senki nem látta jönni, hogy ma meglesz A NAGY TALÁLKOZÁS az gyermek anyjàval,
és hát ezen várvavárt-rettegett bemutatkozás alig lehetett volna bénàbb, idiótább, kiábrándítóbb. (lehetett volna, de csak alig.)
szivem szakad a gyerekért, aki ujjongva-lelkendezve várta pár percig, hogy majd most végre az anyja meg én ..., hogy aztán a nő kb egy pillantásra se méltasson, s kábé a kéznyújtásom is erőszakolásnak hassék, miközben odavet a pasinak egy "megoldjuk egyedül, ahogy mindig"et a sok cucc átnyalábolása közben, jajj.
szerintem a lyány nem így képzelte,
de hát ez most ilyen lett. vagy lesz máshogy, vagy nem... nehéz ez a felnőtteknek...
hát... legalább pipa.
Nemtom.
VálaszTörlésNyilvan koszonhetett volna meg bemutatkozhatott volna, kulturaltan. De ezen felul? Miert kellene vagy kellett volna jopofiznia? Az exe csaja vagy. Nyilvan a kislany miatt lehetne mashogyan, valszeg en egy ilyen szituban a kukturalt, ertheto, koranak megfelelo elmgyarazast valasztanam, de ennyi. Ez a max.
nem is az "ezenfelült" hiányoltuk...
Törlésaz elmagyarázós részt most nem értem. mire gondolsz?
am én a gyerek egy fontos családtagja vagyok, akit az anyja nem ismer, de a gyerek szerette volna végre megosztani vele az "élményt", asszem. (és ha bármi történne, én nevelném fel a gyerekét, szóval az "exe csaja" kicsit lájti besorolás szerintem.)
Arra gondolok, hogy lehet, hogy a kislány azt hitte, hogy majd ti nagy barátnők lesztek az anyukájával. (Vagy valahogy az jött le, hogy mindig azt szeretné, hogyha teis felmennél, meg megnéznéd a szobáját, meg ilyesmiket írtál korábban.) Szerintem azt el lehet mondani, hogy ilyen nem lesz; mert valszeg semmi jóra nem vezet, hogyha bármi is arra mutat, hogy itt nagy barizós, meg összeborulós szituáció kialakulhat. Lehet határt húzni, hogy mi van apánál és mi van anyánál; meg kell értenie, hogy ezek a dolgok nem kavarodnak. Még akkor is, hogyha ő semmit nem ért abból, hogy mi az, hogyha a szülők külön élnek (mármint felnőtt szempontból).
TörlésA zárójeles rész meg sztem nem jön ide sehogyansem; mert ezt egyrészt többszörösen nem tudjuk, másrészt meg brrr; miaz, hogy történne bármi, úristen. De amúgy az "ex csaja" megnevezést nem pejoratíve értettem, hanem leírólag. A kislány anyukája szemszögéből te a volt pasija új barátnője vagy. És nem úgy új, hogy tegnap jöttek össze, hanem hogy a "következő" vagyis a "másik". Érted. Ezt sem minősítőleg írtam.
már 3.x veszett el a válasz, úh faszom
Törlésha azzal számolni, h egyedül neveled fel, adekvát, azzal is az, h nem te neveled fel.
am sztem ez nem olyan egyértelmű... én akarnám a jó viszonyt a másik, szintén vmiféle szülőszerepben lévő nővel, mert ez lenne a gyerekem érdeke. (ha nem miatta dobbantott apu. ha igen, az bonyibb.)
és pl pilla is járt a gyerekeknél, sőt, egyfajta pótanyának titulálta az a családfél, ha jól rémlik, szóval.
a gyereknek mi pont ugyanúgy a családja vagyunk, mint az anyjáék része, és az anyjának erősen felelőssége (lenne) rendezni a viszonyulásokat, átlépve a saját érzelmi szarjain.
Sztem a gyereknek 2 szülője van, egy apja meg egy anyja. Ha nincsenek együtt, hát nincsenek, de sztem senkit nem lehet arra kötelezni, hogy jó pofát vágjon, meg a lakásába/életébe invitálja azt a felet és annak az új párját, akivel ők már egyszer úgy döntöttek, hogy nem csinálják együtt.
TörlésA gyerek érdeke nem a barizás meg a jópofizás, hanem az, hogy egy kiegyensúlyozott környezet legyen körülötte, aminek nem az egymáshoz átjárás a kulcsa, hanem az, hogy a fontos dolgok le legyenek tisztázva. Értem ezalatt azt, hogy nevelési kérdésekben értsenek egyet a felek, és lehetőleg ne neveljék a másik ellen a gyereket. Sztem ha ez megvan, akkor egy ilyen szituban ez már egy jó és konstruktív viszony lehet - ami mellőz minden személyeskedést és szubjektív jópofit.
Plusz, ha már ezt adta ki a gép, akkor a gyerek is megtanulhatja, hogy nem mindenki kedvel barátként mindenkit és igen, lehet családon belül is egy lépés távolságot tartani. Lásd még arccsipkedős 2. és 3. fokú nagynénik, akit egy évben 2x lát. Nekik sem kell sztem eljátszani, hogy mennyire szeretjük őket, hogyha a valóságban nem.
szerintem a gyerekem dolgai (pl általa szeretett személy) iránti érdeklődés meg a szeretés eljátszása 2 igen tàvoli dolog azért...
Törlésa kellemetlen távolinagynéni részt nem értem - nem az anya meg én vunk családon belül, hanem az ő gyereke,
és hát azért sztem nem mindegy, h a pici gyerekem másik családja és az ott megélt élményei érvényesítésve vannak-e, v tabusìtva/tiltva/negatívan lereagálva.
utóbbi tartósan már a különélő szülő elidegenítésének számìt, az meg a köznyelvbeni "ellene nevelés".
a gyerek másik ellen nevelése pedig gyerekbántalmazásnak minősül, tök durva amúgy, h ez mennyire nincs benne a köztudatban szerintem...
szóval nem barizni kéne, hanem érvényesíteni az ő megéléseit. mint ahogy mi is tesszük, pedig nem sok jót lehet elmondani sajnos arról a családoldalról eddig...
onnan, hogy nem köszönt és kb leszart (értsük meg azért őt is, hátha nem érdekled, de úgy tényleg nem, még akkor sem, ha a gyereke szeret téged - ő is csak ember, érzelmekkel, amiket nem feltétlenül az validál, hogy a gyereke hogy érez)… nos, innen eljutni a gyerekbántalmazásig szerintem durván meredek!!!
Törléskicsit túlgondolod szerintem...
Sztem ezt kicsit tulkombinalod.
TörlésAzert egy 2-3 eves gyereknek vannak otletei, pl olyan h o nutellas kalacsot szeretne enni egesz nap. Es ha borsfozeleket kell, akkor a foldhoz veri magat. Arra is nemet szoktunk mondani, mondjuk azzal a kivetellel hha elotte beteg volt es csak a kalacsot eszi meg.
Namost ott van a gyerek anyja, aki valamilyen; de ebben a szituban ugy tunik h nem akarja beengedni az eletebe az exet es annak az uj parjat. Meg a lakasaba. Ugye te sem engedsz be barkit a lakasodba es az otthonodba? Sztem ez tokre ertheto es kb uazon a szinten van mint a nutellas kalacs; lehet ra mondani h ez egy olyan igeny, ami nem. Lehet h nem tetszik, de van(nak) ilyen(ek). Tobbfele emberek vagyunk, lehet h te bevallalnad az exed baratjojet egy ilyen szituban, o (a gyerek anyja) nem teszi. Azert sztem ez nem egy akkora huha. Lehet a no barmilyen, de azert hadd legyen mar neki is elete.
A nagyneni ugy jon ide, hogy latszolag a gyerek anyja nem kedvel benneteket, ami szinten szive joga es nem is hajlando ezt eljatszani, meg a gyereke kedveert sem. Sztem ez inkabb jo, mint rossz.
légyszi vedd észre, h én ezzel m.gray felvetésére reagáltam, nem erről a konkrét esetről állítottam vmit.
Törlésaz ellene nevelés am tényleg annak számít, de persze Mo-on soha senkit se fog ez érdekelni az érintett gyerek majdani pszichológusán kívül...
és ellene nevelni nem csak direkt kimondásokkal, hanem indirekte, pszichés manipulációval is lehet nálunk pl anyàm ezt úgy is megtette apámmal, ha jobban belegondolok, h egy fedél alatt éltúnk...
a gyerek érdeke az nem esik egybe mindig azzal, amit szeretne,
Törlésne állítsuk már, h ezt gondolom, mert dehogy
itt se, mert senki se mondta, h bariznunk kéne, és utólag(!!) úgy tűnik nekünk is, h a lyány erre számított (ezt ugyan mégis honnan láttuk volna előre?)
"te se engedsz be bárkit" - nem bárkik vagyunk, plusz csak annyit írtam, h mégis miért lenne az alap, h nem fog majd normálisan viselkedni, akár vmikor engem is behívni 1x? ezt nem lehet előre biztosan tudni szerintem,
sőt, ebből a talból se lehet tudni még,
érzelmileg felnőhet bármilyen feladathoz úgymond, akármilyen hülye picsának tűnik is, engedtessék meg nekem, h látatlanban még adjak egy esélyt, és megelőlegezzem neki és a pasinak, h csak még mindig nem rakták magikban helyre az anno történteket, de fogják
egyébként én rühelltem ezt a nőt, és jó sok munkám van abban, h eljussak idáig, mégpedig az gyermek miatt
Törlésúgy gondoltam, hogy mivel M.Gray a blogbejegyzésre reagált, nem siklok ki a megjegyzésemmel a mederből, ha arra reagálok, amivel te reagáltál az ő reakciójára... végülis önkényesen lehet válogatni, hogy mivel mire ragálunk és akkor hova jutunk és akkor egyes megjegyzések a témához képest teljesen irrelevánsnak tűnnek majd... :/ vagy pont nem, ha ennyire kapálózol ellene...
Törlésha rühelled a nőt, akkor megjátszod magad a gyerek előtt, vajon akkor érzelmileg ki nőtt fel hová?
úh bakker tényleg túltolod...
nem köszönt, nem szeret, nem akarja, hogy az élete része légy, ennyi... nincs ezen mit ragozni... ha neked ez rosszul esik, az a te dolgod, nem az övé... ő is ember basszus már, attól, hogy anya, nem kell úgy ugrálnia viselkedésileg sem, ahogy a gyerek akarja... ettől még nem bántalmazza bakker...
(ez a baj manapság, hogy a szülők ugrálnak a gyereknek és amikor meg ki akarnának lépni ebből a szerepből, akkor meg a gyerek nem tudja, mi történik és hiszti van... ez vajon bántalmazás?)
sztem mindig így van a kommenteknél, ezerfele elágunk az eredeti témától megihletve... nem baj az, csak kérlek, ne gondold, h sztem ez a találkozás = gyerekbántalmazás, mert azt nem ìrtam
Törlésm.gray felhozta, h válás után lehetőleg ne neveljék a másik ellen a gyereket.
én itt akadtam fenn egy picit,
mert mi az, h lehetőleg? hisz az ellenenevelés gyerekbántalmazás, így nem lehetne opcionális.
csak sajna Mo-on a legtöbben ezzel nincsenek tisztában, ah azzal se, h megütni sem szabad a gyereket, semmilyen formában, semmilyen nevelési célzattal se.
a kommentemben benne volt, h "tartósan" - szóval semmiképp se erre az egy tal.ra gondoltam.
a rühellést múlt időben használtam, olvasd úgy is, teljesen más lesz az értelme,
és az "úgy kell ugrálni, ahogy a gyerek akarja" nagyon nem ugyanaz, mint "a gyerek érdekét nézni" 2 külön dologról beszélünk sztem
az életközösségüket és a párkapcsolatukat bontották szét, attól a gyereknevelésben még össze vannak kötve ugyanúgy.
VálaszTörlésaz új párok pedig simán tölthetnek be egyfajta szülői minőségbeli szerepet az anya és apa mellett, egyáltalán nincs limitálva 2 szülőre ez a dolog...
a megtanulós részben egyetértünk
Idő
VálaszTörlésSzerintem az kell hozzá
az biztos, h kell, igen...
TörlésÉn ugye a máik oldal vagyok, az anya-exfeleség, és nekem pl egy porcikám nem kívánja, hogy barizzak az új nővel de még minimálisan találkozás-köszönés szintjén sem. Pedig az ex-szel kapcsoaltban nincsenek már semmilyen érzéseim sem. Viszont a mi gyerekeink már nagyok, nem tudom, mi lenne, ha picik lennének még.
VálaszTörlésMásik na.
VálaszTörlésszerintem is számít, h mekkora a gyerek - nagyobbnál asszem minket se érdekelne, de hát ő még olyan kis picur
Törlésmeg még harc van anyával, aki olyanokat mond a gyereknek a mikor alhat nálunk kérdésre, h ő nem akarja, h itt aludjon - holott törvény szerint naná, h lehetne már rég,
ill hétköznap nem engedik, h délután messzebb elhozza a pasi, az oviba se mehet érte, úgyhogy ha vele akar lenni, rossz időben pl ott kell maradni a nő lakásában, stb
szóval messze nincs "önjáró láthatás" még
Onjaro lathatas? Az wtf egy 3 evesnel?
TörlésA birosag meg szokta szabni, hogy 2 hetente hetvege, meg x hetkoznap du, y ora. Egy kicsi gyereknek az sem jo am hha osszevissza van az elete, egy nap itt alszik, masik nap ott.
Meg kicsit visszaterek a nutellas kalacsra, h az egy izgi vilag lenne hha a 3 eves hatarozna meg, h o akkor adott napon hol meg kivel, lehetoleg 2 orankent megvaltoztatva...
fú, na te most full mást értesz alatta :O :D
Törlés1:a bíróságon van olyan opció, h megegyezés szerint... (de ez nem lehetne kevesebb, csak más időbeosztású v több)
2:senki nem akarja összevissza rángatni, viszont a gyereknek mind2 szülőjéhez uúgy joga van
3: az önjárót úgy kell érteni, h nem szükséges csak egy minimális érintkezés a szülők közt, mert már a gyerek képes hitelesen beszámolni, megbeszélni, összepakolni, a 2 világot külön kezelni, stbstb,
egy 4éves még a felnőtteken keresztül értelmez mindent, még az idő fogalma se került helyre, érzelmileg pláne fogalma sincs semmiről... egy nagyobbat nem gardírozol úgy közelítőleg se, és sokkal könnyebb átbeszélni vele vmit - egy picikével hogy? tök cukker kis logikai gubancok vannak a fejében, és a nonverbalitásból jobban olvas még, mint a szavakból
pont ezért roppant nehéz lenne elmagyarázni neki pl, h nem kell választanod apa és anya közt, h anyát boldoggá tedd/ anya szeressen - így sokkal nagyobb még a szülők felelőssége ebben is
Figyu, nekem van egy 3 evesem, koszi, nem kell elmagyarazni h hogy mukodnek :D.
TörlésLehet h ezt igy tultoltuk. En annyit akartam mondani, hogy:
- a gyerek anyja utalhat benneteket, ez szuveren joga, es ennek kapcsan az is h ne engedjen be az eletebe: nem erdeke a gyereknek h az anyja elete/lakasa atjarohaz legyen
- ha a gyerek elmehet hozzatok, es ugy irod h szivesen is megy, akkor kurvara szo nincs arrol h akadalyozva van abban h az apjaval legyen
- az ellene neveles meg hu, hat azert megnezem azt az embert aki orokke tud full polkorrekt maradni, sosincsenek erzelmei egy lezarult kapcsolat utan es soha nincs egy negativ gondolata sem - ugye ez nem realis, amig nem gepek
Szoval en belatom h nagyon nehez szitu ez mindenkinek, de nem kell bele tobbet latni. Van a gyereknek egy anyja, olyan amilyen. Te is ruhelled ot, csak viselkedsz a gyerek miatt. Oke. O nem viselkedik, ez az o valasztasa.
Ettol meg semmi nem tortenik, tenyleg. Sem eroszak, sem bantalmazas.
muszáj leírni, h azok is értsenek minket, akiknek még sose volt 3-4évesük
Törlésde hát pont a gyerek anyja csinál átjáróházat a lakásából,
és akadályozza is, mert nem engedi itt aludni (még)
a "soha nincs" vs "ellenenevelés" nem uazt jelenti, ne mossuk egybe
az, h nem zárom ki, h esetleg 1x majd megmutathatja a szobáját és az, h barizni akarnék a nővel v átjáróháznak az életét, szintén nem uaz, nagyon távol esnek sztem
Szia, attól, h láttál egy 3évest életedben kb 10x, még te sem nevelsz egyet! Ne éld magad ennyire bele a pótanyu szerepbe, mert az sem a gyerek érdeke, hogy aztán eltűnj az életéből, ha véletlenül ez a kapcsolat véget ér. Nem vagy az anyja, a nevelése nem a dolgod, és ez az ellentétes a kicsibérdekeivel. Neki az anyjára és az apjára van szüksége. Kedves külső szereplő lehetsz ebben a történetben, de ne menj bele sztem ennyire. Ja, ez nem basztatás, ez jó tanács :) sok felesleges fájdalmat meg lehet előzni így.
Törléskb 10x? :D
Törlésamúgy a terapeutám, a párterapeutánk, a pasi és a pasi családja szerint tök okén csinàlom,
Törlésszóval olyan nagyon nem érzem inadekvátnak a kötődést és szerepvállalást, azon dolgozunk, h egy családdá érjünk össze, hosz ő lesz a gyerekem testvére, ha minden jól megy
Akkor biztos :) csak próbálj meg nem gorombán kioktatni gyereknevelésből olyat (Mgrey), akinek TÉNYLEG van egy 3éves gyereke.
Törlésén főleg pontosítani és elmagyarázni próbáltam, mit hogyan értettem
Törlésill hát az, h az elidegenítes bántalmazás, az meg egy tény
bizonyos témakról meg attól, h vkinek van gyereke, nem tud többet, csak ha ő is utánaolvas rendesen
aham.
Törlésbiztosan nem tud többet, aki 0-24 csinálja a gyerekezést, mint aki 2 hetente, meg utánaolvas.
jórendben.
sztem nagyon elragadtatod magad ebben a dologban. igazából senki nem akart kioktatni semmiben, mert az a lényeg, hogy a pasid szerint jól működtök a gyerekkel, meg hogy a gyerek is szeret.
de sztem azt meg kell értened, hogy nem te vagy a gyerek anyja (és még akkor sem leszel, hogyha lesz közös gyereketek a pasival) és emiatt vannak dolgok, amin max bosszankodni tudsz, de ráhatásod nem sok van. ilyenek pl azok, amit a gyerek anyja csinál: jelen esetben az, hogy nem akarja, hogy az életéhez bármilyen közöd legyen.
az elidegenítést meg nem szeretném megítélni ilyen messziről; de sztem ez egy olyan téma, amivel mindkét fél nagyon csúnyán vissza tud élni, meg ki tudja forgatni az értelmezését
amikor azt írtam, az első kommentemben, hogy "lehetőleg ne neveljék egymás ellen", ott arra gondoltam, hogy egy válás/szakítás önmagában is elég nehéz tud lenni, gyerekkel meg pláne. tuti, hogy legalább az egyik félben, de inkább mindkettőben vannak sérelmek, tüskék; ami mellett rohadt nehéz jópofizni a másikkal; de talán még neutrálisnak is maradni a másik dolgaival kapcsolatban.
így aztán akkor jogász/pszichológus/pszichiáter legyen a talpán, aki megmondja, hogy mi számít elidegenítésnek. apuka engedte -10 fokban a fagyit, anyu meg azt mondja rá, hogy "fú, hát ez sztem hülyeség volt"; a 3 éves meg nevetve hajtogatja a hülye szót az oviban. akkor ez most mi volt? elég széles a skála asszem.
te írod, hogy nem engedi ott aludni még. kéne? van erről határozat/megegyezés? van a pasid életében olyan rendszer, hogy minden héten/10napban/2 hétben/x ismétlődő rendszerben el tudná hozni a lányát? ha igen, akkor beszéljék meg, hozza el. ha a nő nem megy bele, akkor irány a bíróság, nem kell ahhoz házasság meg válás, hogy a bíróság meghatározza a kereteket.
de asszem ez sem egy olyan dolog, amivel neked kéne aktívan foglalkozni, inkább a pasidnak, hogyha őt zavarja ez a dolog.
nem a gyerekezésről, hanem egyes dolgokról
Törléssztem am te ragadtatod el magad, igazán nem volt szó semmiről, amit magadra vehettél, nem voltál sose egyik helyzetben se, nem is tanultál pszichológiát, ... szóval nem értem, mivel talált be nálad ennyire a mondókám...
attól, h van egy gyereked, nem leszel gyerekpszich, se nem értesz minden gyerekhez vagy témához, ami csak felmerülhet, és nem hiszem, h ez sértés lenne.
az elidegenítés meg valóban bonyi és komplex téma, viszont azért mégse agysebészet egy jó szakembernek...
ezen nem hiszem, h érdemes vitatkozni
nekem leginkább az szokott betalálni, hogyha valaki meg akarja mondani, hogy egy adott személynek (jelen esetben a gyerek anyjának)hogy kéne viselkednie egy adott helyzetben. te nem ő vagy, nem tudod, hogy mit gondol, mit érez, és nem jársz a cipőjében; cserébe markáns véleményed van róla.
Törléseköré tettél egy érvrendszert, hogy mi a gyerek "érdeke"; ami többünk szerint nem állja meg a helyét. nyilván nem vagyunk reprezentatív minta, így ez talán mindegy is.
ezen felül nyilván nem vagyok gyerek meg semmilyen pszichológus (de te sem!); de talán van egy csepp rálátásom/gyakorlati tapasztalatom arra/arról, hogy egy gyerek mitől kiegyensúlyozott, meg mi egy gyerek érdeke - attól függetlenül, hogy nem mozaik családban nevelek gyereket.
azt, h mi a gyerek érdeke, nem a a saját véleményem szerint írtam, hanem pszichológusok írásaiból informálódva. az szerintem elég kevéssé szubjektív.
Törlésigaz, nekem is csak viselkedéselemző dipim van. de 10 éve masszívan olvasok mellé,
plusz mint kiderült, van egy nemalapvető tudásom gyerek kérdésben, mert egészen amíg el nem költöztem otthonról, módszeresen kiolvastam a védőnő anyám összes gyereknevelős könyvét és folyóiratát, és hát ez nemrég tudatosult bennem is. (pl többet tudok csomó dologról, mint a hugom, akinek van gyereke, de nem olvasott - ami tökfura, de így derült ki...)
(ja, mondjuk ehhez-emellé nekem megvan az a fórom is, h elég jó érzékkel meg tudom mondani, melyik írás kellően szakmai, melyik bulvárkóklerség,
Törlésezt az egyetemtől kaptam.
tudom, h ez a nem szakmabelieknek nehezített pálya, de azért sokx nehéz úgy kommunikálni, h figyelembe vegyem, h az általam tudott dolgokból sokminden rohadtul nem hétköznapi tudás...)
Néha a sajátodat is elemezhetnéd akkor...
TörlésSajnos attól, hogy együtt töltesz a kislánnyal időt, még nem leszel automatikusan (pót)anya. (Ráadásul a "szaktudásod" - amit nem kérdőjelezek meg természetesen - inkább elméleti, mint gyakorlati. Lehet erre is hivatkozni, de akkor sem lesz ettől a Te gyermeked és Te sem az ő anyukája.) Az meg, hogy az igazi anyja nem szeretne a lakásában látni, szerintem érthető. Nem akar Veled jópofizni és nem akar Veled kapcsolatba kerülni. Ennyi. Ezt szerintem senki sem erőltetheti rá. Én mondjuk nem védek és nem támadok ebben a szituban senkit, csak mégis szerintem ez egy olyan helyzet, ahol minden félnek toleránsnak kellene lennie a másik döntése iránt.
na, én pont folyamatosan elemzem àm
Törlésnem automatice a közös időtől leszek az, de am nem is leszek az anyukája, függetlenül attól h mi 3an egy családot alkotunk már,
rohadtul nem ezt kell érteni a "valamiféle szülői minőségek" alatt,
de ezt én itt már nem kezdem el fejtegetni inkább, legyen elég az, h egy másik dologról beszéltek, mint én...
nem írtam, h anyura rá akarnánk ilyeneket erőltetni,
pláne, h egyáltalán nem derült ki még, milyen lesz a viszonyunk...
csak leírtam, mit mond a tudomány mai állása - én ugyanis hiszek benne
ez a "nem kötelező rendezni a viszonyt a gyerek érdekében" attól még nem lesz igaz, h ez van a közvélekedésben. kb uaz, mint az "engem is vert az apám, mégis ember lett belőlem" - nyet.
az, h mit értünk viszonyrendezés alatt, mikor es hogyan, az érdekesebb lehet,
ahogy látom, ti nagyon szélsőségeket, talán nem pont azt és úgy, mint én.
amúgy meg annyit tudunk, h ezt az egy helyzetet rosszul reagálta le, legalábbis a gyerek szempontjából rosszul. naés, ez tán nem megeshet bárkivel? ugye.
ettől még mozdulhat pozitív irányba a dolog, simán.
egy csomó olyasmit láttok itt bele, ami nincs írva, és ez nekem olyan fura...
az elméleti tudás részről meg:
Törléscsak ne nyilatkozzék olyan betegségről az orvos, amin maga is át nem esett,
és ne állítson a depresszióról/ pánikbetegségekről/stb egy olyan pszichoterapeuta se semmit, aki maga át nem élte?
Az elméleti tudás nagyon fontos és jó. Én is sok mindent tanultam, és értem, vissza is tudom mondani. De a gyereknevelés nem elméleti tudáson alapuló dolog. Ezt csak azóta tudom mióta gyerekem van.
TörlésA vedonom, aki nem ma kezdte, és vegyük őt értőnek/szakértőnek sokszor mondja egy-egy kérdésre, hogy elomndhatja a hivatalos/tanult választ, aztán az élet teljesen más az esetek nagy részében - 3 gyereke is van. Túlértékeled az elméleti tudást ebben az esetben. Könyveket mindenki tud olvasni, nem nehéz, értelmezni sem a legtöbb felnőttnek, de gyereket jól nevelni igen. Főleg a felelősség miatt.
Ki építsen neked házat? Aki épített százat, állnak, de nem tanulta, vagy aki évekig elméletben tanulta, de téglát még nem fogott?
amiről itt én írtam, az inkább "a tudomány szerint nem kéne mérges galócát adni a gyereknek, mert az árt, de én inkább majd magam kitapasztalom a gyakorlatban" kategória
Törléshol írtam, h gyereket jól nevelni könnyű?
honnan szeditek, h attól, h még nincs édesgyerekem és jól gyereket nevelni nehéz, ne tudnék én is jól gyereket nevelni, amikor oda kerül a sor?
és azt, h azokban a helyzetekben, amikben ezzel a konkrét gyerekkel kerülök, nem állhatok jól helyt?
attól, h vkinek van gyereke, miért biztos, h jól tud gyereket nevelni?
és ha attól lesz vki jó a gyereknevelésben, h van gyereke, akkor azt a sok gyerekkorban sérült embert, mérgező, bántalmazó szülői hátteret mivel magyarázzuk?
ilyesmik
azt meg, h olvasott szöveget értelmezni mennyire könnyű, egyszerű, szerintem már ezen kommentfolyam alapján is megválaszoltnak tekinthetjük
Utolsó bekezdesre, de az se biztos ám, hogy a te értelmezésed a jó...
Törlésazért bebaszna, ha nem tudnék pl szakszöveget olvasni
TörlésTehát az utolsó bekezdés csak másokra vonatkozik.
Törléshát, miután megjelentek olyanok, akik ugyanazt értik az általam leìrtakon, mint én,
Törlésés rengeteg olyat beleképzeltek itt sokan az általam írtakba, ami nincs ott,
ill igen sokx össze lettek mosva tökre megkülönböztetendő dolgok...
nos, igen.
ezzel nem mondom, h tévedhetetlen vok, de azért sokat tennék rá, h pszi témájú szövegeket a szakmai előképzettséggel rendelkezők sokkal valószínűbben értenek jól, mint akiknek nincs
ill h többet tudok róluk, mint aki nem mélyedt el a témákban
"Összefoglalásképpen elmondtam az apának, hogy a gyerekek az új szerelemhez való kapcsolódása egyrészt múlik csak a hölgy kedvességén, jó természetén és azon, amennyire nyitottan áll a két gyerekhez. A másik, fajsúlyosabb rész azon múlik, az anya mennyire haragszik az apára, és mit gondol az új barátnőről. Gondoljunk bele a gyerekek helyzetébe. Megismerik apa új élettársát, együtt vesznek részt programokon, kialakul egy szimpátia, ami idővel elmélyül. Ha mindebből semmi sem megosztható az anyai otthonban, ha az anya neheztel ezért, akkor a gyerekek őrlődni fognak ebben a viszályban, és megint olyan teher kerül a vállukra, amit nem az ő dolguk lenne cipelni."
VálaszTörlés- egy gyerekpszi írása a sok közül
én ilyesmire gondoltam.
h nem, a szülőknek nincs joguk utálkozni, és kötelességük az érzelmi és egyéb viszonyulások rendezésére törekedni.
mert ugye:
"A gyerekek úgy működnek, hogy mindig annak a szülőnek a lelkiállapotával tudnak azonosulni, akivel éppen vannak. Ha ez túlnyomórészt az egyik szülő, akkor mintha agymosáson menne át a gyerek: mivel saját véleménye még nincs, készen átveszi a felnőtt véleményét és érzésvilágát, szó szerint visszaadva a felnőttes, a sztorit egyoldalúan értelmező mondatokat."
"Ez a fajta kommunikáció lojalitáskonfliktust szül a gyerekekben, hiszen ők apát is, anyát is egyformán szeretik."
így talán már érthetőbb, miért votatkozok a jogavanutálni résszel. ezzel nem mondom, h könnyű lenne, viszont gyerekem se kell legyen, h tudjak róla
engem az érdekelne, hogy az anyuka kifejezetten hangolja ellenetek a gyereket proaktívan?
VálaszTörléshajlamos átlépni a határokat, igen, de hogy ez csak ilyen "próbálom jól csinálni, csak sokx még nem megy" vagy rosszabb, azt még én nem tudom megítélni,
Törlésa pasi és családja győzköd, h egy borzalom, én még reménykedem és próbálok alternatív értelmezéseket találni...
valószínű azonban, h nulla rálàtása van a saját működésére, és hát brutál terhelt családi háttere van, ami "helyreigazítás, tudatosítás" nélkül hat rá, szóval jó nehéz ügynek ígérkezik
ja, a nagyi, na ő viszont! hagyjuk is
:/ :(
TörlésMég seosem kommenteltem nálad, és elég rendszertelenül olvaslak, de I'll just leave this here, hogy legyen egy másféle vélemény is a látott-már-3-évest oldalról...
VálaszTörlésÉn erőteljesen mizantróp vagyok, és "a másik nő" jelenségről is elég határozott véleményem van, olyan esetekben, mikor egy gyerekes családból csábít ki egy apát (ha jól értem, itt nem ez történt), de még olyan extrém ronda szituban sem tudnám elképzelni, hogy a gyerekemet tudatosan manipuláljam az exem párja ellen (mert bunkón viselkedni valakivel a gyerek előtt, meg ridegen nyilatkozgatni róla, az igenis érzelmi befolyásolás kategória), főleg ha az a kapcsolat egyértelmű jeleit mutatja a hosszútávnak, és főleg-főleg ha a gyerekem bírja az új párt (ha vele akar lenni, bírja, ennyi idősen ez ennyire egyszerű).
Mert mindenki, MINDENKI, beleértve az ovis konyhásnénit, akitől a gyerekem őszinte és feltétel nélküli odafordulást, megértést, szeretetet kap, az egy kívánatos személy az életében - és mivel egyelőre eléggé össze vagyunk kötve, az enyémben is elnyerte a helyét. Vannk határaim, nem kell rajonganom érte, gondolhatok róla kellemetlen dolgokat, sőt azokat a barátaimmal ki is beszélhetem, de civilizáltan fogok viselkedni előtte és hozzá köthető minden dologban a gyerek előtt is. Ha nem szimpatikus, nem leszek a lelki társa és nem fogom családi ebédekre invitálgatni, de minimum normálisan köszönök és megköszönök, kibírok tíz perc kedves csacsogást semleges dolgokról, és igenis megengedem a gyerekemnek, hogy a saját kis vágyai szerint bevonja az életébe (megmutassa a szobáját, náluk aludjon, elmenjen egy hosszúhétvégére velük).
Szerintem jól csinálod, és szerintem ő nem. Jah és anya vagyok, és némi gyerekpszichológiát is tanultam, ha már kompetenciákat is boncolunk... :)
végre vki érti - már annyira ufónak éreztem magam, h ciki-nemciki, este bőgtem a pasinak, h mivanhamindentrosszultudokmégis
TörlésSzerintem is kicsit ki lettek csavarva nadja szavai, csomó dolog elhangzott itt, amit nadja nem is írt.
TörlésÉn, ha elvalt anya lennék, örülnék, ha a gyerek apja olyan nőt választana, aki annyire törődik a gyerekem érzéseivel, azzal, hogy neki mi a jó. Mert hát valjuk be nadja is bevaghatna a durcat, hogy mi köze van ehhez a nőhöz meg gyerekhez, nem az övé és tojhatna le magasrol.
Persze senki sem állítja, hogy ez a helyzet egyszerű, de anyakent tudom, sok mindenre képes vagyok, amire korábban azt hittem sose, szóval valszeg a gyerek miatt én is megeroltetnem magam :D
Jól csinálod nadja, és reméljük a kölyök anyja is más lesz, az is biztos, hogy kell idő, neki is az első találkozás volt ez,legyünk optimistak:D
Én lehet elvesztettem a fonalat, de arról volt szó az eredeti posztban, hogy a gyerek anyja nem volt kedves/nyitott. Később egy kommentben annyit mondott Nádja, hogy néha van olyan, hogy ellenséges dolgokat mond, de valszeg nem direkt. Hogy a jófenébe jutottunk el oda, hogy az anya Nádjáék ellen neveli a gyereket? Meg a gyerekbántalmazáshoz?
TörlésAmúgy nekem még az jutott eszembe erről a sztoriról, hogy adott 4 szereplő. A kislány, a pasi, a gyerek anya és Nádja. Mindenkinek jogai vannak: kivéve az anyának, ő befoghatja a pofáját. Amellett, hogy bőven kizárólag ő látja el a gyereket, neki nem lehet joga ahhoz, hogy eldöntse, hogy ki legyen a része az életének. Tényleg?
Amúgy meg ha az a lényeg, hogy a kisgyerek érdeke legyen az első, legyen! Akkor legyünk kreatívak. Rajzoljuk le a szobát, rakjuk ki legóból, építsük fel színes gyurmából. Mivel egy szétment kapcsolat áll a dolog mögött, ne állítsuk már be úgy az egészet, hogy az anya egy öncélú hülye picsa, aki direkt a gyerek érdekével megy szembe. Ez kicsit a ló másik oldala.
Arról, meg hogy ki mit olvasott: nekem a személyes kedvencem a dento-alveoláris sebészet. Ha van időm, mindig arról olvasok. A végzettségem mérnök-közgazdász, a munkám projektmanager egy gyógyszergyárban; de ez ne zavarjon senkit, gyertek hozzám, hogyha implantátumra van szükségetek!
Szerintem senki nem írta, hogy az anyának nincsenek jogai és egy öncélú picsa, és hogy direkt a gyerek érdekeivel szembe megy. Nadja csak arról írt, hogy az a gyereknek lesz rossz, ha a kapcsolat nem lesz jó köztük(és ez tény, akkor is az, ha nem könnyű jó kapcsolatot kialakitani és akkor is az ha érthető az anya szemszöge is). Ez szerintem nem ugyanaz.
TörlésSot az anyának van a legtöbb joga, hiszen pontosan eldontheti kit enged be meg kit nem, el is dönti: nadjat nem.
@M. Gray: Ugy nem konnyu ertelmes vitat kialakitani, hogy minden kovetkeztetesed eros tulzas vagy sarkitas, ami olyan formaban sehol sem hangzott el, csak a kepzeletedben... :)
TörlésAz ellen-nevelesre reagalnek csak, mert azt en valoban szuggeraltam, pontosabban azt mondtam, hogy erzelmileg manipulalja a gyereket a viszonyulasaval (ridegseg, udvariatlansag) - remelem abban egyetertunk, hogy meg ha egy felnottnek meselek valakirol, akkor sem mindegy, hogy milyen hangszinnel, szavakkal, hangsulyokkal, valosaginterpretalassal, stb. teszem, hat meg egy kisgyereknel, hat meg ha a szamara legszeretettebb szemely (es azaltal a legfontosabb velemenyformalo) viselkedik igy vagy ugy. A gyerekeknek nagyon fontosak a gesztusok, a mintak, meg az sem eleg, ha azt mondom valakite hogy jofej, ha kozben bunko es elutasito vagyok vele a jelenleteben, mert azt fogja lereagalni, amit teszek, hogy megfeleljen nekem.
Az anyanak ebben az esetben meg kb. csak jogai vannak, belatasa, empatiaja, joindulata semmi. O donthet es dont is mindenrol, mindenki helyett.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésBocs de miben tuloztam?
TörlésAbban h azt mondtam h az anya reagalt valahogy, ami nem teljesen oke (lasd elso kommentem, hogy nyilvan illik koszonni meg megmaradni a kulturalt kommunikacional)? Vagy abban, hogy egyaltalan nem kotelezo baratkozni meg beengedni vkit az eletedbe hha nem erzed ugy? Kb 5 masik kommentelo mondta uezt.
A dentoalveolaris dolgot meg direkt mondtam; miben kulonbozik az arrol valo 10 ev olvasas (ezt nem neked irom E. ha pszichot tanultal) vagy a gyerekpszichologiarol olvasas? Pont a tulzassal probaltam ramutatni arra h attol mert olvasok egy temarol meg erdekel meg nem vagyok a szakertoje.
pl attól különbözik, h te nem egyetemen tanultad előtte évekig, én meg de
Törlés(amellett, h elte pszichológia ba diplomám van, sok éve aktívan önképződök, van csomó féle terápiás sajátélményem, mind kliens, mind képződő szakember oldalról, voltam gyakorlaton anno domini az opniban és a Vadaskertben is, fejlődéspsziből írtam a szakdogámat és napi min. egy óra szakmai vonatkozású olvasás mindig megvan heti átlagban, a nyaralásokat meg influenzákat kivéve.
Törlésvalamint vagy idén vagy jövőre belekezdek a mesterképzésbe is, bárhogy rühellem a sok engem nem érdeklő tágabbszakmai sallangot - attól függ, mikorra tudom újra betanulni a sok számomra irreleváns lexikális izét azok mellé, amik a szakmai érdeklődésemhez tartoznak.
most am elég hálás vok ennek a vitának, mert rávett, hogy a saját terapis problemjeim miatt alapjáraton lófasznak aposztrofált szakmai utamat átgondoljam, és rájöjjek, hogy ja, nekem amúgy van olyanom...)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésnnna ez meg hogy törlődött? :O
Törlésrejtély
Törlésnekem megvan mailben, idemásoljam?
én pszichológus is vagyok és anyuka is, de ettől még nem jópofiznék az ex új nőjével :D egy-egy udvarias köszönést persze kibírnék, meg nem hánynám le őt a gyerek előtt, de mondjuk nem invitálnám be azzal, hogy igyunk meg egy kávét. mert nem érdekel, mert nem szeretem, legyen jó ember és szeresse a gyerekemet, én pedig elfogadom a létezését, meghallgatom a gyerekem róla szóló történeteit és a közös élmények elmesélését és ennyi, semmi közöm hozzá. pláne a lakásomban, a magánszférámban. a gyerek kedvéért se, sőt, hiszen neki abban semmi jó nincs, hogyha én összeszorított fogakkal erőltetek magamra bájvigyort és megjátszom, hogy mi most nagy barátnők leszünk az új nővel. a gyerek nem buta, és így csak még többet ártok. oké, legyenek ők barátnők, de nekem légyszi ne kelljen. de mondom, alap udvariasság az jár mindenkinek. meg persze kíváncsi vagyok rá, hogy a gyerekem miket él át úgy általában, akkor is ha az új nővel voltak valami programon, akkor is ha a nagyival, mert a gyerek a lényeg.
VálaszTörlésHú, micsoda téma! írok én is, egyrészt azért, mert megszólítva is lettem, másrészt van véleményem is, naná.
VálaszTörlésSzóval a pótanyuka szerepkör. Már maga a fogalom is kérdőjeles, sem Zseni, sem én nem mondtunk ilyet soha a gyerekeknek, az ex anyukája használta rám először (azóta sem értem, gondolom, benne volt, hogy addigra már exnek is volt pasija, akivel el/összeköltözni készült), aztán a nagylány azóta is előszeretettel használja, ha neki jól esik, akkor tegye. De azt már máskor és most, az ex esküvője kapcsán is tudatosítottuk bennünk, anyukája és apukája egy van az embernek, de természetesen az ex párja és én is nagyon szeretjük őket, és ha nekik jólesik, nyugodtan hívhatnak minket pótszülőnek. A szeretet mellett ebben természetesen benne van az is, hogy főzök, mosok, vasalok rájuk, ápolom őket, ha betegek, és igen, nevelem is őket, ha arra van igény, szükség. Nem is lenne túl életszerű, ha én nem szólnék bele a nevelésükbe, hisz részei vagyunk egymást életének, amibe nem csak az örömök, hanem a konfliktusok, nézeteltérések is beletartoznak, amiket le kell reagálni. Na meg szép is lenne, ha nem szólhatnék rá a gyerekre, amikor nem köszön meg valamit mondjuk az én anyukámnak, aki vendégül látja őket egész hétvégére. Meg úgy egyáltalán. Ha valaki eljut odáig, hogy rendszeresen része az életének a párja gyereke, komplett hétvégéket tölt velük, nyaralásokat, annak jogai is lesznek, nemcsak kötelességei. De nem gondolom túl a szerepemet, mert azt hiszem, ebben a szituban az is legalább olyan fontos, hogy én tudjam, hol a helyem, mint az, hogy a két szülő ne mocskolja egymást.
Hogy mit szól a fentiekhez az ex? Nem tudom, de nem jelezte nemtetszését. Persze a mi szitunk speciális, én vagyok az a bizonyos nő, és mindig az is maradok, szóval nem mindig sikerül köszönnie sem, de azért ez még nem akadályozta meg abban, hogy elfogadja, amit én/anyukám csomagolunk a gyerekeknek, és az sem izgatja túlságosan, hogy rendszeresen én varrom meg a gyerekek ruháit. Hát igen, a kényelem még az önérzetnél is nagyobb úr, de ezért ezekkel tudok együtt létezni. Nem hiányzik, hogy cseverésszünk, sem az, hogy megbeszéljük akár a gyerekek dolgait, majd megteszi az apjukkal, ő meg velem. A lakásba azért beenged, nem mintha sokszor mennék, és akkor is leginkább teherhordó vagyok, de amikor Hangya meg akarta mutatni a szobáját, megkértem, hogy beszélje meg előtte az anyjával, és akkor sem dőltem volna kardomba, ha azt mondja, nem. Az ő otthona, ha nem akar beengedni, szíve joga, ettől nem sérül a gyerek, aki egyébként amúgy sem hülye, és bár nálunk hála istennek nincs direkt ellenségeskedés, egymás ellen nevelés, a nagy így is tökéletesen vágja, hogy az anyja és én tartjuk a távolságot (anya a cicás pólómat rakta el, biztos nem tudja, hogy Pilla imádja a cicákat :D). Hozzáteszem, amikor a nagylány elkezdte mondani, hogy az ex párja gonosz volt vele, mert elvette a pattogós labdát (mint kiderült, előtte szólt vagy 3-szor, hogy ésszel játsszanak), akkor figyelmesen meghallgattuk, aztán szépen elmagyaráztuk, mi is pont azt tettük volna, amit ő, és hogy nem ártana elsőre meghallani, ha kérünk tőle valamit.
Azt meg, 2 pótgyerek birtokában egészen biztosan ki merem jelenteni, hogy semmilyen pszichológiai tanulmány nem ér fel egy nonstop veled lévő gyerekkel (még aközött is óriási a különbség, hogy egy napot töltesz vele, vagy egy komplett hétvégét, pláne, ha beteg, szarul alszik), ugyanakkor a saját gyerek birtoklása sem egyenértékű a bölcsek kövével, lehet úgy is kurva szarul csinálni.
Konklúzió? Mindenki szeresse a tőle telhető legjobban a kölyköket, ismerve a saját, és tiszteletben tartva a mások korlátait, határait.
amúgy azt észrevette-e bárki, hogy
VálaszTörlés1) sehol se írtam, hogy én be akarok menni a gyerek szobájába / a lakásba / barátkozni akarok az anyjával
csak hogy egy rosszabb helyzetből induló mozaikcsaládos felállásban pl még ez is megtörtént, szóval nem tudni előre, mi fog történni
2) nem tudni, h a gyerek anyja hogyan fog majd viszonyulni hozzám, hiszen ez majd csak most kezd alakulgatni?
Pontosan ugyanolyan prekoncepciok alapjan nem akar teged megismerni az exno, mint amilyen prekoncepciok alapjan te ruhelled ot, az alakoskodas meg tok felesleges. (Persze koszonni azert lehet.)
VálaszTörlésA sztorijukat (es a not) amugy is csak egy oldalrol ismered, azt is pasid szurojen at, ami finoman szolva sem lesz objektiv.
Es gondolj bele: a kislany anyukaja szuksegszeruen a 'rossz zsaru', akivel az uncsi hetkoznapok es kotelessegek zajlanak, aki este a furdokadba parancsolja, nem engedi a csokit ebed helyett stb. Az apu (es vele egyutt te) meg az izgi hely, ahol programok vannak, ahol talan olyan is akad, amit o megenged, de anyu nem. Uj hely, uj elmenyek, emellett szinte kizarolagos figyelmet kap, amit otthon tuti nem (plane, ha egyedul neveli). Az anyukanak sem lehet konnyu azt elviselni, hogy milyen szuper nalatok, mikozben egyedul menedzseli a hetkoznapokat.
Probald elkepzelni, hogy mennyire tudnal oszinten mosolyogni, mikor a gyereked magasztal egy szamodra vadidegen es antipatikus not. (Fuggetlenul attol, hogy nyilvan az anyuka is szeretne, ha az 'uj no' is kedvelne a kislanyat.)
Es arrol, hogy a pasid es a csaladja szerint ellenetek akarja hangolni a kislanyt, hat oke, errol megint csak annyit tudsz, amit masok kozvetitettek a sajat elfogultsagukkal.
En nem mondom, hogy rosszul csinalod, sot, dicseretes, hogy megprobalsz jo kapcsolatot kialakitani, de szerintem kevesebbet kellene agyalnod a dolgokon.
de hát attól, h nálunk szuper, nála is szuper... ezek hol vagylagosak?
Törlésén nem rühellem, sőt, nagyon nagyvonalú vagyok a viselkedesének értelmezésében, a pasinak is mindig én tolom a lehetséges magyarázat- alternatívákat, pl.
pedig biza minden adott lenne
igen, mindebbe rengeteg mentális munkát tettem
nem, nem innen indultam, hanem h rühelltem
ha nem agyalnék ennyit a dolgokon, simán csak rühellném továbbra is,
Törlésami enyhén szólva is luxus olyan szitukban, ahol kisgyermek is érintett
pedig mennyivel egyszerűbb és könnyebb lenne
TörlésSzerintem nyugodtan lehetsz semleges, esetleg ruhelld tovabbra is, felesleges egy ismeretlen ember motivacioin es viselkedesen tiprodni, meg elmeleteket gyartani a helyzetere, amit amugy nem is ismersz.
TörlésPersze ettol viselkedhetsz vele 'emberkent', igy legrosszabb esetben tied az erkolcsi gyozelem.
A vagylagossag arra ertendo, hogy nyilvan az anyukajat is fogja szeretni, de sokkal konnyebb extrahiperszuperjoarcnak lenni kethetente egyszer, mint 0-24-ben. Ez egyebkent meg egy jol funkcionalo szulopar eseten is elojon: en vagyok a szararc/uncsi, aki feszt a gyereket korlatozza a buszon/boltban/jatszoteren, aki nem er ra elmeselni ugyanazt a meset szazadjara is, mert kozben teregetni kell stb, mig apa a tokjofej, mert este 6-8-ig csak legozni, homokozni es vacsorazni kell, es apa a kiraly, es apaapaa. (Persze ez normalis esetben nem okoz konfliktust.)
nem értelek
Törlésez nem rivalizálás, csata v verseny, nincs győztes, se rangsorolás...
itt mindenkinek uaz az érdeke- h a gyerek fullos testi-lelki egészségben cseperedjen
pont az lenne a lényeg, h ne kelljen választania, mindannyiunkat szerethessen, mindkét családjában mindenkivel lehessenek legitimek a megélései, kötődései, érezhesse büntetlenül teljesen otthon magát
itt ugyanúgy vannak-lesznek szabályok, korlátok, konfliktusok, mint otthon,
és ugyan nekünk megvan az az előnyünk, h abban a rövidebb időben koncentráltabb figyelmet adhatunk,
az anyjának meg ott van az, h sokkal jobban ismerheti, többet lát belőle, nagyobb ráhatása van, ...
mindenképp hátrányos a helyzetünk a gyerek dolgai feletti kontrollt illetően,
ami sajnos nem mindegy,
mert ő az apjának ugyanannyira az egy szem gyermeke, mint az anyjának,
és ugyanúgy az apjával alkotott családunk egy szem gyermek tagja, mint a nő családjának,
akihez ugyanúgy az egész életünket hozzáigazítjuk, ha más módon is, mint az anyja, hiába csak heti 2 napról van szó,
akiért teljes felelősséggel tartozunk, amikor velünk van, az apja pedig akkor is úgymond, amikor épp nincs, akire minden nap gondolunk, akinek a fotóit büszkén nézegetjük-mutogatjuk, akiről rengeteget beszélünk...
szóval minden, amit az a nő a gyerekre hatóan tesz, telibe hatja a mi életünket
mert hiszen a mi szűk családunk családdinamikai szempontból belőlünk, hármunkból áll
szóval marhára nem mindegy semmi
(de ezt nem a pasitól függetlenül, hanem a pasival megbeszélve kell érteni,
nem "én szólok bele", hanem "a mi álláspontunk az, hogy..."
csak ugye ez itt az én blogom, ahol én fejtem ki az én gondolataimat a témáról, az én perspektívámból,
akkor is, ha az történetesen egybeesik a pasiéval)
ismétlem: hiába az a könnyebbik út, nem rühellhetem azt a nőt csak úgy,
Törlésill ha okot adna is komolyabban, nekem akkor is a gyerek testi-lelki érdekeit kell ugyanúgy szem előtt tartanom,
mert ő a gyerek a családunkban, így nekem is komoly felelősségem van, mit kommunikálok felé
és akkor mennyire vonatkozhat ez az édes szüleire, ugye, ha még rám is!
kutya kötelessége a gyerek érzelmi érdekeit a saját indulatai és sérelmei elé helyezni. ez egy ilyen buli.