randomdolgok

a háziorvosom tudja a nevem, woww, de jó az effajta memóriája! (én az övét most is meg kellett nézzem. fordítva szokott lenni, nem?)

nagyon nem vagyok még jól, amit nem is értek, pusztán ennyitől elfáradtam, a hazaút kb legelején be kellett jönnöm egy helyre megpihenni. (mi vagyok én, nyugger?!)

ha már, akkor a régi-régi törzshelyemre, és atyaúristen, mekkora nosztalgiafaktor! évek óta felé se néztem. és szinte változatlan...

fiatalsàgom ikonikus helyszíne (hesteg 10yearschallenge, konkrétan), ahol a pokoljárás mellett azért volt csomó jó dolog is,

és, basszus, arra jöttem rá, hogy nincs már senki, akivel ezt az életérzést meg tudnám tárgyalni, senki nem maradt meg akkorról...

kivéve az egy pillangócsinálót, mondjuk, de hát vele no kontakt évek óta...
haha. persze erre a gondolatra rögtön rácseteltem, hogy itt vagyok - és kiderült, hogy csak elkerültük egymást...

na, az milyen lett volna már, ha bejövök, és miutàn arcon csapnak az emlékek még őt is itt találom...
(nagyon durva lett volna.)

így csak forgatom a fejemben a régmúltat, azon az asztalon táncoltam, az volt a kedvenc székem a pultnál, ott ültem, mikor... és amott meg az volt, hogy, és miután elmeséltem a pirosruhát, meg a szilveszterek, meg a bandázások, ittottalvások, ésésés, ...

megszépítette az idő is, azt hiszem, de sok dolog azért saját jogán aww.


de nagyon fura ez...

vissza az életbe

fú, gyerekek, ezmivoltmàr.
(influenza, amúgy.)
pont két hete lettem beteg, és úgy feküdtem végig zsinórban hat napot, mint a kisangyal... voltak fokozatai a javulásnak, vagyis hát vannak, jelen időben, még mindig hipp-hopp el tudok fáradni, meg folyton bedugul a mindenfélém és köhögöknöm kéne, szóval még most is itthon regenerálódok.
(tegnap pl egy reggeli-fürdés-hajmosás kör után éreztem, hogy over, de ilyen "azonnal le kell ülnöm" módon, elég ijesztő tud lenni...)

ott hagytuk abba, hogy pénteken azon szenvedek, miért jöttem dolgozni. na, hát szombaton is bementem, én butus, aztán este csak lerogytam az előszobapadlóra és sírtam, annyira durva volt, annyira nehéz.
biztos, hogy az életben többet nem vagyok hajlandó betegen dolgozni menni, inkább maradok otthon téves riasztással feleslegesen, mint mégegyszer behúzni egy ilyet.
a pasi mindent hozott, csinált, adott, aztán simizett tehetetlenül, csak utána kb sose volt itthon, az q rossz volt. (kb a tv, mint háttérzaj és később a tesós chat tartott vissza a becsavarodástól, ha jobban belegondolok...)
amúgy már tettünk pár (egyre hosszabb) sétát a pataknál, meg felhasználtuk az ajándék mozijegyünket is, mielőtt lejárt (és nem fulladtam meg, jéééjj, és mások filmélményét se rontottam el nagyon), és ma már föztem - alakul minden szépen.


ja, volt pasicsaládjánál meglepiszülinapom, amiről sajnos ìgy lemaradtam.
küldtek azért a tortából -
fűrészporíze volt, 2 falat után kidobtam.
(állítólag nem is, de engem nem győznek meg...)

a gyerek is beteg lett, ő is lemaradt volna a saját szülinapi köszöntéséről, de addigra a pasi rutinosan lemondta a tortát...
így azt csak eltoljuk. (úgy tűnik, másodszor is.)

én nem bánom, legalább nem maradok le, nagggyon cuki társasjátékot kap, alig várom, hogy kiderüljön, tetszik-e neki.

(karácsonyra már befigyelt az első kártyajátéka, amivel azóta sok-sok órát játszott, szóval hátha.)


emellett a hugom is influenzás lett a messzi távolban, babóca mellett elég party hard. (apám váltja a pasiját, hogy segítsen, annyira.)


bezzeg a pasi csak 3 napig betegeskedett, nem tudom, hogy csinálta...

szóval így.
(mondjuk azért lett ma paprikáskrumpli, mert azt szaglás és ízérzés nélkül is be tudom fűszerezni, de már szinte működöm... szinte.)

padló

na, hát bármit nyaltam is be, ledöntött úgy, hogy még ma is csak feküdtem. most is csak az orvos miatt keltem ki.

majd egyszercsak jövök...

hó volt, jó volt

bezzeg, amikor minusz volt meg hó! akkor nem volt kutyabajom se...

elmentünk a gyerekkel is fetrengeni benne, másnap meg kettesben a Hárs-hegyekre, bóklászni.

előbbi mindent tartalmazott, tényleg: szánkóztunk egy jó nagy dombról (mivel az gyermek addigra már csak velem nem, kénytelen voltam úrrá lenni a rettegésemen és lecsúszni vele, felelős felnőttként, miközben a szituban igazából én voltam az ijedt kisgyerek, mert 20 éve nem szánkóztam, féltem, hogy meg tudom-e tartani az egyensúlyt, irányt, tudok-e fékezni, stbstb, de persze minden jó volt, hálisten, de ajh), hógolyóztunk, építettünk hóembert, csináltunk hóangyalt, fogócskáztunk, bújócskáztunk, csúsztunk s.ggen, játszottunk sárkányosat, családosat, sárkánycsaládosat, cicásat, szobrosat, ijesztgetőset, játszótereztünk is meg nyomokat is követtünk meg már nem emlékszem, de volt még... szóval kimaxoltuk, na.

utóbbi is nagyon szép volt, de annyira csúszós - nekem -, hogy külön mutatványosnak éreztem magam, és nem kis büszkeséget okoz, hogy 1) felmentem az egyik kilátóba (és le is jöttem!)  és 2) minden lejtős részen leevickéltem épségben (igaz, a pasiba kapaszkodva és/vagy négykézláb, de na!)...
(azóta kaptam szegecses cipőtalp-rátétet, csak meg kell nézni, jó-e.)


meg voltunk a gyerekkel étteremben is, és annyira büszke vagyok rá!
elsőre, pár hete kb a mienk volt a hely, utánunk szállingóztak csak páran, és kaptunk színezőt, nagyon kedves, gyerekbarát kiszolgálást, meg a kaja is jó volt,
most viszont a pasi épp az utolsó asztalt foglalta le, mikor előre beszaladt a sok kocsi láttán, szóltak is, hogy sokat kell várni, és úsztak ezerrel...
színező nélkül, zsúfoltságban és hatalmas nyüzsiben (a fullház mellett még asztalra várakozók is álldogáltak bent, és ők is folyton újratermelődtek), bő egy órát várva, mire ételhez jutottunk ... és a csibe kibírta.

igaz, végig szórakoztattam, de ehhez kellett, hogy partner legyen. szóval nagyon ügyi volt egy felnőtteknek is kihívást jelentő, megterhelő helyzetben!
(pláne, hogy a végére már álmi is volt meg éhes is, de még csak nem is nyafogott rendesen, csak láttam rajta.)

és most volt nálunk kb negyedszer a délutáni alvás, eddig 1x apjával ketten (nem)aludtak, utána mindig én voltam középre kérve,
de most, most végre ő aludt köztünk, bár még mindig hozzámbújva, de alakul ez!

ébredés után is, mikor fetrengtem kicsit apáján, odajött, hogy ő is akar...

(úgy tűnik, idegenkedik valahogy az apjához bújástól, hiába szoktak sokat birkózni meg van az ölében, az mókázás, az más, a nyíltan intim odabújós-szeretgetős-puszilgatósdi velem megy inkább. ez fel se tűnt, mert a mamánál egyszemélyesek az ágyak, és lehetett mondani, hogy nem férnek el, mert apa túl nagy. de hát, úgy tűnik, nem azért... mindegy, oldódik ez, ki fog alakulni, nem kell túlaggódni, de azért figyelgetem mostmár a pasit is, szerintem ez az ő nehézsége is, nem csak a kislányé...)


végül, amikor este a pasi átadta a gyereket, történt, mindenki megdöbbenésére:

az anyja megkérdezte: mi a baj, szivem, fáradt vagy? mire a gyerek: nem, csak hiányzik a nádja!

bacik, vírusok, csupajó

hát a kedd, az már borzasztó volt, maga a munka is, meg a közérzetem is, a pszivel mindketten boldogan sóhajtottunk az ülés végén, hogy letudtuk a napot, pedig a kis szessönünk amúgy jól sikerült... (természetesen majd megpusztultam a lelki kínoktól és utána is.)

szerda-csütörtök főleg feküdtem (mikor máskor, mint a pihenőnapokon, ugye), de azt gondoltam, a pasi is jobban lett ennyi idő alatt, pedig dohányzik is, én is biztos, szóval ma bejöttem...
haha, nem.

meg is van, a torkom mellett már a fülem is fáj, olyan köhögőrohamokat produkálok, hogy többen inkább eltekintettek az ügyintézős kényszerüktől...

fun. (nem.)

azért csináltam egy olyan tárkonyos csirkeragulevest, hogy megszólal, meg túrós-sós csillagokat (és szivecskéket is, idén bővítettem a kiszúrókészletet!), cukin ápolt a pasi, teázom teával meg mások is felajánlották, hogy főznek nekem teát,
szóval végülis minden adott a túléléshez,

de azért tessék sajnálni.
(főleg, hogy nem maradtam otthon. miért nem maradtam otthon? kitudja?)

drogéria update:

és akkor a rossmannban kb mindent leáraztak, amit kinéztem/kinéztetek,

Neutrogenákat is, csak mondom.


(nem tudom, mi van, múltkor is bementem betétet venni, és pont hozzá volt csomagolva ajiba az a féle nedves wcpapír a nekem megfelelő kiszerelésben, amit amúgy is szoktam venni, meg olcsóbb is volt picit.
meg kinéztem izzadásgátlókat, mert az oldspice-om mostanában valahogy nem mindig kielégítő, és voilà - az egyik márkából konkrétan csak azt az egyet akciózzák, amire most fentem a fogam kipróbálni, ennyire. mimimi...

meg persze, hogy felcsigáztatok itt a tusihabokkal, na, és azt is, haha.

nem az, hogy nagy összegek,
de szerintem ez jel!)

(ténylegvicci, na.)



(amúgy meg nagyon meg kell nézni, ha valakinek sérti az önérzetét, hogy valami akciósan is több, mint máshol, lásd a balzsamom. csak mondom.
mert amúgy meg kinekvanarraideje.)

körömlakk, saláta, satöbbi...

első munkanap utáni első programom: drogériákban szagolgatás. ez ilyen gyengepillanatos perverzió, asszem, hogy alvás helyett...
mostanában, én nem tudom, mi van, de beleválasztok nagyon: rendre tovább kell passzolnom a dolgokat, mert nem bírom el az illatukat. komolyan.
az hagyján, hogy krémekkel, de tusfürdőkkel is sorra járok így... hiába szagolom meg a boltban, a flakonon kívül tök másképp hatnak. régen ilyen nekem nem volt, akkor mindig magabiztosan ki tudtam választani azt az 1-3 kedvencet, amit utána a forgalomból való kivonásukig használtam. de mostanában...

ami maradt, az az olivás Palmolive, a habfürdőjéből indult a szerelem (tusfürdőnek vette a pasi anno a kínaiban, mert sose olvasott el semmitse...), de a tusfürdője is ugyanúgy awww,
meg a sötétkék Nivea az illata miatt (és mert az elmúlt évtizedben kb csak Niveával fürödtem amúgy, ó, a sárgabarackos, a csillaggyümölcsös, a magnóliás, ... szóval muszáj voltam találni egyet),
csak azt nem értem, miért kell gyöngyházfényűnek lennie. (miért?!) és nem jó az állaga valahogy, túl sikamlós, blöe... (és ezt összekötöm a gyöngyházfénnyel fejben...)
arra jutottam, hogy a krémállagúakat szeretem, a Dove már undi kenőcsösen sok, az olajmániától a hideg ráz, a géles meg olyan... nemtom, túl nyári, csúszós, nempraktikus...
(kivéve a Fa kókuszosát, az nagyon tetszett... de télre valahogy nem kívánnám.)

ezt így valahogy nem érzem elégnek, se elégjónak, szóval keresgélek.
(ilyesmikben nem szeretem a kísérletezgetést, az jön be, ha megvannak a bevált kis alapdolgaim, megbízhatóan. és most hiányzik a komfortérzetemhez a megfelelő repertoár.)

na, és eddig jajjdenagyonnem és egyáltalánmitgondoltam két Palmolive (a másodikból az újabb verzió persze) és egy Fa. (valami édesebbre, nehezebbre vágynék, úgy tűnik, csak aztán otthon élesben hirtelen már sok lesz...)
a flakonban hívogatóak voltak, a fürdőben fojtogatóak.
(így nem lesz soha vaníliás próbálkozásom pölö, hát az mégdurvább lehet.)

tegnap végül, miután mindenhol mindent kétszer végigszagoltam, nem tudom, mi ütött belém, de kockáztattam egy Baleát. és este jól szuperált (csak ne szárítson, eddig mindig emiatt kerültem, az van a fejemben, hogy ezek az olcsóságok semmitérőek), élesben is nagyon, nagyon-nagyon tetszik az illata (vééégre valami), állaga is oké,
ezen felbátorodva pedig most azt mondom, nézelődöm még a sajátmárkások között. hátha.
(drágát meg amúgy nem vennék, mertminek... nem adna hozzá annyit, szerintem.)

drukkoljatok légyszi! (meg ajánljatok! vagy legalább áruljátok el, ti hogy vagytok ezzel...)
nem akarok több tusit venni a családomnak meg a pasinak úgy, hogy magamnak szántam...


no és a másik, az a kézkrémgate. hát, halljátok... kell valami jól hidratáló, gyorsan beszívódó, nemnagyonszagos, asszem... (tudtok?)
első próbálkozásként az Isana ureása máris imádat, csak valahogy kevés, kéne valami melóban sokszor felkenhető, mert ezerszer mosok/fertőtlenítek kezet, és nem erre találták ki, ezt meg megtartani ilyen védőréteget képező, otthoni-elindulós kencének. (most így érzem, aztán lehet, arra se jó, még nem derült ki, de sajnálnám nagyon...) (vagy full jó amúgy, csak én vagyok most nagyon dehidratálódva-szétesve. reggel konkrétan úgy néztem ki, mint egy ötvenes 12 gyerekes szegényasszony, illetve megvilágosodtam, milyen, amikor fakó pergamenhez hasonlítják az arcbőrt. és azt a krémet kellett felkennem, amit már majdnem kidobtam, hogy túl zsíros, jajj.)

bepróbálkoztam egy mini Balea kamillással, mert valaki nagyon dícsérte nekem, gondosan megszagolgattam, aztán otthon, a kezemre kenve mégis kiderült, hogy orrfacsaró-elviselhetetlen számomra. (nemértem... de a drogériában csak nem kenhetem ki próbából... bár már értem azokat, akik megteszik.)

illetve tuti nem próbálkozom a Balea ureásával, mert az ureás lábkrémüket konkrétan a lakásból is ki kellett tiltanom, annyira megdöbbentően kiborító szaga van az én orromnak, és nehogy rokon legyen. (ott még abszolút óvatlan voltam, csak a tubus semleges műanyagszagát éreztem, de azt hittem, a krém olyan... valahogy passzolt a fejemben hozzá... és bizony már csak az utcán szembesültem az émelyítő, erőszakos, szemkicsípő, tüsszögtető és maradandó mű-cukorkaszaggal, vagy mi az... jesszus, életemben nem vártam úgy semminél, hogy hazaérjek és lemoshassam...)
(mások pedig szeretik, amit nem tudok hova tenni.)

szóval: tuti kézkrémtippeket is ide várok!

búék

igen-igen!

nem vagyok jól, az van, és szégyellem is, ezért is nem posztolok. se nem kommunikálok kb semmikor senkivel se. valahogy így.

de azért úgyis lesz valahogy idén is. amúgy se izgat annyira az újévkezdősdi, nincsenek fogadalmak, tervek, a yearcompasst is tavaly júniusnál abbahagytam, fáraszt, lehúz, szóval nemtom.
semmitse tudok.

összébb fogom szedni magam biztos, csak nem akartam addig várni az életjeladással vagy mi.


nektek boldogat meg amit kívántatok, megminden.