2021. január 13., szerda

hol vagyok (tldr nyifogásnak tűnő nem nyifogás)

itthon. még decemberben beindult a csinálnikell-taposómalom, és azóta is... hát ... csinálom.

igaz, heti kevesebb napban, de megszakadós hülyeséges a meló. munkás volt a karácsonyokat csinálni. vizsgázós-beadandózós suliidőszak van. gyerekezések, gyerekes botrányok és megoldandók. pasinak erős munkahelyi krízis és váltás. még a mosógép is félig-meddig elromlott. ilyenek.

kb a belem kilóg,  hogy anyám szavajárásával éljek.

a másfél hetes ünnepi időszak alatt is pl volt össz 3 napnyi pihenésem, részletekben. szóval azóta is brutál kimerültnek és túlterheltnek érzem magam, hiányzik, hogy legyen hétvége vagy rendes pihenőnap, bár talán már jobb, a héten már nincs túlfeszített hajrá. (mondjuk még lehet...)

a stressz, az kábé égigér, alig mozdulok ki, nincs főzés, rosszul eszem-alszom, reggelente instant gyomorgörcs értesít, hogy megint kelni kell. rengeteg energia megy el arra, hogy kézben tartsam a szorongásom, jól lélegezzek, egyáltalán magamhoz térjek és ne essen le az állkapcsom a befeszüléstől meg ne essen szét az agyam.

sosem látott módon mállik az arcom az ekcémától és a fejbőröm is sebesedésig ledobja magát minden hajmosás után. (wtf.) tán a hajhullásom javult kicsit, de olyan xtrém volt, hogy onnan nem volt nehéz.

de persze most se időm, se energiám ezzel foglalkozni, csak kenegetem és próbálom túltenni magam rajta. 

érdemi szociális élet (ami nem tiszteletkör, gyerek, munka- vagy tanulástéma, tehát nem funkcionális) - szinte semmi. (még covid-időkhöz képest se.)

szex - az meg miaz.

a pihenő stratégiáim is rosszak, mert a telefont nyomkodom (chat és szakmai csoport, érdekes cikkek, blogok, de csak futtában), vagy filmezünk a pasival, csak az a néhány séta próbálja ellensúlyozni a mindent. (a mozgás bevezetéséhez sincs erőm, semmi újdonsághoz, ami nem a konkrét aktuális célfeladat.)

egyszer mondjuk majdnem kirándultunk, de végül csak a decathlonban voltunk meg ebédért valami büfében, aztán csak feküdtünk az ágyon, és jólesett.

ezt a hetet kell még tutira nagyon meghúzni, aztán elvileg egy nagy szegmenssel könnyebb lesz - szombat reggeli vizsgám, helló.

drukkoljatok!

52 megjegyzés:

  1. jaj, basszus, sajnálom, hogy vacakul vagy, nem jó, amiket írtál (gyerekesbotrány?!). :-(
    kitartást, most süt a nap, remélem javít a hangulaton, a vizsgádhoz pedig ezerrel drukkolok!!
    :-)

    VálaszTörlés
  2. ...és természetesen a többihez is, hogy javuljon meg minden!

    VálaszTörlés
  3. köszönöm, igyekszem végigmenetelni túlélőmódban

    igen, ha nem lenne elég sok a minden, volt még egy 2szeregyórás fesztiválcsinálós tripje is anyukának (őoldali nagyival megtámogatva), amikor el kellett volna hozni pénteken a gyereket, és végül csak másnap reggel adta oda.
    annyira traumatikus élmény volt, hogy én pl az egész estét végigbőgtem hullámokban, de ilyen tényleg sokkos-remegősen, hogy hogy képes valaki ilyenre. a pasi is kivolt, nem is aludtunk szinte semmit.

    és annyira írnék róla, de nincs kapacitás még.

    manipuláció és a valóság (számomra szinte felfoghatatlan) kiforgatása level végtelen.

    meg persze az olyan állítások, hogy ne jöjjünk neki mindig a törvénnyel meg a bírósági határozattal, mert nem a törvény számít, hanem a szív,
    és a gyerek szenved a láthatástól és sajnos ez örökké így lesz, és nem akar menni, és őt senki se kényszerítheti, hogy erőszakkal odarángassa nekünk

    cserébe a gyerek ugyanolyan volt nálunk, mint mindig (sőt, most még csak nem is sírt, hogy hiányzik anya, pedig ez mostanában párszor előfordult este, mondjuk pont úgy is tűnt, hogy már el fog múlni) - cuki, vidám, szeretgetős, pedig ezután nyilván nem erre számítottunk. anyuka se valószínűleg, mert mikor visszavittük neki, úgy köszönt utánunk, olyan gyűlölettel, hogy legszívesebben visszafordultunk volna, hogy mit képzelsz, kivel beszélsz.
    ja, és persze le lett tiltva a pasi messengeren, így nem tudnak a gyerekkel videotelefonálni.

    #azanőnemnormális
    az ottani nagymama meg pláne értelmezhetetlen, atyaég.

    VálaszTörlés
  4. borzalmasan katasztrófális az a nő (is, meg az anyja is)
    szomorú nagyon, gondolom mennyire tehetetlennek érzitek magatokat
    :-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen
      na jó, nem bírom ki, h ne írjak még...

      nagyi, aki amúgy nem ott lakik:
      már vagy húsz perce jött-ment bent, ki-kijárkált az előtérbe meg az ajtóhoz (ami végig nyitva volt, és mi az ajtó előtt álltunk kívülről), odamondogatott nekünk meg stuffolta a gyereket,

      amikoris egyszercsak megjelent maszkban (addig nem volt rajta), és elkezdte a pasinak, hogy "elnézést! elnézést, de világjárvány van, és maga maszk nélkül érintkezett a gyerekkel! hívni fogom a rendőrséget, hogy maga veszélyezteti!" - de ezt így a gyerek meg a szomszédok füle hallatára.

      hát ööö

      meg persze közölte a gyerekkel, hogy "látod, apádék nem érdemlik meg, hogy velük menj, most is milyen mocskosan viselkednek"

      Törlés
    2. oké, helyesbítek - nem biztos, h szó szerint "mocskosan"t mondott, de vmi hasonló szóval illette, h annak ellenére rahaszkodtunk a kapcsolattartáshoz, h a gyerek közölte h nem szeretne jönni

      Törlés
  5. Na most az van, hogy amúgy de, erőszakkal is kényszeríthető. De azok alapján amit írsz, a gyerek örömmel megy (az, hogy hiányzik anya, teljesen normális, nálunk amúgy ügyesen próbáltak ezzel zsarolni is, mármint a kölykök, ha valami nem úgy volt, ahogy ők akarták), és igenis a gyerek érdeke, hogy legyen apukája is, és az ő családja is része legyen az életének. Szégyellje magát minden szülő, akár anya, akár apa, aki tiltani akarja a gyereket a másiktól, vagy éppen ő szarik a fejére.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát mi tudjuk, elvileg ő is tudja, gyakorlatilag meg "nem a törvény számít", ha a gyerek nem akar menni, ő nem tud mit csinálni (!!),
      de amúgy a láthatás az szerinte biztosítva volt, mert nyitvahagyta az ajtót(!!) és bármikor bemehettünk volna a gyerekért, "menjünk és vigyük el, ha ennyire nem érdekel, mi a jó neki" meg "menjünk be és csalogassuk ki".

      (közben meg nagyi jött a vírus van, rendőrséget hív, mit képzelünk dumákkal és nem lett ám leállítva...)

      nem mentünk be, csak újra és újra kértük, hogy nyugtassa meg és öltöztesse fel, hogy elindulhassunk, és emlékeztettük, hogy a felkészülten átadás az ő feladata és felelőssége.

      ő meg hajtogatta, hogy ő nem tud mit tenni, ez a gyereknek kínzás, szenvedés, és nézzük meg, mit műveltünk, legalább nekem be kellett volna mennem magamhoz édesgetni, ehelyett nekiállunk veszekedni, ez is mennyire rossz a gyereknek.

      az első egy órában a pasi amúgy bent volt, akkor sem lehetett rávenni a gyereket, hogy elinduljanak, utána mondta, hogy ad egy kis időt, akkor eljött értem a melóba és visszamentünk együtt, de már nem mentünk be.

      hogyisne, hogy utána hivatkozási alap legyen...

      anya időnként tüntetőleg beviharzott a gyerekhez a szobába, hogy gyere kicsikém, öltözzél, amikoris az szerencsétlen sikítozott, hát majd' elbőgtem magam már ott is. akkor anya kijött, hogy látjuk, hogy ő mindent megtesz, de nem akar.

      aztán, mivel az istennek se akartuk feladni, egyszercsak anya bement a gyerekhez, és nyugodt hangon elkezdte neki mondani, hogy nincs semmi baj, gyere, beszéljük meg együtt, amire a gyerek szinte azonnal meg is nyugodott - nyilván.

      erre ezt anyuci azonnal átkötötte, hogy ha megígéred, hogy nem lesz ilyen többet, akkor apa most itthagy, ad neked időt, hogy lenyugodjanak a kedélyek, és csak holnap reggel jön érted vagy majd máskor pótoljátok, ugye apa?

      hát anyád, na.

      egyébként a vége felé bizony többször elhangzott, ha nem szeretnéd te megnyugtatni, kérlek csak hozd ki hozzánk, add az apja kezébe, majd a liftben vagy lent felöltöztetjük, mi max tíz perc alatt meg fogjuk nyugtatni. mert amúgy tényleg, vérlázító volt, hogy naná hogy meg tudta volna tenni ezt ő is azonnal, csak hát kapóra jött neki.

      Törlés
    2. ja, a hazaakarokmenni sírást nálunk is bepróbálta összekötni azzal, hogy kizsarolja a nagyágyban alvást, de azt az első alkalom után rövidre zártuk.

      anyahiány miatt, szokatlanság miatt, ölelvealvás hiánya miatt ér sírni, itt vagyunk, együttérzünk, együtt megbírkózunk vele, nemsoká elmúlik a rossz érzés,
      de attól még a saját ágy az saját ágy. viszont szívesen segítünk könnyebbé tenni, pl megfordultunk az ágyunkban, hogy jobban elérjen, még simizzük alvás előtt az ágya mellet ülve, stb...

      (meg volt már egyszer az otthon nem kell fogatmosni reggelente, úgyhogy itt se fog - de előbb feladta, mint mi.)

      Törlés
    3. Akkor ide is írom, hogy a gyereknek joga van az apjához, és ez érdeke is, valóban, ugyanakkor neki az apja új nőjéhez nulla köze nincsen, nem terhelhető rá apa új kapcsolata és magánélete, nem várható el tőle, hogy szeresse az új nőt stb. Nem kényszeríthető rá, hogy elviselje, hogy anyja helyett egy néni fürdesse, vagy akármizze, az apjának kéne ezeket csinálni, az apjának kell nevelni, gondozni (amúgy ezt nem veszik észre az új nők sem, hogy mennyire ki vannak használva, amikor apuka gyerekéhez kapcsolódó feladatok szépen rájuk vannak tolva). Aztán simán lehet, hogy a gyerek megszereti az új nőt, és maga szeretné, hogy fürdesse, játsszon vele, vagy akármizze, de akkor se lesz az anyja, nevelési kérdésekben nincsen joga dönteni, se beleszólni, ha a gyerek kér segítséget, tanácsot, az persze más. Nagyon keményen hangzik, de ez így van. Aki gyerekes elvált emberrel kezd, annak ezt fel kéne mérnie, de persze ezt szinte soha senki nem méri fel, plusz nem tudja elfogadni, hogy a gyereknek kéne mindig az elsőnek lennie.

      Na most kaptam pont ebben a pillanatban üzenetet, hogy nem viszi el a gyerekeket, mert csak egy kocsija működik::)))))

      Törlés
    4. de ez ám nem így van, az apa új nője akármennyire is vörös posztó az anya szemében, akkor is egyenrangú fél ám. akkor is, ha havonta cserélődik (nyilván nem nádjára gondolok ezzel), ez van, az apa és az anya ugyanúgy szülők, hogyha az apánál van a gyerek, akkor egyébként az ugye megvan, hogy az apa megteheti, hogy simán ugyanúgy eljár pl. dolgozni és addig a barátnője/anyja/általa fogadott bébiszitter vigyáz a gyerekre? ugyanúgy, ahogy az anya idejében meg az anya felel érte, vagy ő delegálja. nincs ilyen, hogy kizárólag az apának kell fürdetni/gondozni/akármi. értem, amit írsz, meg is értem hidd el, de akkor sem így van.

      Törlés
    5. Természetesen apának joga van na bébiszitterre is, meg arra is, hogy új nőt is kihasználja és vele csináltasson mindent, én nem abból a szempontból nézem a dolgokat, hogy mihez van joga, hanem, hogy mi a gyerek érdeke és kinek mi lenne a feladata

      Törlés
    6. AMúgy apa új nője nem vörös posztó (mondjuk persze az is kérdés hogyan kerül a képbe, az sok mindent meghatároz amúgy, én nem tudok erkölcsileg sajnos sokra becsülni egy olyan nőt, aki olyan nővel kezd, aki 4 gyereket ott hagy a fenébe, plusz aki folyamatosan azon munkálkodik hogyan lehetne minél kevesebb időt tölteni a gyerekeivel). De nem egyenrangú fél, ahogy nem egyenrangú fél az óvónéni meg a tanító néni sem, pedig ők többet vannak a gyerekkel, mint az új nő. A gyerek nevelési kérdéseit a szülőknek van joga meghatározni, senki másnak.

      Törlés
    7. Olyan pasival kezd, na :))

      Törlés
    8. tényleg olyan ördögtőlvaló elképzelni, hogy pl a nő fürdet, míg apa meg szétszedi és előkészíti az ágyat, behozza a törcsit-pizsit, megcsinálja a vacsit és kipakolja az ovisasztalt-széket, miközben rendre "bekacsint" a fürdőbe a csajokhoz,
      és ez nem valamelyik fél kihasználása, hanem egyenrangú csapatmunka, a gyerek és az adott pár igényeire szabva?

      Törlés
    9. olyannal én se kezdenék, de ahol a szülők kapcsolata menthetetlenül zátonyra futott és ezért szét kellett menjenek, mint pár, ám apa attól még apaként viselkedik, az teljesen más tészta

      Törlés
  6. amúgy a gyereknek szegénynek tudottan a váltással van problémája - vasárnap esténként meg tőlünk nem akar hazamenni.
    érdekes, mi mégis mindig visszavittük, és még csak nem is kellett erőszakot alkalmazni, mert mindig, minden körülmények között lehet kezelni az érzelmeit, hol könnyebben, hol nehezebben., de lehetett.

    oviba is jár. fürdeni is szokott, fogatmosni is, aludni menni is - pedig ezek is a nemakarok kategória, anyánál is, hallottuk eleget a telefonban.

    szóval ez ilyen "nekünk ne" kategória.

    VálaszTörlés
  7. Dzsiz, szegény gyerek, szegény ti.
    Amúgy az lehet tudni, hogy a gyerek anyjának mi baja van? Mármint látom, hogy sokminden; de a pasiddal. Mert gondolom ez a “büntetés” főleg neki szólna, csak miért? Ezer éve nincsenek együtt, miért kell ezt még mindig?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem tudni :( feldolgozatlan gyerekkor, rossz pszichés műkődések... (ha nagyon pongyola vagyok: egy igazi rosszindulatú buta picsa.)

      egy ideje megint van valami pasi - lehet, h azzal is szétmentek?
      de hát ez se lenne magyarázat igazán...

      Törlés
    2. most pont mondott egy olyat a telefonban, hogy ez a gyereknek mindig szenvedés lesz, ő tudja, ő is átélte gyerekkorában. pedig az ő szülei együtt voltak tudtommal, szóval esetleg ez, h összemossa valamivel...

      Törlés
    3. Próbálj kicsit belegondolni milyen lehet az egész gyerekkorodat ilyen ide-oda hurcolással tölteni. Ha nem is szenvedés, de, hogy nem jó, az tuti. Egy kényszerhelyzet.

      Törlés
    4. de mondjuk erre vannak a terapeuták kitalálva, hogy elmész hozzájuk a gondjaiddal aztán kibogozod magadnak a sötét múltadat és úgy szállsz bele a gyerekvállalásba már eleve, hogy lehetőségeidhez mérten feldolgoztad, lezártad, stb. persze sose késő, még most is fordulhatna pszihez segítségért, mert mi a frásznak gördítené tovább a saját traumáit a gyerekébe? dögöljön meg a szomszéd lova oké, de a saját gyerekem azért nemár.

      Törlés
    5. hát igen, a gond ott van, h a csajnak nulla önreflexiója van, és mindenki hülye, csak ő nem, mindenki tehet mindenről, csak ő nem,
      totálisan kiforgatja a helyzetek értelmezését (kb egy másik mozit néz), de erre nem tudod rádöbbenteni.
      beszélni vele nem lehet, mert ha bármire ellenérvet hozol vagy csak rávilágítasz, h amúgy qra nem áll meg, amit állít (pl végzés, törvény, akármi objektív dolog), akkor egyre hangosabban, személyeskedve, fölényeskedve, hibáztatásokkal és ordas csúsztatásokkal nekiáll hajtani a magáét, qvázi veszekszik, és ha ennek ellenére továbbra se adsz neki igazat/mész bele abba, amit akar, egy ponton kinyilatkoztatja, h igenis az ő álláspontja a helyes és elvonul/rádteszi/letilt,
      aztán meg azt mondja, hogy mert te megint veszekedtél vele, és őnekik így kell élniük, ezt elviselve, és hogy ezután megtehetné, h nem enged a gyerek közelébe, de ő azt akarja, h ismerjen és szeressen...

      ja, és hiába idézed be, h ezt meg ezt ő mondta/kérte/írta, ha épp nem támogatja meg az aktuális elképzelését, az rá a válasz, h ő ilyet nem mondott.
      (ezt még a saját gyerekével is eljátszotta.)

      és mindent úgy forgat, h amit teszel az rossz, amit akarsz az helytelen, amiket mondasz, azok nem úgy vannak, és minden alkalommal, amikor nem értesz vele vmiben egyet, te veszekszel. mindezt szigorúan a gyerek füle hallatára, aki nem tudja, h amit anya tesz, mond és akar, az a rossz, és az elhangzó vádak jogtalanok és irracionálisak, a helyzet pedig abszurd.

      Törlés
    6. ó, és arra tippelünk, h egyszer már valószínűleg elvitte a gyereket pszichológushoz, csak az nem azt mondta, amit hallani akart,

      mert mikor középsős volt, járatta egy állítólagos iskolai felkészítöre (ami csak nagycsoportosoknak van amúgy), de nem volt hajlandó elárulni, h kihez és hova, a gyerek szerint rajzoltak meg beszélgettek apáról meg játszottak, egy kedves nénivel,
      és ez egybeesett azzal, amikor anya kitalálta, h a gyerek zavart és ez amiatt van, h elkezdett ittaludni.

      és azóta már vágott a fejünkhöz ilyet, amikor jeleztük, h vigyük a gyereket pszichez, h segítsen neki ezt meg azt könnyebbé tenni, hogy jajj, persze, a pszichológusok is mind olyan okosak, ti is olyan okosak vagytok, csak épp az élet mást mutat...
      neki van gyereke, ő tudja, nem a könyvek.

      szóval muhaha. (bocsánat.)

      Törlés
  8. Hosszú lesz, szóval két részletben:
    Az a helyzet, hogy én ezt, mint aki a másik oldalán áll, tehát anyuka és "engednie kell" a gyereket nagyon másképpen látom. A kapcsolattartás valóban erőszakkal is kikényszeríthető, de vajon milyen kapcsolattartás az olyan, ahol ezt rendőrrel kell intézni?
    Igenis van olyan, hogy a gyerek nem akar menni az apjához. Ennek ezer oka lehet. Nálunk is volt 1,5 ilyen év, amikor minden kapcsolattartást iszonyatos ordítás, zokogás előzött meg, a gyereket erőszakkal lefejtve rólam lehetett odaadni az apjának. El tudjátok képzelni milyen volt nekem utána itthon lenni 2 napot így? Vagy milyen volt amikor elvitte őket 1 hétre és a gyerek a második napon a telefonban azt mondta, hogy most azonnal menjek érte, és nem mehettem? És olyan pici, hogy ezt meg sem igazán érti. Vagy milyen olyan gyereknek, aki előtte soha nem töltötte az anyja nélkül az éjszakát 1 hétre elmenni? Az első ilyen után kezdődött a szintén másfél évig tartó kálváriánk azzal, hogy az a gyerek, aki addig mindig saját ágyában aludt, nem akart többet ott aludni, és eleinte csak átmászkált éjjel, majd már lefeküdni sem volt hajlandó a saját ágyába (úgy gondolom félt, hogy egyszer csak eltűnök). És igen, megengedtem ezt neki, mert nekem a gyerekem és szeretem, és nem a saját kényelmemet és saját érdekeimet nézem, hanem a gyerekét. És 1,5 év után fokozatosan leszokott róla, megnyugodott.
    Azt sem tudjátok milyen gyerekeket kapok vissza egy apás hétvége után, magukból kifordult, kezelhetetlen, felpörgött kis idegeneket, akiknél kb 2 nap mire normalizálódik a helyzet. Életünk legnehezebb, de egyben legnyugodtabb időszaka volt tavasszal az a 10 hét, amikor nem vitte el őket egy percre sem az apjuk, pedig mind itthon voltunk, és nagyon kemény volt a digitális oktatás, no ovi, meg távmunka, meg legyen minden nap ebéd kombináció.
    Azt sem tudjátok milyen nehéz odaadni a gyereket ilyen helyzetben, amikor egy számunkra tök idegen ember (az ex új nője) van ott, akiről semmit nem tudunk (vagy éppen amit tudunk az nem éppen hízelgő), amikor az ember amúgy a bébiszittert maga választja ki és referenciákat kér, az ovit, vagy az iskolát is gondosan megválogatja, de itt egy idegen emberre kell bíznia a gyerekét, aki még lehet erősen utálja is (nálunk pl ezer százalékra lehet venni, hogy a nőnek a háta közepére nem kell a 4 gyerek két hetente). Egyfolytában üzenget nekem a nő, hogy milyen ruhákat vegyek nekik, meg hogy neveljem őket, komoly erőfeszítésembe kerül ilyenkor megállni, hogy ne szóljak semmit :) És folyamatosan próbálja a gyerekek fejét telebeszélni hazugságokkal rólam és exről.

    VálaszTörlés
  9. Folyt:
    Nekem a nagyobbak már kamaszok, és bizony a lányom elmondta nekem, hogy ő nem érzi otthon magát az apjánál, olyan, mintha vendégségben lennének, eszetlen szabályok vannak (pl. a 16 évesnek hétvégén is 9-kor takarodó, meg télen mindenki kicsapva az udvarra órákra, ahol járkálnak fel-alá, mert mégis mit lehet -2 fokban télen az udvaron csinálni 14-16 évesen?), és mindig alig várja, hogy haza jöjjön a saját kis kuckójába, az otthonába.
    Nálunk is amúgy a kicsit zakkantotta meg ez a helyzet a legjobban, hiszen ő alig értett valamit az egészből, még nagyon-nagyon kötődött hozzám, és érthetetlen volt neki, hogy időnként nélkülem kell lennie számára végtelen napokat. Én ilyen kicsi gyerekeket egészen biztosan nem rángatnék, főleg akkor, amikor ez láthatóan traumatizálja a gyereket, inkább apuka töltsön időt a gyerekkel a gyerek saját otthonában. Persze úgy nem olyan könnyű csajozni, megértem.:)
    Ez az egész helyzet iszonyat szar a gyerekeknek, a kicsiknek főleg nagyon szar. Nagyon-nagyon türelmesnek kéne lenni a gyerekkel, és beengedni igenis a nagyágyba is, akkor is, ha nekünk személy szerint az kényelmetlen. Ne a gyereknek kelljen már hozzánk alkalmazkodni.
    Plusz azt is tartom, hogy a kapcsolattartás az apjával való kapcsolattartás, és teret kéne engedni annak, hogy azt apjával is töltse nem a számára idegen csajjal. Ne ő fürdesse meg fektesse, meg akármizze. (Nálunk rendszeres az, hogy a nő van a gyerekekkel amíg ex nem tudom mit csinál, ami a nővel szemben is kitolás szerintem.)
    És ne haragudjatok rám ezért, nem bántás ez, honnan is tudhatnátok, csak néha érdemes a másik felet is meghallgatni. (Természetesen aláírom, hogy vannak szemét anyukák is, de alapvetően nekem az az érdekem, hogy apával is jó kapcsolatuk legyen, és néha én is kapjak lélegzetvételnyi időt, magamra, meg a saját kapcsolatomra, csak én a gyerekeket a saját párkapcsolatom elég helyezem, amit az apukáknál
    soha nem látok).

    VálaszTörlés
  10. böbe, köszönöm, h mindezt megosztottad velünk, és nagyon sajnálom, hogy ennyi rosszat kellett-kell átélnetek.

    viszont - a legnagyobb tisztelettel - mindez sehogyan sem illeszthető rá a mi nagyon-nagyon más helyzetünkre.

    hacsak úgy nem, h a te sztorid apukája a mi sztorink anyukájának analógiája,
    de, ha jól érte, nem úgy szántad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyilván én nem is ismerem a te sztoridat, nem is olvaslak mindig, ebbe most így belefutottam, inkább csak arról írtam, hogy bizony a gyerekek néha akkor sem akarnak menni, ha anyuka semmit nem tesz az ellen, hogy mehessenek, és bizony a gyerekeknek ez egy iszonyatosan nehéz helyzet még akkor is, ha mindkét helyet mindenki szereti őket, és bizony az is normális, hogy ilyenkor nem akarnak saját ágyban aludni. És, hogy bármennyire nehéz is az új nőnek, nem neki kell a játékszabályokat meghatározni (persze új nőt bántani, mondjuk rugdosni akármi tilos, de nem ő dönti el, hogy akkor most hol alszik a gyerek, vagy mikor mos fogat stb,). És elhiszem, hogy ez neked is nehéz, de ezerszázalélkra biztos vagyok benne, hogy a gyereknek sokkal, sokkal nehezebb, és ő gyerek, te meg felnőtt vagy. Neked kell alkalmazkodni, engedni, nem a gyereknek. Érettségizni biztosan nem a ti ágyatokból fog menni. :)

      Törlés
    2. sehol még csak nem is utaltam rá, hogy szerintem a különélő szülősdi nem nehéz a gyereknek, a rossz érzései nem validak,
      se, hogy én hoznám a játékszabályokat.

      amellett, hogy a manipulatív szándéknál, amiről írva visszabólogattam pillának, nagyon cukin kilógott a lóláb,
      annyit érdemes tudnod, hogy egyrészt egy garzonban lakunk, másrészt a külön àgyban alvás anyuka nyomatékos kérése volt (ő viszont, mióta elköltözött tőle az előző pasija, a gyerekkel összebújva alszik.)

      mint pár, azért igencsak kell az összhangunk és egyetértésünk a gyerekkel kapcsolatos dolgokban, különben mégis hogyan tudnánk hitelesen és következetesen a gyerekkel lenni, és gondoskodni róla, amikor itt van?

      no és szerinted mit okozna egy kisgyerekben, ha azt mondanád neki, hogy a nádja, aki mindig ott volt, mióta csak az eszét tudja, mostantól nem viszonozza már ugyanúgy a kapcsolódást, visszavesz az ölelésből, szeretésből és törődésből, jelenlétbòl és odafordulásból, mert nem számít vérrokonnak, és mert ő nem a nagybácsi élettársa vagy a keresztapué, hanem csak apáé és egyesek szerint az nem számít családtagnak?

      Törlés
    3. Ez egy ilyen átalánosság volt, kialakulhat egy jó, szeretetteljes kapcsolat is, az szerencsés, és mindenkinek jó, de nem várható el a gyerektől.
      A döntéseket pedig apának és anyának kell meghozni, nagyon-nagyon kiakadnék, ha az új nő pl .beleszólna abba, hogy a gyerek milyen suliba járjon, vagy hol aludjon, vagy milyen különórára járjon, vagy ilyenek, nem az ő gyereke. Az apával persze megbeszélhet dogokat, de neki döntési joga nincsen (ez rohadt jól meg kéne érteni az új nőknek, az ő társas kapcsolatuk révén nem lesznek döntési jogosultak a gyerek ügyeiben!). A gyerek előbb volt, mint a párkapcsolatotok, vagy általánosságban apa új párkapcsolata, az ő érdekei mindenen felül állnak, az új párkapcsolaton felül is. Nekem is van új párom, sokat beszélgetünk a gyerekekről is, de soha, semmilyen nevelési kérdésbe nem szól bele (nem is engedném). Én döntök, ő meg alkamazkodik, igaz nálunk nem kell annyit, mert nem élünk együtt (de ezt is elfogadta, mert megérti, hogy a gyerekek érdeke ez).
      Pont ezért nehéz egy ilyen helyzet, és én pl. pont ezért nem tudnék együtt élni olyannal, akinek van nem velem közös gyereke. Csak ezt szerintem iszonyat kevés nő méri fel, főleg, ha nincs még saját gyereke.
      (Nagyon-nagyon próbálok figyelni arra, hogy ne legyek bántó, ha mégis, akkor elnézést, nem ez a szándék, csak egy másik nézőpontot behozni a dolgokba.)

      Törlés
    4. Na szóval a szeretetteljes kapcsolat tök jó, az ölelés is jó, minden jó, ami jó a gyereknek, de ettől még nem lesz döntési joga. Pl. az anyukám vérrokon ugye, imádja az unokáit, ők is imádják őt, de nem dönthet a gyerekek nevelési kérdéseiben. Talán így érthető a dolog. Bár sokszor kérek tőle tanácsot, de aztán én döntöm el, hogy megfogadom-e vagy sem, vagy mit csinálok, de néhány dolog van, amibe eleve nem is mond semmit, mert nem akar a legkisebb mértékben sem befolyásolni.

      Törlés
    5. ha jól értem, esetetekben apa párja túl messzire megy, mert abba is bele akar szólni, h te hogy neveld a gyereket, meg amikor ott vannak, felülírni apát

      na, de azt nem értem, hogyan-miből gondolod, hogy nálunk én ezt csinálom,
      vagy esetleg azt gondolnám, h az úgy oké lenne

      az meg, h apa engem mennyire von be a döntésekbe, gyerekkel kapcsolatos kérdésekbe, amikor az ő ideje van, az az ő szabad döntési joga - ha akarja, teljesen, és az úgy abszolút legit

      sőt, pici gyereknél szükség is van rá, hogy mindkét fél ugyanazt képviselje és egyformán tartsa-tartassa vele a határokat és kereteket, mert ez szavatolja a biztonságérzetét, ami az egészséges pszichés fejlődéséhez szükséges

      Törlés
  11. Amúgy ez az egész patchwork család szerintem egy borzasztóan nehéz helyzet, mindig kicsit túl derűs cikkeket olvasok a témában, holott a valóság sokkal, de sokkal nehezebb és szürkébb, én nem is nagyon tudnék egy ilyen helyzetet vállalni asszem. (Jó nálunk bonyolultabb a helyzet, mert vannak az új nőnek is gyerekei az előző házasságból meg van közös gyerek is, emiatt még sokkal több a konfliktus forrás, pl. rendszeres probléma volt, hogy a nő gyerekei szekálták az enyémeket, vagy lerombolták a játékaikat.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerintem is borzasztóan nehéz, de ugye ez abban a pillanatban, ahogy egy szülőpár különválik, eldől. máris adott a jövőbeni várható nehézségek köre. bár felkészülni előre nem hiszem hogy lehet rájuk, de hát kezelni meg mindig kell.

      Törlés
  12. én is a másik oldalon vagyok, de mondjuk egy teljesen más helyzetben, szóval az szerintem irreleváns. viszont ilyen esetekben szerintem nem szabad szégyellősnek lenni és könyörgöm, tessék már csapkodni az asztalt, a gyerek érdekében is! minden egyes láthatásra úgy menni a gyerekért, hogy arról felvétel készül és kész, ha akarja, akkor a kamerába mondhatja az uszító szöveget az anyuka. az, hogy messengeren le van tiltva azt nem igazán tudom értelmezni, amúgy az anya szokott rendszeresen jelentést leadni a gyermekről? mert ugye van neki is a tájékoztatási kötelessége, tessék bevasalni rajta. akár kis üzenő füzetkében, akár emailben vagy valami, de legyen és kész. ami jár az jár alapon, ha nekem fontos a gyerek, akkor ragaszkodom minden egyes vele kapcsolatos jogomhoz (és persze eleget teszek a kötelességeimnek is, de ugye ez alap). nem akarja odaadni láthatásra? rendőrség, jegyzőkönyv. olyan meg nincs, hogy menjek be érte és vadásszam le, hát ez vhogy úgy van megfogalmazva a végzésben (gondolom én, biztos van rá vmi sztenderd) hogy felkészített állapotban kell várnia és átadnia, ugye anya esetében egy adag összecsomagolt ruhával (amúgy sztem a másik szülőnek is illene venni a gyereknek saját ruhákat otthonra, hogy ne vendégnek érezze magát hanem ott is otthon legyen, mindegy, ez magánvélemény), szépen felöltöztetve és lelkiekben is rákészítve, küszöbön áll a gyerek és várja, hogy átvegye a másik szülő, slussz. nem így van? dokumentálni, ügyvédnek továbbítani.

    nyilván ilyenkor egyből nem a bíróság meg a papír számít, haha, ezt én is rengetegszer hallom, hogy a szív így meg úgy, de milyen érdekes, hogy csak olyankor nem számít a papír és a bíróság, amikor az nem a másik fél mellett foglal állást, nem? erősnek kell lenni, ezt csak így lehet. a hisztiket és drámákat is rövidre zárni, ez _tényleg_ a gyerek érdeke.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen-igen, abszolút azt sulykolom én is a pasiba (meg az ügyvéd is ezt mondta), h mihamarabb rövidre kell zárni, nem pedig "nincs mit tenni, majd ha felnő, rájön, a kollégák eseteiben is így volt...", mert most megint elfogyott kicsit a lendülete épp, úgy látom (mióta megtudta, h benézte a páros-páratlant és nem csont nélküli a helyzet) de azért "rugdosom", nehogy húzza-halassza :( csak ő meg pont most vált munkahelyet, van rajta azzal is elég, nagyon rosszkor jött ez.

      sztem nem vehetjük videóra amúgy, bár most spec a 2. órában csinált a pasi hangfelvételt, meg igyekszik írásban kommunikálni (a csaj anno, mikor még külön megbeszélt rendszerük volt, mindent megtett, h ne legyen a megegyezéseknek írásban nyoma, konkrétumokat csak szóban válaszolgatott)

      rendszeres jelentés - mióta szétmentek (szóval 3 hetes kora óta) a pasi minden egyes este írt, ill telefonál, h mizu, mióta a gyerek alkalmas korú, beszélnek - ennek ment most neki anyuci megint. egyéb módon nem tájékoztatja, mert "beszéljétek meg a gyerekkel"

      de azt tök nem vágom, honnan jön mindig, h nálunk nincs ruhája.
      van, csak nyilván nem annyi

      de attól meg anyukának uúgy kell csomagolni, meg pl hótaposót nem fogunk venni 5 alkalomért és hasonlók (amúgy a pasi pont azt is vett, a gyerek hazavitte, sohasenem hordja, se ott, se hozzánk, igazán megérte)

      azt várom, h az ügyvéddel nekiüljenek végre a végzés pontosíttatásának és meginduljon a bíróságon a folyamat, mert szerintem attól lesz minden egyértelmübb és kezelhetőbb és védhetőbb,
      és lesz végzesmásolat a kocsiban, a telefonján, mindenhol, hogy azonnal elő tudja kapni, ha szívózik a csaj

      addig meg :(

      Törlés
    2. hát figyi, amíg nem mentek be a lakásába, addig nyilvános területen azt videóztok amit akartok, nem? meg egyébként persze, nem szabad hangfelvételt se csinálni, de ettől még simán be lehet nyújtani a bíróságra, aztán max azt mondják, hogy ejnye, de azért meghallgatják és figyelembe veszik úgyis.
      ilyen sincs, hogy beszéljétek meg a gyerekkel, mert tájékoztatási kötelezettsége van és kész, neki, a felnőttnek és nem a gyereknek. vasaljátok be rajta. mikor van farsang, mikor van ebédbefizetés, gyerekorvosnál státusz, mit tudom én, ezeket nem a gyereknek kell tudni és továbbadni. (mondjuk mellékesen a hajam kitépném, ha naponta érdeklődne az ex, de fordított esetben én is azt tenném.) ugyanígy ha pszihez vitte, arról is joga van tudni, pláne ha a felügyelet is közös volt, sőt, ki is kérheti az ambuláns lapot vagy bármit. értem, hogy hamar elfárad benne, de ezt így nem lehet, hogy majd húsz év múlva talán a gyerek belátja, hogy ez meg az - mert nem biztos, hogy így lesz. de ha igen, akkor is, ki akarna elvesztegetni éveket?

      nem tudom én se, hogy honnan veszem, hogy nincs ott ruhája, elnézést :D ha van egy-két váltás szettje meg ilyen basic dolgok, mint pizsi és papucs, akkor szerintem is az elég persze.

      Törlés
    3. hát a hiba ott van, h a csaj anno kizárölagos felügyeletet kért, a pasi meg mindenre, de mindenre azt mondta a bíróságon, h jó.
      (mert, mint mondja, össze volt törve, és minden ismerőse azt mondta, h esély sincs másra, és együttműködő akart lenni, ésss mert nem informálódott máshonnan, se ügyvédhez se ment, se semmi.) szóval elb.szta, és ennek a levét azóta is isszák a ő és a gyerek...


      ja, ez a ruha dolog meg asszem onnan jött, h egyszer puffogtam, h anya nem pakolt ruhát és így wtf. vagy mivel egész tavasszal nem adta oda, az új ruhákat meg próbálás nélkül nem mossuk, volt ott egy hézag...

      szóval mindenki megnyugtatására (nem neked konkrétan):

      van nálunk saját papucs (rózsaszín szőrös, előtte flitteres volt, nagyon sztereotip kislàny, na), meg szoknya, harisnya, boleró, leggings, trikó, bugyi, zokni, bundás aláleggings, póló, ruha, vékony felső, pulcsi, bundás pulcsi, baseball sapka, ... kb minden eshetőségre. amiből kell, több darab, még túl sok is. meg persze hajgumik, csatok, (tangle teezer!) hajkefe, neszeszerek, saját kulacs, fogmosópoharak, fogkefék, gyerekfogkrém, saját tusi, fürdőszivacsok, saját törcsik, saját ágyneműhuzat, mesekönyvek, foglalkoztatók, társasok, ceruzák-zsírkréták-stb-k, rajzpapír, színespapír, egy szatyornyi apró játékbizbasz, ...

      meg nem tudom, biztos hagytam ki dolgokat. ja, most nemmackó nadrágja konkrétan nincs, mert megint kinőtte, és az itteni bugyik se kényelmesek már pont, mert picit változott az alakja, és becsúszik vagy mi, de hát lehessen már ilyen, na.

      szóval így nem tudom, ki mit gondol az apai kapcsolattartásról, de nekem, nekünk az a normális, h mindent megtesz a lehetőségeihez képest a gyereke jóllétéért ő is.

      Törlés
    4. Ez most nádjáék történetéről független, de engem már régóta foglalkoztat ez a dolog, hogy mégis mit akar érteni a törvényalkotó azon, hogy a gyereket fel kell készíteni a láthatásra. Mondjuk egy csecsemőt, vagy egy bölcsist. De komolyan. Vagy akár egy ovist is. Mert annál többet nem igazán tudok tenni, hogy elmondom, hogy apa is szeret, és ő is veled akar lenni, most kettőt apánál fogsz aludni, aztán jössz haza anyához. Kb. ennyi. Ettől még ordít, ha menni kell, és akkor én vagyok a hibás, hogy nem készítettem fel?? De miért?
      A tájékoztatási kötelezettség megint egy olyan dolog, amit apukák tömkelegei használnak az anya csuklóztatására, mert szarnak szülőire elmenni, vagy fogadóórára, benézni az e-naplóba, vagy beszélni a gyerekeikkel (nálam a legnagyobb már 16 éves!!), de minden alkalommal amikor kérdez valamit az egy jó alkalom arra, hogy engem el lehessen hordani minden szar alaknak, válogatott cifraságokkal. Ezért én pl. csak és kizárólag sms-ben vagyok hajlandó kommunikálni (legalább van nyoma), ott nem lehet hosszan írni.

      A bíróságosdi, rendőrösdi az a lehető legszarabb megoldás szerintem, akkor inkább már valamiféle mediációval próbálkoznék.

      Törlés
    5. Közös szülői felügyelet az csak akkor lehetséges, ha ebbe mindkét fél beleegyezik, bíróság nem kényszerítheti ki, éppen azért, mert ahhoz nagyon szoros, nagyon jó együttműködés kell a két fél között. Tehát a pasid nem tud közös felügyeletet kérni, ha az anyuka azt nem akarja.

      Törlés
    6. egy ponton túl sajnos muszáj a bíróságosdi-rendőrségesdi, egy apának ugyanis kötelessége, felelőssége még az anyával szemben is megvédeni a gyerekét,
      és ugye mind a kapcsolattartás akadályozása, mind az ellenenevelés gyermekbàntalmazásnak számít.

      (ugyanez fordítva is áll, csak most nem az az eset van.)

      a mentális felkészítést most nincs alkalmam kifejteni, de ha pl rákeresel az ellenenevelésre, azokban a cikkekben úgy emlékszem szokták részletezni, ill ellenpéldákon keresztül egész jól bemutatni.

      nem olyan homályos megfoghatatlan valami, mint ahogy a kommentedből tünik, nagyon is egzakt tud lenni, mi igen, mi nem.

      Törlés
    7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    8. na, ezt újra:

      annyit mégis, h nem az a gond, ha ordít, amikor menni kell,

      hanem pl ha amiatt ordít, amilyen rossz érzéseket az anyja maga keltett benne,
      vagy ha az anyja nem segít neki megfelelően megbírkózni a normál, helyzetből fakadó nehéz érzéseivel,
      vagy ha ellenedolgozik a megbírkózásnak,
      vagy ha az ordítás miatt nem adja át...

      Törlés
    9. "Tehát a pasid nem tud közös felügyeletet kérni, ha az anyuka azt nem akarja."

      már elnézést, de hogy mi???? ez nem így van, az a default, hogy közös a felügyelet. oké, itt az apa elrontotta, ezért lehet, hogy pár kört pluszban kell menni, szülői felügyeleti jog visszaállítását kérnie meg mit tudom én, de azért még a kizárólagos felügyeletnél (aminek nem is ez az igazi elnevezése de mindegy) is van a másik félnek is beleszólása az élet nagy dolgaiba (pl. iskolaválasztás). de olyan meg pláne nincsen, hogy az egyik fél azt mondja, hogy nem adom vissza a gyereket a közösbe, és akkor nem lesz közös. a bíróság majd eldönti, nem az anya.

      Törlés
  13. Ahogy olvasom a kommentjeidet, megis azt gondolom, hogy okeoke, bolond meg masik mozit nez a csaj; de valami olyan elementalis harag tunik ki a sztorijaidbol a pasi irant, hogy bennem ez motoszkal, hogy csak a vegere kene jarni, hogy miert. Azert baszki, ok egy par voltak, osszehoztak egy gyereket; most oke h 3 hetes kora ota nincsenek egyutt, de az ezer eve volt. En visszamennek oda, hogy miert gyuloli ennyire a gyerek apjat (mondok durvabbat, hha ennyire gyuloli, miert tartotta meg a gyereket?), illetve ha ennyire gyuloli mi a faszra szamitott? Hogy majd jo lesz vele egy lifelong “kotelezettseg” egyutt? Lehet, hogy errol kene vele akar ugyveddel, akar mediatorral beszelgetni, mert sztem ez fontosabb kerdes, mint a hetkoznapi baszakodas, hogy most akkor elengedi, nem, krenkolja, nem, ad vele cuccot, nem, letilt, radrakja, etc.
    Talan ebben a pontban lenne annak is letjogosultsaga, hogy ezt ok ketten bogozzak ki es oldjak fel (pszi, mediator, vatesz, akiben hisznek es akiben meg tudnak egyezni).
    A tobbihez meg kitartast kivanok, rettenetes :(.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem nagyon úgy tűnik, h ez nem a pasi személyének szól, hanem egy bármilyen pasinak, akivel közös gyerek után különmentek és nem kopik le

      amúgy ha beszélnél vele, ez lenne:
      -ő közösre vállalta a gyereket de a pasi elhagyta őket
      -azóta neki mindenben a pasihoz kellett igazodnia
      -a pasi nem hagyja őket élni
      -a pasi állandóan veszekszik és vádaskodik, rágalmazza őt
      -a pasi folyton olyan dolgokat erőltet, amik rosszak a gyereknek, ő hiába jelzi és kéri, hogy ne tegye

      DE ennek ellenére ő nem gyűlöli a pasit és mindent megtesz, h a gyerek szerethesse és ismerhesse az apját

      mivel ő mindent megtesz, kikéri magának az efféle ötleteket és rágalmazást, részéről semmit se kell kibogozni, neki a problémákhoz semmi köze, ő csak elszenvedője a pasi viselkeésének, ahogy a gyerek is

      szóval az ötlet jó, let's talk about it

      csak nem tudsz olyat mondani, amivel bármilyen szinten együttműködésre bírod

      Törlés
    2. a, ez mot nem ilyen elàrasztottságból gfakadó rosszindulatú elfogult feltételezés,
      hanem az évek alatt én magam is ezerszer meghallgathattam már tőle, ahogy a pasi és az ő tesójáék meg anyja is,
      mindenre is

      Törlés
  14. Aham, ertem. Sztem mediator. Ezt nekik kettejuknek kellene megbeszelni ugy, h legyen egy kivulallo szemely, aki kihuzza a meregfogakat, mert ugy tunik h mindenki, aki a pasi “mellett” all, az csak olajat ont a tuzre, a legjobb szandek mellett. Egy “idegen” sztem tudna segiteni (persze azutan, miutan leszamolt a csaj azzal a tevkepzettel h tuti a pasi hozta es csak azert, hogy oellene legyen).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én továbbítom az ötletet és köszi, de azt továbbra se látom, h lehetne rávenni ilyesmire..

      bár lehet, ha bíróságra megyünk, ott feldobható, ott úgyis nagyon hallgatni fog várhatóan

      Törlés
    2. Ugy tudom h a birosagon is lehet “kerni” ilyesmit. Nem tudom h mi a modja, de az ugyved biztosan. Talan hha vhogy a birosag jelolne ki az illetot, talan-talan azt elfogadna.
      Drukkolok!

      Törlés
    3. lehet kérni mediátort igen, de őszintén szólva szerintem az csak akkor ér valamit, ha egyébként két értelmes fél kerül össze, akiknek csak egy kis segítség kell a részleteket közelíteni egymáshoz :( persze ettől még adjatok neki egy esélyt mert hátha! de amúgy az ugye nem terápia és nem mónika show, ha mindkét fél úgy megy bele, hogy már eleve megvan hogy meddig terjed az ő kompromisszumkészsége, akkor hamar kialakul a patthelyzet sajna.

      Törlés
  15. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés