egyfelől, hogy mégse lesz megint home office-os otthonmaradósdi... pedig az mennyire-annyira jó volt. (tudom, hogy csak nekem, míg rengeteg ember élete meg összeomlott... de engedtessék meg itt a saját szempont.)
másfelől, hogy mindenhol milyen agyrém dolgok mennek...
amikről oliv meg martine beszámolt, egybevág az én ismim helyzetével, meg amit a pasi mentős haverja mesél... (meg amit a mai államaparàtus működéséröl tudunk.)
ijesztő, dühítő.
(én ugye mindig mondom, hogy nem érdekel a politika, szűrve olvasom a híreket, nem kattintok olyanra, amitől csak tehetetlen dühöt éreznék... aztán csak azon kezdem kapni magam, hogy ahhoz (sokmásokhoz) képest egész tájékozott, saját véleménnyel bíró ember vagyok, aki azért csak belefut hülye vitákba meg napi szinten "azembeributaságmindigmeglep" szitukba,
szóval lehet, hogy én igazából mégis poitizálok (aka közügyekkel foglalkozás), csak azt hiszem, hogy nem.
valahogy a legtöbb dolog szembejön fészen, vagy átdobják messengeren, vagy emlìti a pasi, vagy hallom a folyosón, vagy belefutok a headline-ba egy híroldalon, amit gyors' átpörgetek...)
de és akkor ott a fészbuk, meg a munkahelyem, ahol emberek (néha habzó szájjal) tiltakoznak a maszkviselés ellen, meg tolják a (legtöbbször laposföldhívő-oltásellenes szintű) érveket, meg csakazértse hordják jól mögöttem-mellettem a buszon, metrón, irodában, és akkor én így minden egyes nap csak pislogok, szomorúan.
és nem értem, miért nem tiszta, hogy az efféle szabály az véleményfüggetlenül betartandó, a forráskritikus információszerzési képesség és elemző gondolkodás meg... nem tudom, én nem hinném, hogy olyan okos vagyok, de szóval így alap kéne legyen, nem? (dzsíz, tudom, hogy nem, hát látom.)
mikor a saját (elvileg diplomás, értelmiségi) hugom összeveszett velem, hogy igenis mindenkinek joga van a véleményéhez (kivéve nekem, mert én hagyjam abba a sajátom elmondását), és ott, vidéken egész máshogy élik meg a vírushelyzetet, mert ők nincsenek úgy meghülyítve a média által, mint a pestiek (wtf), és amúgy meg nem lehet tudni úgyse, melyik hír igaz, mi hiteles forrás, mert hát honnan tudnánk, és így aztán azt se, mi történik valójában, és így semmi alapja semminek, a kormánnyal kapcsolatos véleményeimnek se, meg amúgy is, mindenki lop, mindenki mindig lopna, szóval tökmindegy.
apám meg leb.ott múltkor is, hogy nem visszaküldeni a nemzeti konzultációt tiszteletenség, és ilyet ebben a családban nem csinálunk, és különben is, a tv megmondta, hogy még sose volt ilyen jó, szóval ne legyek ennyire élhetetlen-telhetetlen.
olyan.. hát hogy is mondjam. olyan dühítő számomra az emberek ilyetén ... más dimenzióban levése? hogy lehetne ezt szépen mondani? (vagy bárhogy?)
én meg közben csendben összevásároltam egy újabb mini tartalék karanténkamrát (kamra híján nagyon limitáltan sajnos, éljen az egyszobás garzon rendes konyhabútor nélkül),
ill összeteszem a két kezem a háziorvosomért, mert először borzasztóan aggódtam a héten, amikor (nemcovid jellegűen arcüreggel-füllel) betegnek éreztem magam, hogy majd karanténba dugnak és hogy' megyek suliba, de ő megnyugtatott, hogy mezei megfázásért nem fog, és végül, a vicc kedvéért ki se jött rajtam rendesen, csak kicsit nyomnak emlìtett részek, meg kapargat a torkom. (azért jó, hogy tényleg itthon pihenek vele tegnaptól.)
(mondjuk én spec ellennék itthon két hetet, nyilván nehéz lenne a levegő hiánya, de amúgy annyi dolog volna, hogy valami tornázással kombinálva igazán jól is jönne szerintem. pont megcsinálnék mindent, amire most nincs alkalom, asszem.)
a suli az bosszantó, már csak egy hét, és még nem mertük lefoglalni a szállást, elvileg megtartják, csak reggeltől estig maszkban leszünk,
gyakorlatilag szerintem hülyeség, de a többiek, és a valódi, velük folytatott nagy szakmázások hiányoznak.
és persze pár hete hiába lehetett kapni olyan kézfertőtlenítőt, amit szoktam, ráérősnek nyilvánítottam, most meg már megint nincsen,
szóval annyival azért nem lettem okosabb tavasz óta én sem, mint szeretném... haha.
félni, azt meg már nem igazán, asszem. csak egy picit, az agyam hátuljában. inkább készenlétben, hogy lehet kb bármi, és annyira már ne lepődjek meg.
#vajonmilesz
#furaleszazőszis