azok viszont tünemények, unokaöcsi is, aztán az unokatestvéremék lánya, akit most láttunk először... (bár ő külsőre nagyon creepy, meg a hangja is, de aranyosnak nagyon aranyos...)
(3 kisbaba született idén a szűk családban ugye, plusz bejött a képbe pasigyereke, szóval a nemszeretemagyerekeket létből a gügyögős-dajkálós-szeretettelbabusgatós létbe csöppentem, kb átmenet nélkül...)
pasigyereke meg egyrészt meghívott hozzájuk (megint), másrészt újfent résztvettem a hazakísérésben, és mondta, hogy én is felmehetek ám velük, ha szeretnék, aztán megint visszaszaladt a kapuból, csak most mégegypusziért.
irtó fárasztó volt minden, de a szeretet az áradt, tesóim, unokatesóim, meg párjuk, meg gyerekeik közt - nagyszülőket hagyjuk, azok mindegyike rémes, a pasi anyját meg nagynénémet is beleértve, mehh.
ajándékozás is volt, babaköszöntők meg szülinapok, és jó volt azt érezni, hogy eltaláltam, hogy örömet sikerült szerezni... és hogy mennyire nem az árán múlik... bárcsak minden ilyen szépen összeállna, mint a meglepikitatálós-kedvességes vonalon, istenem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése