hiányok

mostmár, hogy a nőspasi hivatalosan is van egy hónapja, hogy nem ír, 

(s én se írok neki, szigorúan, merthogy bár nem volt semmi, mégis kijózanító gyomrosként hatott a balesete híre után zárójelben még odabiggyesztett "ne hívj". ő tudta, ó, nagyonis tudta, mi fele tartunk, és hogy ez már benne van-lehet a viszonyulásunkban, mint egészséges első reakció ...),

szembesültem vele, hogy fél év alatt mennyire beágyazódott a mindennapjaimba.

még mindig csomó dolog van, amit reflexesen neki mesélnék el, küldenék át, vele vitatnék meg...

s ettől bánatos tudok lenni nagyon.

hiányzik, hogy legyen, pedig nem is volt.