mikor hétfő reggel megkérdezik, milyen volt a hétvégéd, és csak annyit tudsz kibökbi, hogy ha van pokol, az itt a földön van...
önkívületi állapotig hergelődött, földöntúli hangokon sikítozó, szörnyű dolgokat kiabáló, topogó-kapálózó-vergődő gyerek - zsinórban 4. alkalom, harmadszor elhozhatatlanul,
mert végül "de megígéred, hogy holnap reggel tényleg átmész, igaz?",
persze pótlás ezekre a péntekekre no way, mert hogy "úgyis csak alszotok, ugyanmár".
most már a sógornőm ment tanúnak, nem én.
ő már a helyszínen is zokogott, nem csak utána.
most már három órás műsor volt. (a műsor nem a gyerekre értve, hanem amit anyuka erre "reagálva" együttműködés címén levág - meg mostmár a mama.) (a mama az teljesen értelmezhetetlen, konkrétan.)
most volt rendőr is, csakhogy papírt nem adott, mert hát anyuka levitte a földszintig, de javasolta, hogy apuka így hagyja ott, ne "rabolja el", hát nézze már meg szegény gyereket...
mert ugye anyuka szerint nincs mit tenni, ha a gyerek nem akar menni, és ő nem fogja akarata ellenére kivinni, és úgyse menne vele, és ez az egyetlen helyzet van az életben, amit a gyerek nem akar, sose semmikor se volt még ilyen, ő meg sose kényszerítené akarata ellenére semmire... hát nézze meg mindenki, ez mennyire rossz a gyereknek...
de azért ha véletlen annyira lenyugszik épp a gyerek, hogy akár indulásra is bírhatná, gyorsan mond valami olyat, hogy már hátráljon is újra... (félelmetes. nem hiszem el, ha nem látom-hallom irl. nem segít neki megnyugodni, ó, dehogy, csak "ál-", csak "alibidolgokat" mond és tesz, tökéletesen kiadagolva, gondosan ellensúlyozva, hogy úgy tűnjön, mintha, de tényleges hatása ne lehessen...)
első alkalommal le kellett fognom a gyerekülésben, hogy el tudjunk indulni, mert nem volt gyerekzár, és gyakorlatilag egy filmbeli ördögűző jelenet zajlott, anyuka meg nem óhajtotta becsukni az ajtót, mondván a gyerek fogja őt, nincs mit tenni... azóta ez a fő fegyverük - holott így, indulás után öt percen belül(!) már kinn volt a gyerek a nagy érzelmi viharból, már lehetett vele beszélni, már elmúlt a fájdalom. előtte egy órát hergelődött, és anyuka képes volt elnézni, sőt pörgetni bele, miközben nekünk a szivünk szakadt érte tehetetlenségünkben.
nem jó arra kondicionálni, hogy ha eléggé hosszan kiborul, utána fölmehet, miközben indulás után pár perc és huss, elfújják a sötét felhőket...
alvás nekünk ilyenkor napokig miaz, tehetetlenség, sokkos állapot, megmondani a gyereknek, hogy az anyja egy elmebajos hazug, nyilván nem lehet, bármit az egyes viselkedések nemokéságáról mondani is csak ront a dolgokon,
anya és a nagyi folyamat sulykolják, hogy ez azért van, mert rossz neki, hogy apa el akarja vinni, meg mindenféle hazug vádakkal bombáznak minket a füle hallatára, amiket megcáfolni nem lehet, mert akkor mi "már megint veszekszünk, mi mindig csak veszekszünk velük", "mi bántjuk anyát, azt mondjuk, anya hazudozik, pedig nem is",
a gyerek szenved, mi szenvedünk, az a két nő meg büntetlenül és megállíthatatlanul forgatja ki a valóságot és bántalmazza érzelmileg.
családsegítőnél elindult valami, bíróság is megkapta végre az első jelzést,
de ez itt csak fajul, fajul, pedig már így is rég a pokol.
Ó, sajnálom, ez tényleg szörnyű lehet, elképesztő, mire képesek emberek!
VálaszTörlésÉn akkor éltem át hasonlót, amikor a lányom születésekor a nagyobbik gyerkőc anyósomnál volt addig a néhány napig, amíg én a kórházban voltam. Anyósom tanítónő volt, úgy gondoltam, jó helyen lesz nála a fiam, ehelyett nem tudom mivel tömte tele a fejét, de sikított, rúgott, harapott, egyszerűen nem volt magánál, erőszakkal lehetett csak otthon a kapun bevinni.
Te jó ég! Nagyon sajnálom, hogy ez megtörténik veletek még mindig. Azt gondoltam, hogy mostanra kialakult el tartható rend, rendszer a láthatásokban.
VálaszTörlésSok erőt kívánok nektek és remél kaptok segítséget az erre megfelelő személyektől.
Döbbenet.
Jóságos ég! Mennyire nagyon rossz ez a gyereknek... És majd hogy vissza fog ez még ütni anyukának is később, ebben biztos vagyok.
VálaszTörlésÉn ezt gyermekjólétis koromban sem tudtam értelmezni, hogy szeretet címén hogy ki tudnak csinálni egy gyereket az elvált szülők. Egyszerűen képtelenek saját sértettségükön túllépni, és a gyermek érdekeit nézni.
Nagyon sajnálom, hogy ez eddig fajult, én is abban reménykedtem, hogy anyuka lecsillapszik lassan, és tud éretten, értelmesen gondolkodni. Nagyon nem a leírtak szerint. :-(
Kitartást kívánok, és azt, hogy legyen jó megoldás, és hogy ne sérüljön ez a gyermek tovább, meg ti sem.
Nagyon sajnálom, hogy ezen kell keresztülmennetek :( Ez már nem az a kategória, ugye, jól érzem, hogy a nő (meg az anyja) annyira ostoba, hogy nem méri fel, mennyire ártalmas a gyereknek az, amit művel? Ez már konkrétan patológiás, nem? Lehet rájuk kivizsgálást, szakvéleményt kérni? Vagy mit lehet tenni ilyen esetben?
VálaszTörlésDrukkolok nektek és kitartást!
mediáció lesz a csalàdsegítőben, elvileg
VálaszTörlésigen, sztem is ez bőven túlmutat az egészséges kereteken, sajnos szisztematikus érzelmi bántalmazás, mi pedig tehetetlenül nézzük
a nő anyjáról meg annyit, h mikor a múltkor életében 2.x meglàtott, eltorzult arccal, fojtott hangon szidalmazott, majd egy kocsi mögé bújt, hogy a többiek ne lássák és felém köpött, utána szinte szaladva elsietett a ház túloldalára (wtfwtf)
köv alkalommal viszont a sögornőmnek és a pasinak bizonygatta, h márpedig a sógornőm az nem a sógornőm, hanem a sógornőm az én vagyok
(felvették, hallottam, az is wtf, nem is hasonlìtunk testalkatra se, meg hát na)
OMG
Törlésnem lehet, hogy veszélyben van a kislány egy ilyen környezetben? De!
Törlésmeg vagyok döbbenve, hihetetlen komolyan....
:(
fú, pszichológus szemmel nagyonis,
Törlésnode a magyar joggyakorlat máshonnan nézi. állítólag, mert apuka hárítása és következményektől való félelme is kemény ügy, meg a neki mesélt sztorik is, no és nem segít cselekvésre bírni, mikor pl a kiérkező rendőr se hajlandó még csak biztatót mondani se, nemhogy bármit tenni...
amúgy a gyerekülésben lefogós jelenetet anyuka a kövi alkalommal, amikor mentünk a gyerekért, már úgy interpretálta (a kiérkezésük utáni 5.percben kb, a gyerek füle hallatára, nagyon emelt hangon, a kezével hadonászva, rám ujjal mutogatva) hogy:
VálaszTörlésén most ne is akarjak itt semmibe beleszólni,
mert a múltkori után ő elment segítséget kérni (a családsegítőbe), és elmondta ám, hogy kiabáltam vele, hogy csukja be a kocsiajtót, miközben pedig kilógott a gyerek feje a kocsiból,
és ne mondjuk, h nem így történt, mert igenis de,
én igenis kiabáltam,
és igenis azt vártam tőle, hogy rácsukja a gyereke fejére az ajtót,
és hogy ő ilyet soha többet nem enged, hogy megtörténjen,
és meg is mondták neki, hogy én ezt nem tehetem, és hogy az ő gyerekéhez nekem nincs is semmi közöm
majd ezek után a gyerek, aki már eleve sírva jött le a kapuhoz, nyilván rendesen kiborult, és (nahát-nahát) nem is nyugodott meg,
fòleg, mivel még volt jópár hasonló random vádló kirohanás meg torz helyzetértelmezés anyukától apára meg ránk meg a helyzetre a kövi órák folyamán, amikkel anyuka teletűzdelte az előadást arról, h de ő mindent megtett, felkészítette, és nemérti, de hát apa szeret, de hát apáék most szeretnének elvinni, de hát tudod, megbeszéltük, de hát menjél, ülj be a kocsiba, de hát tudod, csináltok majd sok olyat, amit szeretsz,
ó, hát ő nem érti, ő megbeszélte, hogy majd jön apa és el kell menni, de hát láthatja mindenki, h nem akar, szenved, jajj, hát látható, h milyen rossz neki, h az apja el akarja vinni...
prezentálva a teljes áthaladó lakóforgalomnak
ohh, na jó, a logikai sor úgy nézett ki, hogy:
VálaszTörlésanyuka kitalálta, h no way, h odadja az őszi szünet felére, napokig hallgattuk, h majd meglátjuk, h van mód rá, h ne adja,
aztán hupsz, a gyerek éles váltással nagyon-nagyon beteg lett,
pont az első nap pont kiírta az orvos az öszi szünet végéig...
csak mikor kiderült a gyerek telefonos elmondásaiból, h nincs is baja, és anyára nem lett ráhagyva, h papírt se mutasson, hirtelen másnap reggel mégis telefonált, h hozzuk el
akkor megtudtuk a gyerektől, h neki kellett eldöntenie, akar-e jönni (sírva mesélte, h milyen nehéz volt, de ő eldöntötte, h idejön, erre mi meg bántjuk az anyját - egy konkrét dologra mondtuk, h az nem oké úgy)
na, és akkor az ezekre következő elhozásnál történt a lefogós trip
akkor a lefogás előzményeként olyanokat kiabált a gyerek, h igenis ő döntheti el, h jön-e és ő nem jön soha többet, és hazugság, h nem ő dönti el,
amit az anyja úgy reagált le, h tudod szivem, h még pár évig ez nem így van, nekünk meg hogy ugyanmár, ezt nem ő mondta neki, de a gyerekek a suliban (elsőben!) beszélnek ám egymással..
meg itt anyuka még azt hajtogatta nekem, h állítólag énvelem mindent meg tud a gyerek beszélni, beszéljem akkor én rá, h menjen.
csak én egy ponton (amennyire tudtam) kedves-higgadt-határozottan mondtam a gyereknek, h szeretnénk, ha megértené, h itt csak egy dolog tud történni, az, h elindulunk, és csak az a kérdés, h most, v később, de semmi baj, ha szükséges, akkor reggelig itt állunk vele, kivárjuk együtt, csak jobb lenne, ha nem kéne addig
- és erre az anyja úgy nekemtámadt, h nem is értettük - h ez a nagy mindentmegbeszélés, hát ez nem az, hogy merek én ilyet mondani a gyerekének, mit képzelek én?!?
és ugye erre jött rá a fenti kommentben leìrt következő alkalom, azzal, h én csak ne akarjak beleszólni
amúgy sztem full logikusan következett mindig egymásból a gyerek viselkedése,
baj onnantól volt, h ebben az előző kommentben leírt esetben már csak másnap reggel lehetett elhozni, ill hát apuka megrettent, és hát végül ilyen egyezségre jutott a gyerekkel meg az anyjával, h akkor majd másnap visszajön érte, és most felmehet
vá, gondolom, ez így tök érthetetlen, de most annyira xtrém szét vok hajtva-fáradva, h ennyi telt
VálaszTörlésmajd leírom redesebben vmikor
Szegeny kisgyerek, szegeny ti.
VálaszTörlésFel nem foghatom, hogy ez az anyanak nevezett szemely (en amugy nem tartom annak az ilyet, mert kis tulzassal meg egy allat is szebben banik a gyerekevel, sot) mi a jofenet gondol.
Hogy ezzel kit szivat? Mert oke nyilvan a gyerek apjat, aki gondolom meg mindig szarszemet meg hogy kepzeli azt is, hogy neki stabil kapcsolata van, amikor anyunak meg nem… dehat valojaban ezzel a gyereket teszi tonkre. A semmiert. Hiszem van egy apa, aki rendezetten el, szereti a lanyat, ahogy tud es az elet engedi alkalmazkodik… gondolom szerencsetlen meg mindemellett fizet is. Fuuuu. Nagyon sajnalom tenyleg. Remelem a Karacsony jobban alakul es nem csinal abbol is ez a no egy total elmebajt.
<3
Lehet kérni, hogy a láthatás kezdetekor és végén a szülők ne találkozzanak, be lehet vonni semleges személyeket, akár egy gyermekpszichológust. Amúgy miért ellenzi az anya a láthatást ennyire?
VálaszTörlésidézném a családsegítöt: "anyuka sajnos valószínűleg patológiás eset"
TörlésAzt próbáltátok már, hogy nem viszi el a párod a kislányt, hanem skype-on beszélget vele, a környéken sétálnak, beszélgetnek kicsit? Hogy a gyerek kapjon olyan jelzést, hogy apa kívancsi rá, fontos neki. A gyerekben kialakuljon a vágy, hogy legyen több program is. Tudom, hogy nehéz, nrked os, a párodnak is, de a gyereknek is az. Anya játszmája is megakasztható, ha apa kompromisszumkész és kezdeményező.
VálaszTörlésde hogy miért is kéne elhagyni a kapcsolattartási alkalmakat, amikor a sikeres elindulás után 5 perccel már nincs baja, és amúgy egyértelműen-láthatóan szereti az apját és szeret vele, velünk lenni, abszolút oké az apaoldali helyekkel, holmikkal, programokkal, szokásokkal, családdal, ismerősi körrel, élményekkel, emlékekkel is?
Törlés(ja, nem, bocs, fél a bejárati ajtónk kilincsétől, amikor a lakáson belül tartózkodunk. de az se jut mindig eszébe, csak az anyahisztisebb időkben, meg a sötéttől, de attól otthon is.)
nemigen sikerült ezekszerint átadnom a probléma lényegét...
a gyereknek nem az apjával levés rossz, hanem ahogy ehhez az anyja hozzááll.
Törlésugyanígy, nem az elindulás rossz, hanem az anyja ehhez való hozzáállása, annak kommunikálása.
az elindulás normál esetben rossz érzés persze vmennyire, de csak, mint pl mikor haza kell menni a játszóról, pedig még maradna, leckét kell csinálni, pedig nincs kedve, iskolába kell indulni, pedig még aludna. ezek az élet olyan természetes nehézségei, amikben támogatjuk őt, h jól megtanulja kezelni, nem pedig megpróbáljuk leépíteni a nehézséget okozó dolgot.
ja, merthogy amúgy ez a "leépítjük, h péntek délután elinduljon, és így csak szombat reggeltòl tudtok együtt lenni vas. estig", ez viszonylag új dolog. előtte nyáron megvolt a négy apás hét még, anyuka utàna durvult be.
Törlésszöval sehogy se látom bele, mért kéne megfosztani őket a közös szombat-vasárnaptól is, csak mert anya ennyire "kedvet csinàl" most a pénteki indulásokhoz a brutál manipulációval és nyomàsgyakorlàssal
Közben megtaláltam egy korábbi bejegyzésedet, hogy voltak már kapcsolattartások, amikor a kislány nálatok volt, így persze, nem kell felépíteni az alkalmakat. De akkor jól értem, hogy most a péntekeken megy a cirkusz? Szombaton reggel pedig elmegy veletek a gyerek sírás nélkül?
Törlésmost épp igen. a gyerek szombat reggel olyan, mintha mi sem történt volna.
Törléskisebb-nagyobb mértékben állandóan megy a cirkusz, alig szakìtja meg problémamentes alkalom. hol az esti telefonokon, hol a nyáriszüneten, hol azon, h apa miatt lettél beteg, vagy leforrázza a jó élményekkel hazatérő gyereket, vagy titkolózàsra "kényszeríti", letiltja apukát messengeren, nem ad rendes kabátot a gyereknek, esetleg "csak" random beszólogat az apjának/ra...
most épp ez van terítéken, és ez most nagyon durva.
azt hinnéd, h csak be kell tartani a végzésben ìrtakat, amely végzés már ... asszem 5 éves kb, minden úgy van, ahogy anyuka akarta (az àltala lehetségesen elérhető minimumok), tehát azóta ismertek a rendelkezései,
erre minden egyes pontjáért külön küzdeni kell,
és emellett sose tudni, mikor mit talál ki megint, mivel, hogyan megy neki az apa-gyerek kapcsolatnak éppen.
(eddig asszem úgy áll a dolog, h a téli szünet fele az szerinte sokkal kevesebb, úgyhogy várható valami balhé annak ellehetetlenìtésére is.)
Így már értem, és igen, sajnos a megállapodás csak egy keret, az ördög ugye a részletekben bújik meg, ahogy nálatok is. Szorítok, hogy egy jó mediátort kapjatok, aki érti a dolgát.
Törlésköszi, annyira jó volna
Törlésamúgy rájöttem, h 1) tényleg nehéz érteni, amit írok, mert mindig kiborulva és-vagy fáradtan, plusz attól félve, h felismernek, teszem
2) nagyon rossz erre még csak gondolni is, pl tegnap egy szuper barátokkal töltött este után olvastam el a kommentjeidet, és azonnal minden rámszakadt a témától, és még most is kivagyok, pedig lehetne ez egy kellemes szabiindító reggel egy jó alvás után
így most félreteszem péntekig a sztori normális formába öntését, stb, akkor úgyis aktuálisan történni fog megint, akkor mindegy lesz :D (amúgy ez szomorú)
Teljesen megértelek, én is végigcsináltam egy sok évog tartó horror válást a húgom mellett, hasonló sztorikkal. Gombóc lett a torkomban, ahogy olvastam a történeted. Nem te írsz érthetetlenül, egyszerűen az ember
VálaszTörléspróbál logikát keresni a történések mögött, pedig sajnos nincs... 😔Szerencsére a gyerekek azért többet látnak, mint gondolnánk. Jó lazítást neked, sok sikert!
:( és <3 és köszönöm!
Törlés