nagyjából megvagyok azóta. a napok száguldanak, az emlékezetem nem tudja kb követni...
persze kb mindenszar van most is, beszorultságos. mondjuk úgy, nagy volumenű megoldandó életfeladataim vannak. amikhez épp - még mindig - várok fejleményekre, hogy kiderüljön, mik a lehetséges-szükséges következő lépések. és sokat fájnak.
és igen, megint, még mindig rébuszokban beszélek, tudom-tudom, bocsi, legyen elég konkrétum most, hogy azóta se keresek annyit, hogy elköltözzek a pasitól, ha akarok - és hogy legfőképp ekörül a problémás mondat körül kerengek.
az a lényeg, hogy bármi lesz is, csak rossz, meg kevésbé rossz opciók előtt állok, ami, gondolhatjátok, nem a legkirályabb érzés... akkor sem, ha a hosszútávon jobbért.
a telefonom viszont instant szerelem volt, és annyira nem felelt volna meg semmi egyéb, és minden annyira rossz volt az életemben, én pedig annyira megérdemeltem, hogy vettem egy samsung galaxy s21 fe-t (a nagyobbat, csodaszép meleg olivazöldben), ami számomra óriás pénz volt, de anyámék megtámogatták (majd elmondom, mikor tisztábban mesélek).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése