kellemetlen idők (xtrémhosszú, részletekben tapicskoló)

most, hogy a pasi összegyűjtötte az erőt konkrét időpontot szerezni egy ügyvédhez, a gyerekanyja olyan félórás (egyoldalú) cirkuszt rendezett (a semmiből), mintha csak megérezte volna.

emlékszünk még, hogy én szentül hittem: simán csak torzíthat a pasi elfogultsága és dühe, közben lehet ez a nő teljesen normális.
na: nem.
megkövetem a pasit - amit az elmúlt 1-2 évben hallottam, megkérdőjelezhetetlenné tette a nő abszolút zavartagyúságát. ((ez nem szakkifejezés, csak amolyan érzékeltető összefoglaló szó.))
mégrövidebben: dzsízösz.

most az van ugye, hogy a pasi is eljutott arra a szintre, ez így nem mehet tovább (- már a vírus előtt). legyen akkor az eredeti végzés szerinti 2hetente hétvégi láthatás (egyelőre töredéke), akkor is, ha így le kell mondjon a hétközbeni látogatásokról,
azt meg, hogy a gyerekanyja nem engedi, hogy a gyerek a saját nagyanyjával és nagynénjével legyen, míg az apja dolgozik, felülbiztosítja majd egy bírósági beadvánnyal, nagyszülői láthatásra...

addig meg akkor inkább kevesebbet hozza el, de legyen végre normalizálva a helyzet.

[tldr következik.]


régebben úgy volt, hogy minden hétvégén az egyik nap ment a pasi/később hozta, meg hétköznap egy délután is. aztán időnként már megkapta ittalvásra. de ez persze töredéke volt a bíróság által előírtnak, anyukával mindenért küzdeni kellett, jó sokáig, csak a pasi inkább belement, mert remélte, hogy a fokozatosság véd majd az esetleges elleneneveléstől (és mert rettegett a nőtől, sajna).

aztán ezt tavaly rendezték úgy, hogy 3hetes ciklusokban változzon, mikor hogy jön / nem jön a gyerek. (ezt is részben azért, mert anyuka nem engedte volna a normális kéthetes làthatást, csak egy töredékest, azt meg a pasi nem akarta nyilván.)
ezzel a nő elkezdett nagyon csúnyán visszaélni, màr megvonta a péntek délutánt-estét, meg rászervezgetett, sőt, volt, hogy azt állította ugye, meg sem egyeztek.
közben nekünk is borzasztóan akadályozta a normális életvitelt, hogy kb sose tudtunk kettesben lenni, a nő is ugyanúgy hajtogatta, hogy ez borzalmas, hogy ő mindig az egész életét a pasi beosztásához kell igazítsa, blablabla, pedig a bírósági papíron az van, hogy.

így végül a pasi is azt mondta, oké, legyen a 2hetente, ahogy a papìron van. meg is állapodtak ebben (fültanúja voltam), el is kezdték.
a pasi meg megpróbálja majd elérni, hogy akkor tényleg úgy is legyen, ne csak töredékidőket adja át. persze erről így konkrétan nem szóltunk a nőnek, majd ha már látjuk az ügymenetet. (eleve úgy krne lennie, tudja ő is, ez kiderült a mostani agymenéséből azért...)

na, hát a nő most totálisan ki volt akadva, mi az, hogy tudja, hogy szombaton a pasi nem dolgozik, aztán mégse akarja làtni a gyerekét.
(mert a 2hetes rendszer szerint megy a láthatás, és ez most megint anyás hétvége.)
de hogy ő ezt nem érti, eddig az egész életét ehhez kellett igazítani, most meg hirtelen nem viszi el...
(de miért vinné, ez most nem az ő hétvégéje...)
de hogy őt itt megint össze-vissza rángatja, blablabla.
(de hát a 2hetentés megállapodás?!)
de ő nem fogja odadni, csak azokra a napokra, amikor a pasi nem dolgozik...
(igen, ezért hozza el a kövi héten csak vasárnapra...)
de ő nem fogja, ...
(???)

szóval először kb úgy csinált, mintha meg se egyeztek volna, aztán ilyeneket mondott, hogy márpedig a gyerek csak az övé, mert a pasi elhagyta őket, így ő dönti el, mikor hol lehet,
és igenis hogy ő nem engedi, hogy a másik családféllel legyen, és ha egyszer is megtudja, soha többé nem adja oda,
és hogy a pasi örüljön, hogy egyáltalán láthatja, mert megtehetné, hogy a közelébe se engedi,
de ő inkább bevállalja ezt a rengeteg nehézséget, mert azt akarja, hogy a gyerek ismerje és szeresse az apját, bezzeg más nők nem ilyenek, és a pasi ezt nem fogja fel, nem is értékeli,
és most se akarja látni a saját gyerekét, pedig ráérne, és [ez így körbe-körbe, fél órában, a gyerek füle hallatára, remegő hangon kiabálva]....

olyanokkal fűszerezve, hogy az őoldali nagymama, az más, mert ő születése óta a gyerek életének része (ugye a másik is, sőt, ugyanolyan mértékben is akarta volna, csak a nő nem engedte).
különösen sokszor hangsúlyozva, hogy a gyerek csakis az ő gyereke, és csak rajta múlik, hogy a pasi mehet-e egyáltalán a közelébe...

még az is elhangzott (úgy tippre nekem címezve), hogy nem az ő gyerekével kell elbabázgatni, mindenki szüljön magának aztán nevelje fel azt, ne a másén élje ki a hajlamait. (wtf.)

mindezt az esti videochaten, így volt szerencsém végighallgatni. (nézni nem bìrtam.)

a pasira annyira büszke vagyok, tényleg semmilyen okot nem adott erre az egészre, és végig higgadt és tárgyilagos maradt, bár belül remegett persze, egyszer sem hagyta magát berántani, elsodorni az indulatokkal, de még egy szerencsétlenül sikerült félmondata se volt, ami pedig ritka.

szóval ez a nő, ez így mi, komolyan.