naháthogy - csodás tapasztalás, hogy vannak... node nem is jó ez így, mert énnekem most, érzésre is, inkább kéne még egyedül maradnom.
számoljuk most le a "ha bármi közöm lesz hozzá, többet senki onnan nem szólìt meg" dolgot...
akkor is az jön ki, hogy inkább még magamban-magammal kéne lennem.
már sokx majdnem beblogoltam, de hogy elképesztő csodálatosság, hogy megadatott, hogy egyedül éljek. (pláne az a kötetlenség, ahogy.)
elképesztő!
no és gondolhatjátok: nincs kedvem senkinek elszámolni az időmmel, enerdzsimmel se, magyarázni-magyarázkodni se (azokon felül, akikre tartozik)... feladni ezt a nagy szabadságomat.
ezt az eddig sosemvoltat.
összébb is kell raknom magamat meg az èletemet még jóval... ezer olyan dolgom van, ami nem igazán publikus igazából. (a dolog szó mindenféle értelmében...)
meg autentikusan tudni élvezni, magamat benne megtalálni is csak èpp hogy mostanában kezdtem egy újabb szinten...
hát hoppá, gondolhatnánk - akkor lehet csak nem ezek a megfelelő emberek. mert az biztos felülírná ezt...
(vagy nem. nem biztos, hogy ezek így működnek...)
node.
a szerelősrác, az basszus csak elkezdett hatni.
engedtem neki, hogy menedzselje itt az összébb ismerkedést, keressen, kérdezzen, meséljen .. figyeltem, és magam is. hagytam, hogy árnyalódgasson a kép... és tudom, mi nem tetszik és miért, de tudom azt is, hogy az egyáltalán nem biztos, hogy számít, azok mellett, amik meg amúgy igen, és tegnap a karácsonyi vásárban egyszercsak elkapta a kezem, hogy maga után húzzon, hogy mutat valamit, és ott már, bár egy percig se tartott és annyiban hagytuk, észrevettem, figyelmen kívül hagyhatatlanul, hogy bizony elkezdtem érezni valamit. (már előtte is észrevettem aznap, amikor még nem ért hozzám, csak hessegettem, de ott már nem lehetett.)
és marhára nem voltunk a középidőm közelében.
nyilván eddig sem volt teljesen semleges a dolog, különben kiszállok, vagy méginkább "lassítom", terelem, vagy ... nemtom.
de hogy szóval hat.
nem tudom, mit csinálok.
nem tudom, miért.
mármint azt tudom, hogy azért, mert jólesik... a társasága, a figyelme, ahogy velem bánik, éssss még kedvelem is őt, mint embert, eddig úgy tűnik...
de ... nemár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése