helyzetjeli az gödörkéből

megint.

ki küzdötte meg a vidékreutazós, gyerekekkel magát lefoglalós, arclekaparós első3napot ügyesen?

hogy aztán úgy 4ésfél napnyi siker után rászakadjon egy újabb "semmi se sül el jól és ezt már nem birja el" kudarc...?

haha.

de hogy visszajöttem a városba, és egyből ilyenek, minthogy a társasos srác 23 percet veszekszik a telefonban random, miután előző este bejelentette, h őneki most lett elege, hogy nincs kész még a cv-m se, mit foglalkozom helyette ilyen nemfontos dolgokkal, mint a leteszemacigit projekt, az mehetne min. amellett, és ő most unta meg, és annyira más az értékrendünk, hogy no találkozás ever again - mintha egyáltalán lenne bármi köze,

és apám out of blue összeveszett velem búcsúzóul (illetve hát en nem szóltam hozzá túl sokat, inkább random dühös egyoldalú kirohanás volt), de annyira, hogy anyám vigasztalt (akkor már nagyabaj, gondolhatjátok),

ex is most érezte úgy, hogy akkor megirja, hogy nem akar bántani, de fontosnak érzi tudatni, hogy ő ismerkedik - ami amugy kitérdekel, de thx,

de és most pl ne is hívjam, hogy elmesélje, mizu a gyerekkel, mert dolgozik, majd valamikor hív - pedig ideje volna már nagyon az update-nek,

a tulaj se akarta érteni egyből, minek akarom mostmár nagyon az új tűzhelyet, hiába úgy szerződtünk, hogy lecseréli a régit,

a függöny is beakadt, és ott rángattam pucéran (mert néha még mindig elfelejtem, hogy itt belátnak) és nem tudtam kibogozni (azota végül de, de akkor nagggyon tehetetlenül nem értettem, mi van),

és az újonnan felépített szochálócskám is összeomlott kicsit, ülök a nagy csalódottságos magányban másfél hete, és csak olyanok elérhetök, akikkel meg most ne,

és a törött szekrényfogantyú is megvágta a kezem,

és a torkom is konstans fáj, nagyon benne van, hogy most tényleg beteg leszek, pedig unokaöcsi ballagásos hétvége lesz, sok utazással,

meg amugyis sirtam többx, mert nehéz volt az excsaládom hiánya ott lenn vidéken, meg nonstop a gyerekekkel, 

és pl én pisibe térdeltem, a középső meg a hasamba könyökölt sokat, a kicsit meg lefejelte direkt úgy, hogy a kezemben volt, ill hanyatt vágta magát a kicsi és nem tudtam elkapni, meg egyszer kiorditotta a fél dobhártyámat, mikor nem volt ott anya és semmi se vált be, meg random ilyenek, amit a szülőkkel is mind megcsinálnak, de engem azért megviseltek, nem vagyok szokva, hiába a sok paralell jóság,

és szóval kiderült, hogy nincs bennem még elég belső kapaszkodó kiépítve, hogy megtartsam magam, mikor minden is elbaszódik hirtelen. 

(mondjuk annyira nem is csak hirtelen, mert gyűlögetett előtte is és naná összeadódnak, én meg fogyogatok el fokozatosan közben is, aztan megmegyek egy ponton, ha véletlen besűrűsödik a minden...)

felkészül: round two. de csalódottság level ... sokezer.