napom eddig

sokáig alvás, értelmes és kevésbé értelmes mobilnyomkodás (blogok, fészbukos "mi volt a szüleitek legjellemzőbb mondása" poszt hozzászólásai, blogok), komótos reggeli (házi májkrém!!!), fél liter tejeskv, a jesszusmindennelelvagyokmaradva keepcalmosító ízekre szedése és átgondolása.

pl nagyon csalódott voltam, hogy eddig elmaradt a vágyott adventi hangolódós tevékenykedés, míg a pasi rá nem mutatott, hogy még elsején reggel megsütöttem az ultimate karácsonyi sütimet (fűszeres illatú gyömbéres sült puding, awww), felvettem a hópihemintás pulcsimat és családilag papìr ajtódíszt kézműveskedtünk a gyerekkel meg mikulást rajzoltam neki, amit kiszínezett (most kezd el szívesen színezni), meg kapott télköszöntő hóemberes hajcsatot és bár még nem raktuk ki, de megmutattuk neki a rénszarvasos ajtódíszt, amit a kedvéért szereztünk be (és már tudott az is, hogy a kislányrénszarvast Csengőnek hívják, a fiút Ünnepnek, utóbbit én nevezhettem el, menőség).
meg pár plusz karácsonyi díszt is sopiztunk már a pasival, mintegy véletlenül (nyomor, ugye), ha nem is raktuk még ki, meg ablakmatricákat is, meg a gyereknek nemcsoki dolgokat mikulásra, mert most azt nem kaphat.
meg már fürtös is kapott jelképes mikiajit (fél év után végre találkoztunk újra), sőt, a pszim is kapott csokit, a családjainké is megvan,
és már a milonka àltal ajánlott johnlegend karácsonyi albumot is teszteltem, meg gyerekezős mikulásos progit is találtam jót (csak pont üti végül a pasimelós karivacsi, mehh), meg még az adventi gyerekeknek szóló koncertkínálattal is megismerkedtem szerintem egy gyenge pillanatomban. (ezek a gyerekzenét játszó
zekekarok rettenetesek számomra, asszem. egy rutkais szám tetszett, a hópehely keringő. slussz.)

hogy én ezeket miért is nem vettem magamtól figyelembe, rejtély.

ja, tudom, mert mostanra már mindent kitakarìtva, feldíszìtve akartam látni pontos ajándéklistával, hogy max csak el kelljen érte menni, és és és...
és eddig még egy este se olvastuk el/fel a napi történetecskét, amit egy tök jó karácsonyra hangoló mesekalendáriumban találtam, pedig.

és...
karácsonybuzi-e vagyok, ugye.
meg maximalista.

a teendőlistámon egyébként, amivel holnap estig úgy kell kész lennem, hogy igazából múlthétre, szerintem annyi tétel van, hogy január végéig elláttam magam feladatokkal.
mindig ilyenekkel nyomasztom magam, míg más persze pihenjen, nyugodtan, hát megérdemli...

úgyhogy most megölelgetem a kis nádját odabent, és megnyugtatom, hogy így is elég jó, aztán kihúzom a mai (már húzott) listám 2/3át, és lefagyasztom az ajiba kapott töltöttkáposztát, mielőtt tönkremegy, mert már kigugliztam, hogy fagyasztható, és bevásárolok valami könnyed főzelékhez, mert a hátunk közepére se kívánnánk most a káposztát, meg hasonló uncsi dolgok.


nem csak a pasinak vannak téves nézőpontjai, az efféle dolgokban tudunk hasonlítani sajnos. a lényeg, hogy ő is legyen kedves dolgozzon rajta, ha már, szerintem.  (mondjuk én ilyenkor nem ba.gatok mást, csak magamat, meg azért nem rúgok fel mindent, az is igaz, csak... csak annyit akarok ezzel hozzáfűzni, hogy a mechanizmus ismerős nekem is, kevésbé surprise, mint egy nemérintettnek, vagy na, értitek...)
de nem ezt akartam kihozni a posztból.

ja, és mielőtt félreértitek, ezeket a karis tevékenységeket nem én erőltettem, senki sem, nem erőltette rá senki senkire, hanem a pasival közösen, csak úgy, menet közben, együtt találtuk ki, ahogy adta magát.
mert most úgy hangzik, mintha az én kattanásom lett volna mindez...
nyet.