, hogy ne akarjak mindent egyszerre. mert igenis benne van a kampányszerűségben, hogy add uramisten, de rögtön, és akkor túlteljesítek, amíg le nem merül az elem. minden dolgomban. (paradox módon ebben is.)
például most, hogy nagy nehezen rávettem magam a gondolataim összeszedésére (amit napok óta tervezek ám), egyből úgy érzem, meg kell csinálnom a konyhát, meg a lakásból is mindent, amíg jól nem néz ki, hiszen pasi is kiadta feladatban. (sokatmondó, hogy ilyet kér este 9-kor, amikor dolgozni indul... már hogy az életvitelünkről.) mondjuk tény, hogy ezért (is) maradtam fenn, mert megcsinálhattam volna már délután, de nem tettem, legalább mire hazajön, pótoljam... vagy nem. igen, délutánig aludni fogok majd. és megint estére végzek ezekkel. és ő jogosan nehezményezni fogja.
de meg kell értenie, nekem el kellett jutnom ezen posztok megírásáig, ki kellett mondanom, hogy rossz ez így, hogy eléggé demotivált és depressziós vagyok, és fel kellett ismernem, hogy tudok ezen változtatni, sőt, hogy most jött el az ideje. csak nem rögvest, hanem folyamatában. (szerintem ezt a folyamatában dolgot lesz a legnehezebb megértetni vele, mert ő is abszolút kampányszerűen él, és hisz benne, hogy ha akar, akkor egy pillanat alatt meg tud majd változtatni mindent. belül tudja, hogy nem így van, de ez a gondolat olyan megnyugtató, ismerem én is...)
szegény pasi. szeretné, ha minden normálisan menne... de hát majd csak megbékítem valahogy... (meg azért holnap nekidurálom magam, csilli-villire suvickolok mindent, tényleg, így szoktam.) egyfelől rémes, hogy nem lesz megértő, és haragudni fog, másfelől teljesen természetes igény, hogy egy működő barátnő legyen mellette. (vele szemben én is ugyanezt szoktam érezni, zsák a foltját, természetesen.) valahogy mindketten a másiktól várjuk rossz időszakainkban, hogy összetartson, pedig.
és most ágyő blog, minden bűntudat ellenére vár az ágyam, és az alvás is, ha végre a fejembe vertem, hogy a mai firkálásnak volt értelme, és néha a széthullott állapotnak is van létjogosultsága. (de azért a veszekedéstől előre félek. minek kellett nekem ez.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése