azóta egyébként mintha megindult volna bennem valami, mintha belül újra elkezdtem volna működni, oldódott volna a totális lefagyás...
látszata persze nincs, mért lenne,
de határozottan más érzés volt ez a hét is meg az előttelevő is. (már. le merjem írni, hogy már?)
ami óriási szó, pláne, hogy közben radar alatt lezajlott egy pms is.
kb 3 nappal előtte észleltem egy naptári peteérés-csekking miatt, hogy hetekkel odébb tartok már a ciklusban, mint vélelmeztem (heló, időérzék), ésss tegnap így is teljesen ledöbbentett, hogy az elveszettség-érzetemnek, sőt, az impulzív "szexelni akarok"-nak is az volt az oka, hogy délutánra megjött.
lelkileg nagyon padlót szoktam fogni előtte, minden fáj, sírok, szenvedek, százszorosra turbózza az összes rossz érzést, ... most meg kb csak a napja volt olyasmi. de igazán az se volt vészes, őszintén, a költözés óta ennél sokkal jobban ki szoktam lenni csak úgy.
viszont cserébe az uccsó 24 órában kb minden áron össze akartam bújni valakivel.
ami új ... ilyenkor nyűgjeim szoktak lenni, nem lelkesedésem...
vagy hát, gondolom instant vágytam védelemre, biztonságra, kapcsolódásra, érintésre,... nemtudom. (igen, nekem a férfi védelem és biztonság is, akkor is, ha amúgy nem az, mert instant hozza az illúzióját... a szex meg mindig a kapcsolódás, a kellés (((, tippre még elégjóság, szeretve levés))) illúziója.. ilyen ez nálam.)
de a társasos sráccal végül csak snookert néztünk, fáradt is volt, bele is aludt abba is, reggel is sietni kellett, A srác meg lepattintott, hogy nem fog ráérni. (bánatomra kb nulla lelkesedést váltott ki belőle az ötlet, úgyhogy azt megette a fene, btw.)
ja, merthogy a társasossal volt egy huzamosabb ideig tartó 'mindig csinált valamit' sorunk, ami épp most tört meg, úgy tűnik, nekem meg nem volt kedvem egyoldalúan rámászni, (bár utólag megbántam,)
és A srác meg egy hónap nullkontakt után tűnt fel a színen múlthéten, mint valami idegen, kb - de természetesen nem tudtam ellenállni végül. (elsőre még igen, fejlődtem azért.) de már nem olyan. vele már semmise.
ő kicsit mérges volt a húzódozásom miatt, legyünk büszkék rám.
valójában végül behívni magamhoz is úgy sikerült, hogy megláttam a lehetőséget, hogy ittaludna, és arra mindennél jobban vágytam sajnos, ésss mellette teljesen naivan azt hittem addigra, túl "fáradt" lesz bármihez az összeszuszogós alváson kívül. (haha. hát reggelre nyilván kipihente, és nem hagyta tovább feszíteni a húrt.)
a társasos sráccal amúgy nem passzolunk ebben, teljesen mást és máshogy akar mindig, mint amit én, de van benne sajnos valami számomra rettenetesen izgi, ami miatt mindig belemegyek-mentem. rárezonál egy olyan részemre, régi fantáziámra, ami az "inkább legyen valami, mint semmi"-vel kombózva elég toxik...
de ő semennyire se hajlandó intimitást vinni a dologba. van más - a reggeli közös kvzások, pl...
A srác meg, nos, ő pontosan úgy csókol, ölel, simogat, bújik és puszilgat, mintha. most is. (mindig mindenkit.) ami a világ legjobb dolga, valakitől, akit kívánsz, nyilván.
... update: illetve hát múlt időben, ofcourse.
# azért most, pár nappal a posztírás kezdete után nyilván már semmi nem jó, haha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése