kishugomék heló.
ugyan a múltkoriból nem lett semmi, na de most!
csütörtök este dobták be az atombombát a random cuki fotók meg vidik közé, a családi chatcsopiba, mintegy mellesleg: kissógorom lázas.
rá kb negyed órára, hogy és kissógi anyja telefonált, hogy nem érez ízeket, ők meg vasárnap voltak ott.
utána persze kiderült, hogy kissógi aznap végig apámmal volt, pakolták kifele a mama házát, ami szerintük nem ad okot aggodalomra, mert hát az szabad levegőn levésnek számít.
meg amúgy is, voltak a szüleinknél hétfőn is meg kedden is, szóval tökmindegy. (ettől egyből nyugodtabb lettem - nem.)
hugomék mentek volna át péntek este a szüleinkhez hétvégére, hugom elkezdett ezen lamentálni... és itt kishugom annyit írt neki, hogy á, szerinte apámat nem fogják karanténba tenni... erre még az én elég vírusratojó hugom is azt reagálta, hogy hát, de nem is az a fontos...
a poén, hogy kishugomnak ugyanúgy be kellett mennie tanítani pénteken, mintha semmi se történt volna. annyit reagált a suli, hogy viseljen maszkot. kissógi meg felutazott az fővárosunkba pcr tesztelésre. (éljen ugyanaz a csókos ismi, akinek a múltkori sztoriban estére meglett az eredménye!)
este telefonáltak, hogy negatív.
mindenki megnyugodott, bár nemigen értettük, hogy de hát az anyjáék... addigra már a tesójáék is családilag lázasak voltak. de hát ha a múltkor se, úgy látszik, lehet ilyen, na.
másnap reggel meg újrahívta őket az orvos, hogy wait, what, mégis pozitív!!!!
vissza az egész.
addigra már hugomék ott aludtak egyet a szülői házban, ahogy eredetileg tervezték, így ők is vastagon belekeveredtek. most lehet izgulni mindenkiért.
(főleg apámért, aki qra veszélyeztetett. mondjuk mellé még full hülye is, meg is fenyegettem, hogy ha ezzel be mer menni dolgozni - mert kiszervezték őket anno, ìgy egy másik cégnél van, hiába dolgozunk egy helyen, az meg simán letojhatja a mi protokollunkat -, én egyből szólok a főnökségen. nem nehéz, hisz ott vagyok, és tudom, mennyire kiakadnának.)
így lettek hát bizonyosan elsődleges kontaktok mindannyian, amit amúgy nem nagyon vesznek komolyan, olyanokat mondanak, hogy ó, majd meglátják, mit mond az ántsz, de hát zárt térben egyáltalán nem találkoztak, (ja kérem, ha így fogják előadni, akkor az ántsz nem azt mondja majd, amit akkor mondana, ha az igazat hallaná...), most mit mondom, csak hétfőn voltak ott (kishugom szerint pl nem), meg a mamaháza pakolás az nem számít, mert végig nyitva volt az ajtó, az nem zárt tér... és a kissógi a kocsiban is eltakarta az arcát egy sállal... meg ja, hát a napi halálozási számokat tényleg bemondják, persze, kérdés, hogy az ember elhiszi-e...
közben kishugomnak izomfájdalmai vannak és hőemelkedése.
a suli kéri, hogy teszteltesse magát mihamarabb. (lehetőleg magán úton ugye, az időfaktor miatt.) 100%-os táppénz persze nincs, de ha a tünetei engedik majd, dolgozhat otthonról. persze akkor nem fog hivatalosan covidos tanárnak számítani. ami nem baj, mert direktben kimondatlan, de tudott szabály, hogy ne jelentsék le őket, hacsak lehet.
engem meg azzal vigasztalt, hogy igazából mindegy is, úgyis tudni, hogy sokan hazudnak a szülők is, nehogy otthon kelljen maradniuk, szóval bármelyik nap elkaphatta volna a munkahelyén úgyis. mire hugom is kontrázott, hogy ő is tud olyanokat, akik elhallgatják az enyhe (de biztos) tüneteket inkább.
ennyit akkor a társadalmi felelősségvállalásról.
közben én is itthon vagyok kedd óta, torokfájás, köhögcsélés, nemjólvagyok érzet. a vicc, hogy (megint) úgy tűnt, rendesen durván beteg leszek, aztán ott megállt és nem lett rosszabb mégse. a doki szerint covid nem valószínűsíthető.
sőt, két nap után már úgy éreztem, kutya bajom, vaklárma volt.
el is mentem felpróbálni a szóbajöhető télikabátokat (- nincs, és éreztem "némi" időnyomást, hogy ha bezár megint minden, mi lesz, télkabát kell, de én próba nélkül esélytelen vagyok, ezt muszáj letudni, amint lehet), meg akkor már bevásárolni, hát maradjunk annyiban, hogy nem kellett volna, azóta megint nem vagyok jól.
de hogy még mindig nem.
és nem tudom, hogy ez most valami-e, vagy semmi. máskor asszem (majdnem) vígan dolgoznék vele, mondván, majd kiderül, elmúlik-e vagy rosszabb lesz, vagy mi,
de most másképp gondolkodik ugye az ember.
a sulit is ki kellett hagynom. utána meg már végre távoktatás lesz, már nagyon ideje volt, konkrétan mi, diákok kellett kérvényezzük, annyira nem akarták.
szóval itt dilemmázom, hogy kár volt kidugni az orrom, egyáltalán menjek-e már holnap dolgozni, ma jött meg, a hormonok és a fantáziám és valami enyhe vírus együttese szórakozik-e velem,
amit másfelől röhejesnek érzek, mert hát közben azon szurkolok, hogy a többiek könnyen megússzák a valódi valamit.
és igazából félek.
csak ne legyen nagy baj.
#f.szom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése