azt amúgy nem értem, miért jön néhányotok ide úgy, hogy akkor ő jól az arcomba tolja, mekkora egy akármi vagyok.
egyrészt hogyhogy egyből a legrosszabbat feltételezi rólam (nyilvánvalóan hiányos, ad hoc ideventillált, egy folyamatból random kiragadott infók alapján, ismeretlenül),
másrészt hogyhogy úgy gondolja, hogy ezt a sokszor meglehetősen bántó, a komplett személyemet minősítő feltételezést ideírja állításként?
nem mondom, hogy mindent jól csinálok (sőt), se, hogy nem ér ideírni a másvéleményt, vitázni,
csak azért olyat, hogy ti tudjátok, mi van a pasi fejében, tudjátok, hogy nem szeretem, tudjátok, hogy én az életszínvonalam növelésére akarom őt felhasználni, hogy én, ha pénzt adna a kezembe, azonnal érvénytelenìteném az ő igényeit és megfosztanám a ..., nemtom,
szóval ez azért így... légbőlkapott, ellenben bántó. pl.
nyilván nem fogadtam jól, de mostmár igyekszem haragérzés nélkül szóvátenni, pusztán, mert számomra fura.
a kommentbeli viták amúgy, még ha dühös választ is adok, inspirálnak ám, szóval a hangnemem, ha kifogásolható, jelezzétek pls, de amúgy folytathatjuk.
az ilyen minősítgetést viszont mellőzzük, légyszi.
ugyanitt szeretném megosztani veletek, ha már ez a slágertéma, hogy szerintem a közöskassza pont a pénzről szól legkevésbé.
és ma tartottam egy mini közvéleménykutatást a melóban, és képzeljétek, akik közöskasszapártiak, kivétel nélkül mind hangsúlyozták ugyanezt. (nyilván nem reprezentatív, de kiugróan egységesre sikerült pont.)
és volt köztük több, a párjánál jóval többet kereső férfi is, szóval az sem igaz, hogy csak az hisz benne, aki a jobb életszínvonalra hajt.
ill többen kiemelték azt is, amiben ugye én is hiszek, hogy nem csak az anyagiak jelentenek hozzáadott értéket a kapcsolatban.
meg találtam ezt a cikket, ha valaki még pluszban érdeklődik, mit lehet érteni alatta még. (nekem új volt, de idevág pont.)
szóval semmiképp nem vagyok ufo, jeee..
ja, és lett mailcímem végre, opcionálisan, szerintem vicces is, hogy nekem ez kellett hozzá... (szerintem eddig az nyomasztott, hogy esetleg senki se fog írni, de hát az ilyen random félelmekkel is szembe kell nézni egyszer...)
En tok sokat gondolkoztam amugy a tegnapi poszton meg kommenteken. Egyreszt nagyon felreertheto egy blogbejegyzes. Persze tudom, minek szolunk hozza.
VálaszTörlésMasreszt sztem nem a kozos kassza a slager. Inkabb az a para h a pasi sztem nincs meg “ott”. Neki valszeg eleg nagy tores volt az elozo kapcsolata es persze, elvez egy egyuttelest veled annak minden pozitiv velejarojaval, de sztem halalra remul attol a gondolattol h neked az osszekoltozes azonosan egyenlo a tugedorforevorrel. Mert mar eleve, az osszecuccolas feltetele (amugy miert szabsz felteteleket?) a kozos kassza volt. Ami meg neked tugedorforever. Kb olyan sulyuva valt egy szimpla osszekoltozes, mintha hazassag lenne templomi hacacareval. Gondold el. O mar tervezett forevorre, van is egy gyerek, aztan a forevor meg odalett.
A kozos kassza meg sztem azert voros poszto mindenkinek, mert ha tenyleg kopasz szamokat nezunk, akkor akinek tobb a fizuja, az sziv. Nalunk is tobbet keres a pasim, tobb mindent fizet o, de ra van bizva h milyen mertekben. En csak azt veszem termeszetesnek, amit en is ki tudnek fizetni a sajat fizumbol. Ami erre rajon az plusz, orulok neki; de nem veszem termeszetesnek meg nem is akarom beatlagolni h oke, akkor most az atlag a “normalis”. Mert valoban, az nekem felfele kerekites, neki meg lefele. Ez sztem hosszutavon rossz szajizt general.
Ettol meg nyilvan vannak csomoan akik tudnak igy mukodni, te is igy szeretnel oke. De te se mondd azt h az ufo aki meg nem igy mukodik, mert ott a pasid pl aki meg nem. Vagy még nem.
én sztem azt nem értem, miért lenne szívás a többet kereső félnek az, h csalàdot csinál, és amiatt másra költi a pénzét, mint korábban.
Törléscserébe, hogy családja lehessen, teljesen újrapriorizálódik a rendszere, feladja az egész egyedülálló életvitelt is, egy csomó dolgot, miért pont pénzügyileg számítana ez lemondásnak. egyáltalán, miért élné meg ezt bárki lemondásnak, a saját választását? tudott dolog, hogy változtatásokkal jár. azert se sajnáljuk, arra se mondjuk, hogy rossz szájízt hagy, hogy onnantól nem nőzhet, meg hasonlók.
a kevesebbet kereső életszínvonala ezzel emelkedik, erre érted? nem biztos, h úgy éli meg, hogy neki ez számít bármit is, ez csak egy dolog a sokból, ő lehet, másról mond le, az ő szempontjából többről, fontosabbról, ill amúgy ez csak egy mellékhatás...
szóval egyáltalán nem gondolom, hogy pont ennek számítania kéne... annyira soktényezős egy kapcsolat, egy család, annyira nem a pénz a meghatározó benne... mindenki belead mindent, nem? pont ezt miért is ne?
egy ember értéke nem attól függ, mennyit keres, a kereset is csak egy változó, helyzeti adottság, ami nagyban függ a szerencsétől is, és semmi köze hozzá annak, hogy xy milyen emberileg
amúgy szerintem ha vki ezt lemondásként éli meg, ott megette a fene az egészet, ott a fontossági sorrendjével nem stimmelnek a dolgok, ott neki nem szabadott volna a családot választani, ...
Fúha.
TörlésNa asszem ezt most hagyjuk, mert teljesen félreértesz. Azt meg nem vágom h a nőzés hogy jön ide. Azzal meg kurvára nem értek egyet h a kereset egy változó. Meg egy ad hoc dolog. Én azt gondolom h nagyon sokat tanultam és szívtam azért h most normális fizum legyen. Sokat dolgozom és nem a jószerencse rakott oda ahol vagyok. Nem vagyok sem nerlovag, sem politikusgyerek. Szal nem, nem és nem.
+ 1 M. Gray
TörlésÉn sem hiszem, hogy a fizetés szerencse kérdése lenne.
senki se mondta, h te nem dolgoztál meg érte, h te ettől kevesebb lennél, v h nem teljesítmény a teljesítményed...
Törlésazt viszont állítom, h akik kevesebbet keresnek, mint te, nem feltétlen kevesebbek nálad.
eleve ott kezdődik, ki milyen tényezők közé születik, milyen egészséggel, milyen lehetőségekkel, honnan indulhat,
aztán menet közben mennyire jönnek közbe dolgok...
nem azért, de pl ha én nem leszek beteg (amire ne mondjuk már, hogy az én hibám), tuti full más lenne az életem, mivel az eszem és érdeklődésem megvolt hozzá (és még lesz is más valszeg, de olyan, mintha ez a tizenx év nem esett volna ki, sosem),
vagy ha a pasinak nem viszi el a válság a lakását (amit ne mondjunk már, h az ő hibája, mert azért a szakszövegolvasás és ilyen szintű gazdasági hozzáértés nem átlagskill, ill a banki alkalmazottról pont uúgy nem feltételezte az ember, h rosszul tájékoztat, mint pl egy orvosról, stb),
akkor sem itt tartana,
ha nem ezt a hivatást választja,
de mikor kezdte, még 300an voltak 3 helyre, volt presztizse, volt pályaíve is, és nem lehetett tudni, h mostanra 3an jelentkeznek 300 helyre és abból is 2 kiábrándul az első évben, annyira ellehetetlenítik őket...
de most csak ezért akkor mondjon le a hivatásáról, különben értékcsökkent ember lesz?
vagy mondjuk pl aki mélyebbről, nagyobb ellenszélben, göröngyösebb úton mutatja fel uazt a teljesítményt, uannyi melót belerakva, mint te, csak épp törvényszerűen "alacsonyabban van" az elért végpontja, az kevesebbet ér nálad?
vagy van egy csomó, amúgy tiszteletreméltó szakma, hivatás, ami jelenleg anyagilag lófasz,
és sztem egyértelmű, h ha pl egy nagyszerű, lelkiismeretes ovónőt összehasonlítok a te pszichopata főnököddel, ki jön ki "értékesebbre" összességében...
és tudott dolog, h a szociopaták, pstichopaták gyakran jutnak magas pozikba,
ill h csomó sok pénzzel járó meló erkölcsileg, emberileg rohadtul méltatlan dolgokat kíván...
vagy épp összeegyeztethetetlen a családi jelenléttel, sok-sok amúgy fontos, értéket képviselő dologgal, és attól, h vki azok mellett dönt, még nem értéktelenebb szerintem...
szóval nem, az h anyagilag vkinek több van, egyáltalán nem mutatja meg az ő értékét, max csak valószínűsíti
azt akartam írni az uccsó mondatba, h "az, h vkinek anyagilag MENNYI van", srry
TörlésM Gray semmi ilyet nem irt, meg csak nem is utalt ilyesmire, h az anyagi javak mutatnak az ember értékét.
TörlésSzoktad írni, h érdekes ki mit lát bele. Tényleg az.
ugye?
Törlésén ezt láttam, de simán lehet, h csak én láttam
asszem abból indultam ki, h "ha tenyleg kopasz szamokat nezunk, akkor akinek tobb a fizuja, az sziv", meg h "én csak azt veszem termeszetesnek, amit en is ki tudnek fizetni a sajat fizumbol",
nekem ez azt jelenti, h nincs akkora mértékű döntési jogom a család anyagi dolgait tekintve, mint neki, mert kevesebbet keresek
és innen jött, h már miért ne lenne?
meg az is, h miért szívna?
de am valszeg betorzìtott azért a rengeteg koràbbi komment, meg amit másokkal beszéltem,
bocsi m.gray, h nem zeljesen ràd reagáltam
En azt probaltam leirni h az h hol vagyunk, az a donteseink sorozata. Nem azt akartam irni h mindenki annyit er amennyije van; hanem h egy normalis szituban en ugy definialom magam, h tanultam, dolgoztam, masztam a szamarletran (es nem, nem szoptam le kozben senkit), minden allasomra interjuztam, senki nem segitett es most van ami van. Ennek egy lekepezodese a fizum. Lehetne tobb is es kevesebb is, meg nyilvan lehettem volna ugyesebb meg barmilyenebb, de sztem tukrozi az utat amit bejartam. Igy ertem h nem csak egy szam.
TörlésVisszaterve a kopasz szamokra, en nem erzem ugy h jogom van a pasim fizetesebe beleugatni azon felul, ami a kozos kotelezo. Osszedobjuk amit kell, es a maradekkal azt csinal amit akar. Mondjuk valszeg ez azert konnyu, mert hasonlo az ertekrendunk es lehet hha elkartyazna akkor duhos lennek. Ja de nem, mert valszeg akkor nem lennenk egyutt. De soha nem fogok beleszolni h mit vesz maganak, a gyereknek, a csaladjanak, a baratainak. Miert tennem? Nem szorul a gyamsagomra h majd en jobban tudom h milyen szinu alsogatyat vegyen mennyiert.
"én sztem azt nem értem, miért lenne szívás a többet kereső félnek az, h csalàdot csinál, és amiatt másra költi a pénzét, mint korábban. " - szerintem itt kicsit elfelejtjük, hogy ti nem csináltatok családot, "csak" összeköltöztetek pár hónapja. és persze mondhatjuk, hogy ez ugyanaz, mint egy család, de valójában nagyon nem ugyanaz. én 5 év után 2 nap alatt költöztem szét az expasimmal, 20 ezer forinttal tartoztam neki, ennyi valójában egy összeköltözés, még nem egy promise az örök együttlétre, csak egy jele, hogy jelenleg közösen képzelitek el, de azért még nem család meg ilyesmi.
Törlésjelenleg vagy te a saját igényeiddel, ő a saját igényeivel és van ezeknek az anyagi igényeknek egy közös része (pl. rezsi, bevásárlások, karácsonyfa, stb.). attól, hogy valakinek az anyagi rendszere összeköltözés, gyerek, bármi miatt átalakul, és nem vesz meg olyan dolgokat, amiket eddig igen, mert másra költi, még ugyanúgy költheti ezt a pénzt a saját kasszájából, emiatt nem kell közösnek lennie. szóval a pasi és te is megvehettek mindent ugyanúgy, amire szükségetek van külön kasszából is.
"a kevesebbet kereső életszínvonala ezzel emelkedik, erre érted? nem biztos, h úgy éli meg, hogy neki ez számít bármit is, ez csak egy dolog a sokból" - de szerintem azt nem lehet mondani, hogy neked ez nem számít annyira, hiszen időről időre feljön, óriási, méltatlan veszekedésekkel.
amúgy ha már teljesen esélytelen, hogy erről lemondj, és szakítani sem akarsz, lehet, hogy lehet megoldás, ha kiszámoljátok, egy hónapban mennyit költetek közös dolgokra, kaja, rezsi, ilyesmikre gondolok, és ha erre kijön egy összeg, akkor azt közösen bedobni minden hónap elején a közösbe. Tehát mondjuk lesz a közösben egy hónapban x ezer forint, és ebből fizettek minden közös dolgot. Ekkor végül is van a kasszátoknak egy közös része, ami neked is jobb, mint a semmi, de van külön pénzetek is, így a pasi sem érzi, hogy minden pénze a tiéd is. Talán ez egy lépés a te álmod felé, és ő is jobban hozzászokik a gondolathoz, hogy van egy ilyen rész, és ha ez működik hónapokon át, akkor talán rájön, hogy mégsem az ördögtől való dolog annyira a teljes közös kassza.
Egyébként az én és a pasim fizetése között egy 10x-es szorzó van, szóval gondolhatod, de ez nálunk tökéletesen működik: mindenki fenntartja a saját életét, a közös dolgoknál pedig (pl. nyaralás) amit én is megengedhetnék magamnak a saját fizetésemből, azt felezzük, ha valami (számomra) luxus dolgot csinálunk, akkor azt ő fizeti. Ezt én nem "elvárom", hanem ő felajánlja, mindig megmondom, mennyivel tudok beszállni, amit többnyire nem fogad el. Szóval az, hogy elmegyünk Walesbe nekem is belefér, szóval felesben fizettük a hotelt és a vacsikat, de ha már a Maldívra akarna menni, mondtam volna, hogy bocsi, de nekem ez sok, és ennyivel tudok beleszállni, döntsd el, hogy így is akarunk-e menni. A bevásárlásokat itthon többnyire én fizetem (mondjuk 5:1 arányban), londonban meg ő, szintén ilyen arányban, mivel az egy jóval drágább város. Én sem érezném úgy sosem, hogy a fizetéséhez nekem bármilyen jogom van, akkor sem, ha régebb óta lennénk együtt és együtt élnénk, mert nagy a szakadék a kettőénk között, és én nem érezném úgy, hogy jogosan rendelkeznem az ő fizetésének azzal a részével, ami a kettőnk fizuja között van. Én sokkal jobb családi háttérrel rendelkezem anyagi és érzelmi szempontból is, de én pr-es vagyok, ő meg egy senior szoftverfejlesztő, és utóbbit ezerszer jobban fizetik, hát ez van. Úgy gondolkozom erről, hogy lehetnék én is szoftverfejlesztő, és akkor én is kereshetnék ennyit (külföldön), de a faszom sem akar szoftverfejlesztő lenni :D Szóval nem azt gondolom, hogy ő mázliból van ott, ahol, hanem azt, hogy tök sokat dolgozott érte, és egy olyan szakmát választott, amit rommáfizetnek, mert ez tette boldoggá, én meg egy olyat, amit nem, mert engem meg ez. Nyilván kompenzáljuk a fizunk közötti különbséget (a fenti módon), de nem hiszem, hogy ez nekem "járna".
TörlésSzóval pl. én azt hiszem, ha most együtt laknánk, én pl. ugyanúgy a H&M-ben, Stradiban és Zarában vásárolnék, míg a pasim a Ted Bakerben, és nem az lenne, hogy mindketten egy, a két árkategória közötti boltban vásárolunk a közös pénzünkből.
Szerintem amúgy az egészben egyetlen egy fontos dolog van, akár az egyik fél tartja el a másikat, akár feleznek, akár fizuarányosan költik a pénzt, akár teljesen közös kasszáznak, hogy mindkét fél számára kényelmes konstrukció legyen, amiben mindenki boldog és jól érzi magát, és senki nem érzi magát belekényszerítve egy helyzetbe.
VálaszTörlésAbban igazad van, hogy nem mindegy, az ember honnan indul, milyen suliba jár, milyen anyagi és szellemi támogatást kap, meg hogy néha szerencse is kell az élethez, de a legtöbben nagyon sokat tettünk azért, hogy ott tartsunk, ahol, felelősségteljes a munkánk, komoly anyagi felelőséggel, vagy épp más emberek melója függ tőlünk, szóval azért a fizu tényleg nem csak egy szám, de nyilván nem kizárólagos emberi értékmérő.
VálaszTörlésAzzal, hogy a családdal minden újrapriorizálódik, részben értek egyet, soha semmilyen viszonylatban nem tartom jónak, ha vki teljesen feladja magát, és mondjuk nem vesz új horgászbotot, mert hát gyereked van, akit egyébként ellátsz mindennel, ami szükséges, de anya szerint kurva felesleges a horgászbot.
Amúgy hol a határ, amiben közösen kell dönteni? Egy 40.000-es csizmához már kellene a másik beleegyezése? És ha a pasi szerint felesleges, és inkább vegyünk belőle komódot, ki dönti el, hogy csizma lesz vagy komód? Vagy egyik sem? Vagy aki többet keres? Vagy akinél a kassza kulcsa?
Zseni közös kasszázott anno, és sokkal-sokkal kevesebbel távozott, mint amennyit beletett. Tudom, nem kell elválni, de legyünk realisták, pont annyi esély van elválni, mint nem. És utána döbbent rá igazából, mennyi pénzt elbaszott a felesége értelmetlen dolgokra, dobozszám kerültek elő gyerekjátékok, ruhák, amiket soha nem használt senki, élelmiszerek, amik rég lejártak (müzlik, zabkásák), dobálták ki a joghurtot, túró rudit, mert az exnek fogalma sem volt az értelmes beosztásról. Ő csak használta a bankkártyát, amin a pénz volt, és igen, ő sokkal jobban zárta anyagilag ezt a házasságot, még úgy is, hogy baszott dolgozni. Kb. semmit nem tettek félre, nem voltak komolyabb nyaraláson, mert mint egy lyukas zsákból, elcsorgott a pénz. Vajon mit kellett volna tennie? Bevásárlólistát írni? Csak 2 joghurtot engedélyezni 3 helyett? Mindeközben ő nem vehette meg azt az autót, amire vágyott, és a komplett ruhatárát lecseréltük egy év alatt, mert tizenéves cuccai voltak, mert hát ne vegyen, jó lesz az Aldis póló (ezt értsük jól), miközben ő egy cégnek a tulaja, ceo-ja, akinek néha nem árt megjelenni. Most vett órát, mert vágyott egy normálisabbra, amit anno nem lehetett, mert a pénz elbaszódott olyan dolgokra, amik ex szerint sokkal fontosabbak voltak, mondjuk 13. Barbie, meg a nonstop rendelt kaja, mert utált főzni.
És tudom, hogy te nem vagy sem eszetlen, sem mihaszna, de a gyakorlatban szerintem a legkevésbé sem működik, hogy mindenről közösen döntünk, egyszerűen nem életszerű. Lehet egy közös számla a közös kiadásokra, arányosan részt vállalva, de hadd ne kelljen már megindokolnom, ha akarok egy tizedik gyűrűt, vagy extra ajándékot a tesómnak, és eszemben sincs beleszólni, hogy Zseni mennyiért vett snowboard cuccokat, vagy mennyit költ extrán a gyerekekre, amíg ez nem megy a közös élet, életszínvonal rovására, azaz nem nekem kell villanyszámlát fizetni.
Az embert nem a pénze határozza meg, de ne legyünk álszentek, igenis fontos, milyen körülmények között élünk, megengedhetünk-e magunknak extrákat, akkor is, ha van családunk.
Nem normális, ha teljesen alárendeljük magunkat valaminek, mert az ember igenis önálló lény, személyiségéhez hozzátartozó hobbikkal, vágyakkal, privát célokkal, és ez nem szűnik meg párként, szülőként sem.
Egyébként én még hozzátenném, hogy szerintem ha megnézzük a párjaink csak egy heti kiadását, akkor kivétel nélkül találna bárki a másikéban olyat, amit nem vett volna meg vagy szerinte felesleges. A pasim szerint biztos felesleges volt most vennem még egy körömlakkot, meg egy harmadik ékszertartót a tigerben 1000 forintért, szerintem meg felesleges 10 ezerért vennie egy olyan sapkát, ami egy másik boltban csak 3. De szerencsére neki semmi köze ahhoz, én veszek-e harmadik ékszertartót, nekem meg ahhoz, hogy ő milyen sapit vesz. Én félnék, hogy ezek a kis apró, mindennapos szarság dolgok (mert nyilván abban ti is meg fogtok egyezni, hogy milyen lakást vegyetek, hova van pénzetek nyaralni menni), amik az egyik félnek fontosak, de a másik szerint feleslegesek, egy pár közé tudják verni az éket.
TörlésEgyébként nekem a szüleim közös kasszán vannak, és 30 éve működik, szóval jól működik, de egy-egy nagyobb kiadásnál (pl. 40 ezres csizma) anya megkérdezi apát, megveheti-e, apa soha nem kérdezi meg anyát, mert apa sokkal többet keresett, szóval gondolom, ő alapnak veszi, hogy megveheti. És nem emlékszem, hogy ebből gyakran lett volna feszkó a családban, de azért 1-1 veszekedésnél emlékszem, hogy könnyű volt ilyen dolgokkal dobálóznia apának, pedig a szüleim aztán tényleg szökőévente veszekednek. Ráadásul nagyobb pénzügyi dologban (pl. vegyünk-e nyaralót) egyértelmű volt, hogy apa dönt, hiszen nagyban az ő pénze, ami ugye ott van. És anya akart nyaralót, apa nem látta anyagilag jó döntésnek, így nem lett nyaralónk. Tény, hogy nyilván apa teremtette volna meg az ehhez szükséges pénzt, mert anya a saját fizujából nem tudott volna nyaralót venni, de érted, a döntési jog mégiscsak annak a kezében volt, aki a több pénzt tette a kasszába. (Amúgy persze volt konszenzus, hogy ne legyen nyaraló, mert macera és sok pénz) Nyilván lehet ezt jól is csinálni, mint Pilla Zsenijének exe, aki előtt földig hajolok, baszki :D, csak kérdés, hogy az jó-e. És szerintem ezek a feszültséges szituk elkerülhetetlenek egy közös kasszázásnál, de hát látod, ti nem is vagytok még közös kasszán, és már megy a veszekedés az anyagiakon.
Hehe, vicces pont en is ruhas peldat akartam irni, mint a csajok. Uez van nalunk is, en szepen elvagyok a Zaras meg Orsay meg Promod cuccaimmal, de A pl Hugo Boss manias (tegyuk hozza h itthon soha nem vasarol, amikor egy evben egyszer cegesen eljut USAba, ott megveszi harmadaron ami kell es csa). Most akkor dobjuk ossze ami van es jarjon mindenki Zaraban? Csak hogy egyenloseg legyen? Vagy most akkor hha neki jar a HB akkor nekem is? (Vannak noi cuccaik kene a fenenek.) Sztem ezt halal felesleges elvarni barkitol.
VálaszTörlésAmugy meg Olivnel a pont, kozos kasszanal ugyis az dont aki a tobbet teszi bele. Amugy meg lehet minden nap veszekedni par szaz forintos teteleken h ki hany kavet vett napkozben, vagy miert evett egy sajtburgerrel tobbet a mekiben. Tok eletszerutlen.
Kivéve, ha Zseni exfelesége. 🙂😂 Az biztos, teljes egyenlőség nincs, és mindenben egyetértés sem. Az én szüleim is közös kasszán voltak, de nagyobb dolgokban nálunk is apa döntött, azért kerül rá az az extra a kocsira, mert akarom, pont. Volt egyébként mindig mellékes bevétele is, az nem feltétlenül ment a közösbe, hanem ebből hozta a bányamanó a külön ajit a tesómnak és nekem, amiről anya nem tudott, beleszólása sem volt. Így lett nekem piros speedo dzsekim 3 évesen, ezüst csíkokkal, meg sítalpas menő szánkó, nálunk apa volt vagányabb, és igen, ő keresett lényegesen többet. De persze olyan is volt, hogy adott anyukámnak pénzt, mamóca, vegyél magadnak valamit csak úgy, vagy elvitte télikabátot venni, de anya az alap dolgokon kívül mindent egyeztetett apával, szóval a közös kassza sem szigorúan közös kassza, akárhogy is nézzük, mert valakinek a szava igenis erősebb.
TörlésSzerintem jo a kozos kassza, de kizarolag akkor, ha azt mindketten ugyanugy akarjak!
VálaszTörlésHa csak az egyik fel, az olyan eroltetett mar, gyozkodni a masikat, nekem az olyan “kell a francnak” kategoria lenne ugy...
azért a közös kassza nem ilyen fekete-fehér és sarkos, ahogy egynéhányan írjátok, hogy itt renszeres viták mennek ruhákon, cipőkön, ékszereken, alsógatyák színén meg sajtburgereken, jaj ugyan már. nyilván a külön kasszára is rá lehetne húzni ugyanilyen életszerűtlen, leegyszerűsített zagyvaságokat, de nem fogok, mert az a véleményem, hogy nem ez a lényeg egy kapcsolatban, lehet egy irányba menni külön kasszával is, és a közös sem az állandó beleszólásról szól a másik költésébe, és persze külön kasszán is lehet egymást kihasználni, kizsigerelni. Mi közös kasszán vagyunk a férjemmel, nem volt mindig így, az elején sok mindent próbáltunk, de nekünk meg pont ez vált be, ez volt a legegyszerűbb, és legjobb megoldás, mármint a MI családunkban, mert én elfogadom, hogy máséba ez nem megy. Nem adta fel senki magát, és van hobbija mindkettőnknek (juj és ráadásul nem is egyformán költséges), és nem maceráljuk egymást, hogy most ki mit vett, pedig mi sem egy kategóriában vásároljuk a ruháinkat, de mivel a kapcsolat szereteten, megértésen, tiszteleten, elfogadáson, ugyanolyan értékrenden és közös jövő tervezésen alapul ezért nem használja ki az egyik a másikat, nem élősködik senki senkin, úristen, nem arról szól az életünk, hol húzza le a kevesebbet kereső a másikat. és igen a nagyobb dolgokat megbeszéljük(ez miért is baj egy családban és/vagy párkapcsolatban?), és nem mindig a többet kereső dönt, hanem az ész érvek, mert vitázni is lehet jól meg kompromisszumot kötni is...és persze olyan is van, amit pillanat ír, de ott azt hiszem nem a közös kassza lehetett a fő gond, hanem valszeg nem volt nagy szeretet, vagy legalábbis vmi nagyon félrecsúszott, ha képes volt így kihasználni az egyik a másikat. de azért könyörgöm, ne abból induljunk ki, hogy minden közös kassza ilyen meg így végződik. de az biztos,hogy kényszereteni, erőltetni nem érdemes...(Évi)
VálaszTörlésna, így
Törlésén nem értem:
VálaszTörlésti nem tudjátok, mi az a "közösen"? közös célok, közös döntések, a kapcsolat, mint vmi közösen gondozott és birtokolt értéktétel, a másik, mint érték,
a nem erővel fenntartott egyenrangúság és kölcsönösség,
az, h a dolgokat sikeresen meg lehet beszélni...?
az, h nem fogok sérülni, ha sebezhetővé válok a másik előtt, mert szeret, tisztel, stb, ...? mert én vagyok az ő választott párja, és ez eleget jelent?
az, h a két fél képes addig vitatkozni, míg találnak egy mindkettőjüknek elfogadható verziót?
az, h ha màst nem, vki aktuálisan nagyobbat enged, de ez nem jelent egyensúlybomlást, mert am hosszabb távon kiegyenlítődik, mikor miben ki?
v a leosztódott szerepek esetleg mind2 fél elégedettségével vannak úgy leosztva?
a közösen kezelt kassza az tökre nem jelent lenyúlást... ahol azt jelent, az ott nem a kasszamód miatt van, és nem is a pénzügyi részen van a fő gond, csak ott látszik szépen
ahol csak akkor tisztelnek engem, az igényeim, a szavam, ha erővel biztosítom magamnak, ahol nem bízhatom rá magam teljesen a másikra, ha úgy adódik, ahol eleve nem kapom meg ezeket az elemi dolgokat csak úgy, védelmi arzenál és biztonsági intézkedések nélkül, és eleve abból kell kiindulnom, h a hatalmi egyensúly nem fenntartható pusztánn kommunikációval, a bármilyen kialakított leosztás nem változtatható igény szerint rugalmasan pusztán kommunikációval, és ha lehetőséget adok neki, a párom majd el fog nyomni, hát..
az nekem nem az a szintje egy életközösségnek, amiben én élni szeretnék
és a ruhásat se értem - nem kell egyformának lennünk, csak egyenrangúnak,
nyilván ha az a kérdés, h hugoboss v számlák, hugoboss v kocsi, akkor nem hugoboss, de ha ezt nem érti, akkor a fontossági sorrendje nem a kapcs fenntartását szolgálja, ott vmi nagyon félrecsúszik, ott nem a pénzkezeléssel van gond
am meg miért ne lehetne az ember nagyvonalú a párjával, ha vmi csak neki fontos, de nem árt és belefér, az mért lenne tilos?
sztem az egyenjogúság se az, h akkor centizzünk ki mindent, hanem h egyforma súlyú a két fél szava és igénye
nem azért egyeztetném a másikkal, mit veszek, mert nem dönthetek egyedül, korlátozza a szabadságom, hanem mert megtisztelem a közösségvállalással, ah ő is engem
most ez jutott eszembe a teljesség igénye nélkül
és basszus, én itt nem az aktuális kapcs.om tükrében beszélek erről, hanem általánosságban
VálaszTörléssajna én is látom, h lehet, nem ott tartunk mélyülésben, ahol gondoltam, és ez is, ami bànt, részben
ill azt szeretném tisztázni: mi a pasival nem veszekszünk a közös kasszán. az albim felmondásakor se ezen veszekedtünk.
igazából, szigorúan véve még az anyagiakon se
olyan dolgokon veszekszünk, amik mondjuk pont ezen keresztül bukkantak elő/ váltak megfoghatóvá
Azt gondolom, teljesen elbeszélünk egymás mellett. De megkérdőjelezni azt, hogy aki nem közös kasszán van, az minek akar családot, vagy hogy az nem tudja, mi az, hogy közösen, legalább akkora sarkítás, mint az, hogy aki közös kasszán van, mind nyerészkedő.
VálaszTörlésEgy a biztos, amit egyik fél nem akar, ámde beleerőszakoljuk olyan elvek mentén, hogy de hát ez mutatja meg, mennyire vagy elkötelezett, mennyire számíthatok rád(????), az nagyon könnyen szül rosszat. Nem mellesleg a közös mindenből is pont egy perc alatt kiszállhat a másik, akarhatsz kiszállni te is, akkor meg nem árt, ha az embernek van valamije, ami a sajátja. Mondjuk egy albérletrevaló. Szerintem mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, ahol a nő azért nem tud dobbantani faszfej, erőszakos pasi mellől, mert nincs miből. Persze hihetünk, higgyünk a párunkban, kettőnkben, sőt, az örök szerelemben is, én is úgy tervezem, hogy együtt öregszünk meg Zsenivel, de mint mondtam, pont ugyanakkora az esély arra, hogy nem, és bár azt is láttam, hogy Zseni mekkora lovag egy válásnál, én azért nem bánom, hogy saját magamra is számíthatok, ha úgy alakul.
de itt csak ti beszéltek beleerőszakolásról továbbra is,
Törlésegy pillanatig nem vitatom, h ha akarata ellenére erőszakolom bele a párom, az rossz...
eszemben sincs
én az alapján kérdezem h ti tudjátok-e, mi az a "közösen", amiket írtok.
mert úgy érzem, állandóan arra lyukadunk ki, h a kk vmelyik fél alárendelése, pedig sztem nem
és én nem akarnék olyannal lenni, akivel ez így van. én(!) nem... azt írtam. (remélem, azt akartam). h akivel nem lehet mindent megbeszélni, dűlőre jutni, akire nem bízhatom rá magam teljes sebezhető kinyílással, aki elnyom/ellehetetlenít, ha lehetőséget adok rá, az nem nekem való.
én nem hiszek abban, h ugyanannyi esély van rá, h együttmaradunk, mint h nem (nem a pasival konkrétan, hanem azzal, akivel egy olyan szintű kapcs.ig eljut az ember),
és am nem hiszem, h működtetni tudnék egy ilyen stílusú kapcsolatot olyannal, aki csak ennyire hisz, bízik a sikerben, számomra az már önmagában egy esélycsökkentő tényező, h nem gondolja, h elsősorban rajta és rajtam múlik, a beletett munkánkom.
akkor nem összeegyeztethető, ahogy élni akarunk.
a közös mindenből is egy perc alatt ki lehet szállni? igen. de aki eleve bele se teszi, h megkönnyítse a kiszállást, mert reális esélyt lát a végre, az nekem nem való.
v nem teszi bele, mert nem hisz benne, h képesek vunk mind2 fél igényeit figyelembe véve, pusztán kommunikációra alapozva kezelni, az se nekem való.
aki nem ismer/nem ismeri magát annyira, h meg merje lépni, nem nekem való.
akinek nem szolgáltathatom ki magam kevesebbet keresőként, az se.
olyan érvet hozzatok, amibòl nem ez jön le nekem, légyszi,
v mutassatok rá, melyiket értem félre, melyik mögött nem az áll, h azért kell pénzügyileg elkülönülni, mert nem bízom ebben/abban/amabban eléggé és be kell védenem a hátsóm. mert eskü meg szeretném érteni!
uitt: mindenki olyan kapcs. él, amilyenben neki jó, énnekem ezek ezt jelentik, és ez a fontos, legyen ez is uolyan legit, nem mondtam, h gázok vagytok, csak kb azt, h én nem járnék veletek :D na
(a bántalmazó kapcsolatokat meg most sztem ne vegyük ide, nagyon màs tészta)
TörlésDe közben te egy pontosan olyan kapcsolatban élsz a saját posztjaid alapján, mint amit az előző kommentedben leírtál, hogy nem szeretnéd. Lehet, ettől nem túl hiteles az egész magyarázat. Míg a többiek spontán, egyenrangú, tiszteletteljes stb. kapcsolatban élnek, és pont azt magyarázzák neked, h ennek semmi köze a külön/közös kasszához. Van önbecsülésünk, mert tudunk küzdeni a céljainkért, ezért nem hunyászkodunk meg megalázó kapcsolatokban. Ez feminista kiáltványosan hangzik :) de szerintem igaz.
Törlésszerinte nem félrebeszélés, csak a téma ennyire megosztó, de nem baj, ettől szép a világ hogy különböző a nézőpont,legalábbis én szeretem ezt benne:)
Törlésnekem eszem ágában sincs bizonygatni, hogy a közös kassza jobb mint a külön, annak ellenére, hogy mi úgy döntöttünk, közösben élünk, mert mint fent is írom, tudom, hogy egy kapcsolat milyenségét nem ez határozza meg. De mivel mi közösben élünk, megint csak meg kell védenem picit a közöst:)
Márpedig azt nem értem, hogy miért hiszed, hogy ha közös a kassza, akkor csak úgy lehet válni, és szakítani, hogy nem hagyunk a másikra egy albérletrevalót sem? Mikor pont te írtad, hogy a párod nagyvonalú volt az exfeleséggel, ráadásul még annak ellenére is az volt, hogy leírtjaid alapján a volt felesége eléggé kihasználta még a házássagban is. Hát én sem félek attól, hogy egy esetleges válás során valamelyikünk a Nyugati aluljáróban fog kikötni. És a párom sem fél ettől. ugyanúgy tudunk számítani magunkra, mintha külön kasszán kuporgattam volna valamit, mert a közösbe mindketten beleadtunk. Mellékesen mondom, hogy még abban is biztos vagyok, hogy ha külön kasszán lennénk, de egyikünk nem tett volna félre semmit (teljesen mindegy milyen okból), akkor sem hagynánk azt az utcán csupán azért, mert nem ilyenek vagyunk. Mert egyszer valamiért egymás mellett döntöttünk. és persze nem vagyok naív, tudom, hogy létezik a kisemmizés jelensége (hozzáteszem szerintem ez sem közös vagy külön kassza függő), de tényleg le kell írjam, nem félek ettől közös kasszásként :)
miért kéne nekem aktuálisan úgy élnem ahhoz, h tudjam, h oda akarok majd eljutni ill tudjak róla, hogy az mi és hogyan működik?
Törlésezer példát láttam rá, eleget olvastam róla és az emberi működésről, h vitatkozhassak a témában.
am attól, h egy 2hetes veszekedős trip egy-két pontjáról posztoltam, nem írtam le mindent, és nem vésődött kőbe az a pillanatnyi állapot, kib sokminden hangzott el, és rengeteg háttérinfó van, amit az ember nem is tud ideírni.
pl h a pasi amúgy hisz a közöskasszában, csak nem érezte olyannak a kilátásokat,
és h pl ilyenkor érdemes am beszélgetni a dolgokról, pl arról, h miért nem erzi, mert még a végén kiderülhet, h tisztázható a helyzet.
am meg nem biztos, h nekem vele van jövőm, ezert is jó megfogalmazni a dolgokat magamnak, neki,
és egy-egy ilyen vita rákényszerít, h pontosítsam.
én meg am nem merném kijelenteni, h van elég rálátásom a többiek kapcsolatára, arra van rálátásom, h ők mit mondanak róla
Mutassatok nekem egyetlen embert, aki a boldogságban pontosan el tudta képzelni, hogy esetlegesen mekkora fasz lesz vele a másik. Ezek soha nem egytényezős dolgok, mindenki meghülyülhet, összejöhet valakivel, aki egy fasz, szektába kerülhet, szenvedélybeteg lehet, vagy csak nagyon elege lehet abból, amiben élt. Szerintem óriási naivitás azt hinni, maximálisan ismerjük a másik embert, és tudjuk, milyen helyzetben hogy fog, hogy nem fog viselkedni, mondjuk 5-10 év múlva.
TörlésEgyébként felőlem úgy kasszázik mindenki, ahogy akar. A történet onnan indult, hogy nadja pasija gecire nem akarja a közös kasszát. Most már látom, hogy ja, de, mégis akarja, szóval sok hűhó semmiért.
Teljesen igazad van, nem láthatunk előre semmit. mondjuk 18 év együttlét után azt had írjam le, hogy szektára vafy szenvedelybetegsegre elég kevés esélyt látok, hiszen az azért személyiségfüggő, talán a megcsalásnak van, hiszen miért ne történhetne meg, statisztikailag elég gyakori, de igen, nehéz azt hinnem, hogy az utcára küldene csak azért mert beleszert másba. vagy én őt. de vegyük azt hogy megtörténhet BÁRMI, én viszont nem tudok állandóan erre gondolva együttélni vkivel, úgy alaktínai a pénzügyeinket, hogy ez mindig benne legyen a pakliban, különben félhetnék rengeteg minden mástól is.
Törlésfélre ne érts, tök jó hogy mások vagxunk, hogy mások a félelmeink, de tényleg személy szerint én egyelőre jobban félek egy autóbelesettől, attól hogy meghal a gyerekünk, vagy ő vagy mindhárman, mint attól, hogy a közös kassza miatt ki lesz bármelyikünk is semmizve.
és persze, legyen béke, kívánok mindenkinek egy csudajó, boldog kapcsolatot, bármilyen kasszával :D
Pontosan ezért írtam azt, h a saját posztjaid alapján ez jön le. Vsz. fogalmad sincsen, mennyi minden jön le egyébként másodlagos dolgokból, pl. szóhasználat stb., alighanem ez okozza a disszonanciát.
VálaszTörlésnyilván én nem úgy olvasom, mintha nem tudnám az összes mindent
Törlésazt látom, h néha nagyon mas, mint amit jelent számomra
de am ìrhatsz példát nyugodtan, ez engem érdekel
hát pl ebből, amit 3 napja írtál:
Törlés"már minden nap random a fejemhez vágja, hogy miattam nem jut semmire az életben, mert én nem hagyom (minden szabadidejében) dolgozni, nem akar közöskasszát, mert én csak magammal rántanám, amikor majd lecsúszok"
nem ez jön le:
"pl h a pasi amúgy hisz a közöskasszában"
vagy hisz benne, de az első idézet alapján a ti esetetekben nagyon nem akarja.
Belehalnék a szégyenbe, ha a férjem ezt gondolná rólam, alappal vagy anélkül. De ránézni többet nem tudnék az életben, az biztos. Ez SEM bántás vagy minősítés tefeléd. És mindegy, utólag hogyan van kitekerve/megmagyarázva, ez nagyon durva.
Törlésazt mondod? sztem is durva, de én nem látom annyira durvának, mondjuk lehet azért, mert ennél sokkal ilyenebbekben nőttem fel és éltem 28 éves koromig.
Törlésmondjuk ott én rájöttem az első kiakadások után, h épp "nem önmaga", nem is igazán a valóságra reagál,
Törléscsak ugye az a kérdés, meg lehet-e szüntetni ezeket az átkattanásokat,
mert ha nem, azzal azért nem nagyon lehet együttélni, hát hogy bízhatsz így a màsikban, stb
szóval én most, asszem, nem azt látom problémának, amiket akkor mondott, hanem h ő így át tud kattanni egy ilyen vmibe.
ne kattanjom, basszus
Nekem is ilyen korholósak a szüleim. Sose volt elég a kitűnő bizonyítvány, az akárhány nyelvvizsga, az akárhány egyetem, az akármilyen munka - mindig másért volt rossz. Ugyanígy a pasik mindig kevésnek, mellényúlásnak, "rangon alulinak" voltak titulálva.
TörlésDe pont ezért: soha nem viselném el, hogy a párom mihasznának, csúnyának, vagy semmirekellőnek tartson. Akkor miért van velem? Érted, anyáméknak még elhiszem a korholást, hát családot nem választ az ember, azt dobja a gép; nade pasit? Hát ne menjünk már házhoz a lófaszért meg a pofonért! Nem volt elég 28 évig? Dehogynem.
Amúgy nekem még egy nagyon nagy tanulság az életben, hogy mindenki max önmaga pszichológusa meg gyógypedagógusa lehet, de arra elszegődni, hogy egy másik ember kattanásait egy párkapcsolat keretein belül gyógyítsuk, az no go.