajnalig tartó hempergéssel (ex pont most, most ébresztette fel a már temetett ösztöneimet, fuckyeah. azóta is egyfolytában akarnám, de minek), szóval mindenki megnyugodhat, ember maradtam, nem valami roncs... (de azért kitoltam a tűréshatárt a hibák vonatkozásában... azon se csodálkoznék, ha mindent feladtam volna, vagy... nem is mondom, miket néznák még ki magamból - ehhez képest talán megbocsátható, hogy így bukdácsolok...)

baszki, azért ugye leszek még normális újra?

(ja, indokolatlan csúnyaszavakat is használok. az indokolatlan egybeírásokról nem is beszélve...)

ha rendszeresen írnék ide, tartanátok tükröt, hogy jól csinálom-e?

(detényleg, hogy a frászban lehet ilyesmit JÓL csinálni, mikor CSINÁLNI is olyan kib... nehéz?! nekem legalábbis...)