meg ugye van ez,

hogy mostmár az érdeklődők jelentős részéről előbb-utóbb kiderül, hogy nős.

hát miben vannak ezek a férfiak, komolyan már... eddig is ez ment, csak én éltem egy kő alatt? 

ismerkedj a szabadidős tevékenységeid mentén, they said. jó lesz, they said.

nagyon jó lett tényleg.

vajon a feleségek tudják, mit csinálnak a férjek mintegy mellesleg, amikor elmennek edzeni? (vagy akár ha csak dolgozni...) hogy szívbaj nélkül ismerkednek? és hogy ezt normálisnak tartják?

no és a tény, hogy egy év alatt mekkorát öregedtem, se tesz túl boldoggá.. már nem a 28-32 éves korosztálynak tetszem, mint tavaly, hanem a 38-48-asnak... aminek persze örülni kéne, mert racionálisan ez a ríl, ebben tud csak potenciál lenni ... de hát egyrészt félelmetes ilyen drasztikusan ennyire másképp kinézni, és hogy ennyire kontrollálhatatlanul változik a testem és körülöttem a dolgok, másrészt lásd fenn.

#mehh.

a pasikról amúgy annyit,

hogy ott eheti meg a fene az összeset.

(bocsánat.)

((igen, tudom, hogy csak azt az egyet kell majd valahogy kivárni-megtalálni, és nem mind gáz, de az univerzum azért rendesen próbára teszi az idegrendszeremet addig is.))

((mondjuk épp a fürdőt suvickoltam, mikor beütött a legújabb mijapicsa, aközben nem is jött olyan rosszul végülis. de na.))

durva

hogy az egyik ffienergia hatását érdemben csak egy másikkal tudom kiütni.

#arcom, na.

(és nem, még mindig nem beszélünk semmiféle szexizésről. de a szeretethiányom az egekben, és semmi nem oldja meg, úgy tűnik. én értem, hogy szeretni és tudni kell az egyedüléletet, szeretem is nagyon, és szerintem egyébként elég jól tudom is mostanra, de közben ez paralell iszonyat kínzó, és úgy tűnik, elmulasztani, kisebbìteni nem is, csak eltűrni lehet. ami hát sokat levesz az elérhető életminőségből, azabaj.

bár tudnék ffimód szexelni, annyi mindenen segítene. #szokásossóhaj.)

megamúgy

egyrészt vannak olyan videósok is, akik abszolút én... ami szintén ilyen: girl ... girl  .. girl..

(remélem, azért van, aki szintén hallja ezt a fejében, különben nincs sok értelme ...)

masrészt sokx sikerült már beleszaladni olyan tartalomba, hogy az első gondolatom az volt, heló, sorstárs, veled igazából ordít, hogy ugyanez van, csak még nem tudod,

ésss kifejezetten azért nyitottam meg a kommenteket, hogy lássam, másoknak is feltűnt-e, 

és mindig döbbenettel vegyes elégedettséggel pislogok, hogy igen, fel ám...

"valahogy egy idő után felismerjük a mieinket", vagy hogy is summázta valaki...

mondjuk most deja vu-m lett, hogy ezt a posztot írtam már meg, lehet, többx is, 

de kicsit nehéz úgy, hogy fejben napi 600 posztnyi gondolatfolyamom van, random engem valahogy érintő témákról, és akkor lehet, még keveset mondtam ugye, aztán fene tudja, mi került ki onnan bármilyen formában is már ezek közül, ráadásul úgy, hogy mindenféle szövevényes asszociációs hálózat mentén cirkulálnak. nomeg érzésre olyan a memóriám, mint egy aranyhalé, ugyebár. vótmá'? hát kb sose derül ki...

csak most ez járt a fejemben.

(tökmás:) félelmetes

amúgy, hogy az audhd-s csopikban mások által megosztott dolgok tényleg mennyire egybevágnak az én "életemmel", működeseimmel, problémáimmal, tapasztalásaimmal.

óriási a kontraszt az bizonyos itt megjelent értetlen komment és ezek közt.

...ez csak onnan jutott eszembe, hogy ma is megint valaki tűpontosan leírt valahol egy olyan dolgot, amit én magam is írhattam volna, és itt (meg az irl környezetemben) totál nem menne át valszeg, 

bárhogy magyaráznám, esetleg megint megkapnám, hogy ez nem autizmus (de ennek ellenére esetleg ugyanúgy antipszichotikumot javasolnának rá, mint az auti szorongásoldás-hangulatjavítás vagy mi csodafegyverét, ami totally következetlen, mert akkor most ez autizmus vagy sem, döntsükmárel, mindenesetre feleslegesen, bár valószínűleg szándékoltan szedjélgyógyszertmertagybajodvan-os bántás...), 

míg ott kb egyből érkezett rá 20 "nálamis" reakció.

még mindig olyan nehéz elhinni, hogy vannak emberek, akikkel ennyire megegyeznek a megéléseink, nehézségeink, ellentmondásos tapasztalásaink, és van "közeg", 

ahol nem kellene megpróbálni "lefordítani", miközben minimum teljesen ufónak néznek, de leginkább csak megkérdőjelezik és leszólnak, és onnantól idiótának kezdenek gondolni,

mert ott azonnal értenék, mit akarok mondani, sőt, maguk is ugyanúgy vannak vele.

az más kérdés, hogy én magam nem szoktam mesélni-posztolni, kapcsolatokat teremteni, max kommentelni saját példákat, de ha én is tenném, ugyanez lenne.

még mindig magic, hogy nem vagyok egyedülálló (torzult) hópihe mégse.

nem lehetne-e

ugye az xtrém hőhelyzet miatt több helyen átálltak valami energiagazdaságosabb csökkentettmódra - na, hát nekem a sinsay is meg a meki is annyival jobban tetszik így, félhomályosan... (biztos a többi hely is, de most csak ezekben jártam többx érdemben.) mondhatni csilliárdszor jobb. 

sőt, nem csak 'ahhoz képest', hanem hogy kifejezetten komfortos.

(valami fura, a jelentéstől nyilván elvonatkoztató módon én nagyon lelkes-boldog vagyok, konkrétan, hogy megtapasztalhattam ezt, ilyen terekben így, ilyen érzésekkel lenni. egyszerűen olyan jó élmény volt.)

én megszavazom, hogy ez maradjon...

(csak ne az időjárás miatt, ugye. hátralévő életünk leghidegebb nyara? q ijesztő.

de ez a pihentető hűs félhomály? ez bármikor jöhet.)

s az örömök

hogy viszont: a kitartóan reménykedős egész éjszakás szellőztetés után 26ésfél fokra ébredni ma... (már hogy bent, a konstans 29-30 után) priceless!

lehet, hogy ma újra képes leszek érdemben funkcionálni!