2023. április 10., hétfő

részmegfejtés

amúgy jobban megy akkor, ha rendszeres és szoros a kapcsolat, és amikor stabilabb, biztonságosabb keretei vannak az életemnek. hát ugye felnőttként azért olyan rendszerességet az ember már csak a saját szűk családjával tud fenntartani, úgyhogy ebben a felében nem annyira bízhatok - a másik meg ...


nos, például a státusztörvény.

az a fránya.

amire nem és nem és nem óhajtottam gondolni, de nyilván eljutottam oda, hogy frekoutolok tőle.. még alá se írtam ott, máris a hosszú felmondási időm tényébe kapaszkodom leginkább.

mert naná, hogy pont rám is fog vonatkozni.

miért is ne rontsák el már azelőtt, hogy elkezdődött volna, ugye.


szóval: komoly, komoly biztonságérzet-vesztés ez is. megint.

örültem-lazítottam felhőtlenül (már amennyire helyzetem engedte) vagy 2 hétig, aztán nesze neked.


és itt volt sokat a gyerek most. apás hétvége pótlás is, meg tavaszi szünet is, és olyan, de olyan nehéz tud lenni annyi minden benne...

a pszichológusomtól meg elköszöntem. történtek dolgok, összegyűltek annyira, hogy átlépjék az ingerküszöbömet... nem mondom, hogy rossz szakember, mert arra jutottam, hogy nem az, csak nekem ennyi pénzért nem elég jó. meg nem passzoltunk egy csomó fontos dologban. 

csalódott voltam, hogy most se sikerült olyat találni, akivel végigmehetek egy hosszabb úton... de tényleg nem volt jó így, írtam akkor róla ki nem tett posztot, első dühömben is, amikor leesett, meg aztán a kiérlelt nyugodtabb döntésnél is, majd lehet, összeteszem ide.

ijesztő érzés ez is, hogy nincs meg ez a kapaszkodó.

és hát a pasi.. az elég mérgező kapcsolatunk annyi (mostmár ki sem mondott) dühöt, kétségbeesést, bánatot okoz... nem minden nap, tény. de nem lehet egy életet arra építeni ugye, hogy mikor jó passzban van, ésvagy nem kerül elő olyan téma, amiben szembejönnének a hülyeségei, akkor élhető.

meg mondom, mostmár nemigen hasítok ebben - szóval folyvást ott fáj a tudás, hogy ez mi már. és az egész olyan sokszor, mint egy végtelen fogorvosi váróban ücsörgés. (halálosan rettegek a fogorvosos dolgoktól, fyi.)

sodródom, várakozom. sok értelmes dolgot csinálok persze (mármint szerintem, nekem értelmeset, ha egyoldalú, egysíkú is.) de részben ez is pokol tornáca. 

azért már jobb, mert már végülis beindultak a dolgok. (persze, mint mondtam, a státusztörvény dolog sokat levett a kilátások megnyugtató hatásából. aka megint rohadt bizonytalan minden, nem bírom ezt a rengeteg bizonytalanságot, félek.)

amúgy T minusz egy hét. már mindjárt fejest ugrok az új tanulnivalókba.

a többit meg valahogy el kell bírnom még, azt hiszem. (a pszi is ezt mondta, sajnos, bár nem tetszett.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése