miafranc

hetem első fele:

halálra dolgozási, "mindenki hülye" az időváltozástól, ami nyilván a front office-oson csattan (aki én vagyok),
(bónuszként rohangászhattam ki a hideg szélcsatornába nagykaput nyitni-csukni kb 80x meg kiakasztgatni a sorompót, szóval még nem kizárt, hogy huzatot is kaptam),

a fénypont kábé a pszi volt, meg hogy megdícsért, meg hogy főzhettem egy zöldbabfőzeléket,

hetem második fele:

életem eddigi legszarabb fogorvos-élménye, pl soha nem voltam még ilyen közel, hogy lehányjam a dokit és asszisztensét meg hasonlók (öklendezési reflex on az első 2 perc után, juhú),
sanszos, hogy mégse menthető a fogam, de azért folyt.köv, hogy meglássuk,
kiderült, hogy az sztk-s doki benézett egy lyukat, miközben azt mondta, hogy a magándoki nézte be,
...,
.....,

és most nem örülök, ill mérsékelten, de idegesítően fáj az fél bal arcom köbö,

emellé kiderült, hogy mindaz, amiben fürtössel maradtunk a legutóbbi talinkon (meg előtte is, azóta is - végig, mióta újra kontaktálunk) semmis, csak "elfelejtett" róla szólni,
és míg én még sajnáltam is, hogy mennyire brutál leterhelt, igazából csak egy váratlan (és érthetetlen) 180 fokos fordulattal hülyére vett, mert hát ő nem is akar ilyen barátot...,

emiatt sírtam az árkád wc-jében, hogy miaszar, (meg előtte a h&m-ben, meg utána a buszmegállóban,)

és kétségbeesésemben elmentem cipőt venni,

ma pedig mintegy mellesleg közölte a főnökhelyettes, hogy azért ne csináljunk már úgy, mintha olyan sokat dolgoznánk itt a portán, tudja jól, hogy rengeteget elmászkálunk mindenfele,
(vesd össze: csak mosdóba, meg külön egyezkedés után a kb mellette lévő büfébe gyors'ba vásárolni engednek ki, ha és amikor, se ebédszünet, se semmise, viszont sokx beleszakadási,)
és amikor szóltam, hogy ezt azért szeretném tisztázni, mert egyáltalán nem így van, halálba sértődött, hogy neki ilyenre nincs ideje, mit gondolok én,

szóval ma is zokogtam egyet (a helyemen, mert ugye nem mehetek ki, mert előtte fél órával pont voltam mosdóban).

(és lehet, hogy ma este is cipőt nézek, vagy valami.)


nem tudom, mi jön még, de ezek rosszul érintettek, szóval pls stop.

#szomorúság



((a teljesség kedvéért el kell mondanom, hogy a cipőkeresés rajta volt a todo-mon, csak előbbre hoztam, a h&m-ben meg blézert néztem a jövheti lagzihoz. nem találtam. egyelőre táncolós lapos cipőt sem. még jó, hogy terápiás hatása van, különben már nagyon elegem lenne, azazigazság.))

motivációnak

nem csak mára. tádááámmm:

rózsaszín plüss lépegető húsvéti nyuszicsibe!

(ha ez lehetséges, bármi lehetséges!) (aki érzi a trasht, a flying tigerben találja.)

hestegazta

állapotjelentés saláta-körömlakk vonalról (is)

na, itt csak ilyen kiragadott pillanatképek vannak, random sorrendben.

- a tusfürdőhab továbbra is kipróbálásra vár. (kiderült, hogy még az ilyesmihez is kell külön mentális/ idegrendszeri/ értitekna kapacitás, ami ha nincs, nincs.) azóta becsatlakozott hozzá a baleás szárazsamponhab is a polcra, aminek az állagára úgy tippelem, ez lesz az, ezt hiányoltam az ilyesmikből mindig! de meglátjuk persze.
továbbra se szagoltam a nivea parfümöt, ellenben elvetettem egy újabb sampont. (sajnos. továbbra is az aktívszenes isana jön be, teljes értetlenség.)

- vettem a gyereknek egy rózsaszín, szív alakú párnát, ilyen kis rojtos-bojtos széllel - és nem tudok dűlőre jutni, mi legyen. vissza szerintem már nem veszik, olyan rég dilemmázok rajta, a szín, puhaság, moshatóság, cukiságfaktor stimmel - de haszna lenne-e? (konkrétabban: levágjam-e a kemény kis díszizéket a széléről, vagy úgyse lehet másra használni, mint dísznek és akkor így szebb?)
(évszázad dilemmája, komolyan, persze nem tudom, miért.)

- kipróbáltam egy magánnőgyógyászt. hát, nemtom, fura, hogy semmi papír, semmi izé, konkrétan nem tudom, hogy most akkor ez így jó volt-e vagy mivan, csak hogy majd telefonáljak vissza 4 hét múlva, hogy mi lett a hpv teszttel, mert látni nem lát semmit (ő se) - node legalább már idáig eljutottam.
(basszus, elmondhatatlan kínkeserv ez a szemölcsös szar, ami mostmár egyetlen szexuálisan érintkezős alkalomtól is újra kijön a pasin és ecsetelheti hetekig, szóval tényleg nincs több entyem, se pentyem, míg valaki meg nem mondja, milegyen.
ugyanitt: ha bárkinek bármi tippje, magában ne tartsa!)

- csak elhatároztam magam, és kimentem az ázsiacenterbe hátizsákot venni - kőkemény, szisztematikus kutatómunkával, a harmadik épület legutolsó táskás üzletében meg is találtam azt a két darabot, amire úgy gondoltam, szükségem van. (ebből az egyiket másnap más tipusra cseréltettem, de pipa.)
végre tavaszi kabiban vagyok, úgyhogy tesztüzem on.

- további vásárlós híreink, hogy elindultam fehér tornacipőért és hazatértem életem első bőr magassarkújával (olyan kis feketével, amit tavaly égre-földre kerestem, hiába),
valamint felfedeztem magamnak az orsay-t, (32-es méret!), és lett is onnét egy univerzális egyberuhám, minden eshetőségre.
(például az áprilisi lagziba, ahova megyünk.)

- ...

jajjezekafrontok

másra nem nagyon tudom fogni, mint az időváltozásra, túlhajszoltsággal és rosszul kajálással megturbózva, de no comment.

pénteken délutánig fetrengtem az ágyban, ám kevés volt. (halottnak a csók.)
a párterapit végigbőgtem, pedig kb sose tudok sírni a psziknek,
minden nehéz volt és szar és sok, és akkor a pasi is belémállt az odaúton, és ott végül elszakadt a cérna.
szombaton mienkgyerek, vasàrnap kvázi-unokaöcsém keresztelője (- nagy vidéki hepaj),
mindent kivettek belőlünk,
a lakás most egy romhalmaz lesz minimum szerdáig,
este már csak feküdtem az ágyon a pasi hóna alá bújva, és a melóba összekészülni is nehezen megugorható feladatnak tűnt.

sok, sok-sok-sok-sok-sok.


kedves tavasz! plíz, egyensúlyozódj már ki!


(a mai nap meg olyan minősíthetetlen, hogy le se merem írni, mi megy.
rettenet, de azt stabilan hozza.)

fúha meg minden

ajj, hát annyi mindent mondanék, tisztáznék, pontosítanék... de se időm, se energiám, se értelmét nem látom nagyon. szóval pár dolog csak:

hadd ne álljak le olyan alapvetéseket tisztázni, hogy pl (attól, hogy még nincs gyerekem) tudom, hogy a gyereknevelés egy brutál nehéz feladat, telistele félrement dolgokkal, hibázással a legjobb szándék és legnagyobb odafigyelés ellenére is, és max kitartóan törekedni lehet az elégjó szülőségre, ill hogy a tankönyvi ideális eset/gyerek az egy gyakorlatilag nemlétező elméleti képződmény, amit bemutatásra és viszonyítási pontként használunk. stbstb.

nem fogok a kályhától indulva véleményt fogalmazni, se ismeretterjeszteni, ez itt egy ad hoc jelleggel vezetett énblog.

nagyon hasznos volt azért ez nekem, sokat-sokat tanultam belőle és sokmindent rendeztetett össze a fejemben.

viszont meg is erősített abban, hogy anyuka gyereket érzelmileg manipuláló, apjától távolítani akaró viselkedése tényleg reális potenciális veszély.
(hú, az a mondat... de azért hámozzátok ki, pls.)

így szubjektíve nehezebb megelőlegezett bizalommal állni a helyzethez. (és a mienkgyereket aztán ne bánthassa senki! ugye.) viszont jobbat azóta se tudok.


de most picit elmegyek glamour-napos listát írni, vagy pinterestes outfit fotókat nézni, vagy lehet, hogy most az egyszer semmit se csinálni a munkámmal paralell, mittomén... hogy ki tudjon ebből szakadni az agyam.
amúgy is nagyon nehéz hét ez, fogyok elfele, túl sok így a mindenmással egyben.

hopp egy mérföldkő

senki nem látta jönni, hogy ma meglesz A NAGY TALÁLKOZÁS az gyermek anyjàval,

és hát ezen várvavárt-rettegett bemutatkozás alig lehetett volna bénàbb, idiótább, kiábrándítóbb. (lehetett volna, de csak alig.)

szivem szakad a gyerekért, aki ujjongva-lelkendezve várta pár percig, hogy majd most végre az anyja meg én ..., hogy aztán a nő kb egy pillantásra se méltasson, s kábé a kéznyújtásom is erőszakolásnak hassék, miközben odavet a pasinak egy "megoldjuk egyedül, ahogy mindig"et a sok cucc átnyalábolása közben, jajj.

szerintem a lyány nem így képzelte,
de hát ez most ilyen lett. vagy lesz máshogy, vagy nem... nehéz ez a felnőtteknek...

hát... legalább pipa.

hol vagyok, hova legyek

nem nagyon érzem a blogolós csít mostanában, és csak részben a január-februári lemerülős, frontos, túlélésre játszós időszak miatt... (pláne, hogy már március van, hagyjuk is.)

rájöttem, hogy elképesztő mentális terhelésnek teszem ki magam. de hogy így tényleg brutál, igazi bambulós, agykikapcsolós tevékenységem kb nincs is,
a meló megint egyértelműen folyamatos készenléti állapot és monitorozás, a leghamarabbi reakció minden ingerre minden irányból, szünet nélkül,
(még pisilés közben is dolgozom megint, sőt, újabban álmomban is,)
a fennmaradó időben pedig olvasok, agyalok vagy chatelek,
ill hát most volt pár boltjárós köröm,
és már a házimunkázás alatt is pörög az agyam, nem tudom, hogyan csinálja.

a kétféle terápia otthoni utómunkái mellett - ami nem kevés - újra aktívan rápörögtem a mindenféle kencefice-témára,
elkezdtem aktualizálni a ruhatáram, hiszen mindjárt megint kilátszunk a télikabát-hatalmaskötöttpulcsi-valaminadrág szentháromság alól,  ja, és persze cipőfronton is minden idénre szolgálta ki az idejét, ahogy pl a szemceruzáim is (ami nagyobb macera, mint reméltem, mert még az uccsó Manhattaneket gyűrtem, ami, hát, évek óta nincs), kell egy nőies, közepes, cipzáras, fekete hátizsák (az se egyszerű, miért lenne az),
fejben folytatom a lakberendezés-puzzle-t teljesen random részletekkel, onnantól, hogy lassacskán kéne a lyánynak pár saját cucc hozzánk, odáig, hogy bebogarasodott a kuszkuszunk meg a prézlink, és milegyen,
szorgalmasan főzőcskézek, aminek a logisztika-része külön megterhelő (mikor mit merre meddig, és hogyan legyen egészséges, tápláló, nemhízlaló, változatos, praktikusan fogyasztható, mindenkimegegye, ...), most "tanulom" csak,
foglalkoztatnak az gyerek dolgai (életkori sajátosságok, mozaikcsalád, egyszerűbb gyerekkor, érzelemkezelés, ..., ... no meg az, amit együtt átélünk konkrétan mi),
valamint a többi "láthatatlan házimunka", úgymint mikor hol lesz jelenésünk, kinek mikor mit kell ünnepelni, ajándékozni, .. folyamatos vadászatban vagyok ebben is,
úgy általában minden fronton, komolyan.

és emellett olvasok az időmenedzsmentről, bullet journalokról, slow livingről (haha), az e-bayes vásárlás hogyanjáról (vakfolt),
(és kéne még a fotószerkesztésről, windows-optimalizálásról, szobanövényekről, ..., ... meg mittomén, mi minden van elmentve, hogy majd szép sorban alaposabban is átveszem),

(de hogy az olvasás, az így tényleg, tehát minimum egy, általában sok óra / téma, vissza-visszatérően,)

és nemsoká orvosokhoz fogok járkálni (ami nekem nagyon nehezen megy, szóval komoly stresszkezelő munkát igényel) meg kezdődik a felvételire tanulás (na, az lesz szép menet, minden mást félretenni, stb),

és emellett be kéne iktatni egy fodrászt, egy kozmetikust, ill már gondolkodom azon, hogyan lehetne mégis nyaralni idén is, meg mikor (és erről mikor érdemes tovább gondolkodnom),

meg rendre angolozgatok a pasival, aki tökügyin tanulja mindennap, és vele picit én is,
de kéne menni többet a természetbe, mert ez így nem állapot.

mehh.
szóval ha egy nap ezer órából állna, talán utolérném magam. talán.

ennek nagyrésze mondjuk olyan, hogy "nem is csinálsz semmit, azatebajod", aztán mégis rohadtul elviszi az időt meg az energiát,

úgyhogy ideje lenne megtanulnom újra pihenni. de úgy rendesen.

szóval így ezért sincs már kapacitás posztolni.
(eleve létrehozni a befogadás helyett sincs,
amit szintén baromi gyorsan meg kéne újra tanulni.)

ezekkel mások is így vannak vajon?
mások hogyan gyömöszkölik be mindezt az idejükbe? vagy már mindenki minden témában eleget tud, ezért nem töltenek napi sok órát olvasással-informálódással-tájékozódással-keresgéléssel?
mások mindent meg tudnak csinálni külön utánajárás nélkül? (sokx azt se tudom, mt "kérdezzek", hogy megkapjam a választ, ami alapján meg tudom csinálni az adott dolgot...)

(mások hogyan élhetnek vajon?)


és de hogy itt a tavasz is, úgyis megbolondulok pár héten belül, hogy menni-menni-menni, vicces lesz.

megint csak pontok

-hát nem megint beteg voltam?!
-a gyerek is az, durván.
-a naaagy szüleimszülinap kapcsán összeugrottam a tesóimmal, mert hát rohadtul semmi kedvem energiát feccölni pont beléjük, mikor elviselni őket is nehéz, a társaság meg tolná rám, hogy hát nekem van a legkeveseb  dolgom
-véletlenül vettem egy push up melltartót
-voltunk sétálni a Merzse-mocsárnàl
-vihar március ötödikén!
-front
-FRONT
-FRONT!!!!4!444

kb mindenkit megnyomott,
kb mindenki szanaszét van esve.

szerintem már csak koffein csörgedezik az ereimben, de nem segít egy picit se.