rinyahalom

szóval hivatalosan is hontalan vidéki lettem (merthogy az albérletet felmondtam, ide viszont nem lettem béjelentve sajnos),

és hamarosan meg is kezdődött a bőgős-veszekedős agyrém.
majd 3 óra alvással, feldagadt szemekkel bementem dolgozni, ahol is produkáltam az émelygés, szédülés, hidegrázás, hasmars, görcsölés, megjött-de-hova-lett-a-gyógyszerem, kuncsorgás, pánikolás sor összes elemét,
és még a torkom is fájt,
ami aztán el se múlt sehogyse,
csak jött hozzá fejfájós-mindenfájós gyengeséges nemár is.

gyönyörű 2x 12 óra volt.

amellett, hogy így nem tudtam se ügyintézni pénteken, se gyerekezni szombaton (végre először lettünk volna 3asban), se családozni (-terheshugomozni-jókatenni) vasárnap,
még eszkalálódott is a sírós veszekedés.
pedig azt hittem, pms meg ilyesmik.
nem.

borzalmas volt, borzalmas,
csak pillogtam, hogy kiezazember,
mért reagál így (megint, csak tán ezt a részt mindig mélyen elnyomom magamban, hogy egyáltalán létezni tudjak),
fürtös szerint mostmár tuti, hogy ez sose lesz jó,
ebben a kapcsolatban én mindig boldogtalan (és elhanyagolt és megnemértett és magányos) leszek, akinek telibesz.ják az érzelmi igényeit, és hisztinek minősítik, ha szóvá teszi,
stb,
mert évek óta ugyanezek ismétlődnek,
csak én lehasogatom mindig,
de én ezzel nem tudok mit kezdeni.

én csak azt tudom, hogy ez így mennyire szar volt.

aztán a pasi hajlandó volt végre értelmesen kommunikálni velem, amitől én is elkezdtem emlékezni, miért is gondoltam jó ötletnek az ideköltözést, ez az ember, ez már az az ember megint.

de nemtudom van azért továbbra is.
többekközt mert minden ugrott, amit megbeszéltünk előtte (hogy jól gondolja át, mert én csak akkor -erre most vakarózik, hogy de ő nem gondolta, hogy tényleg).
becsapva érzem magam,
összezavarodva,
nem tudom, hogy most egy hazugságban élek (amit nagyobbrészt én hazudok magamnak), vagy ez most csak egy átmeneti pararész nála.
szégyellem magam érte, mert nem tudok nem abban hinni, hogy ez lehet jó.

azt gondoltam az elmúlt hét zokogásai alkalmával (ahogy pl a nyaralás elején is), hogy ez egy hatalmas önhazugság és azonnal szakítani kéne,
mert ő mindig menekülni fog a valódi mélység elől (velem?),

miközben tudtam, hogy nem fogok.
kizárt.
tavaly, mikor sokkal erősebb voltam és sokkal kevésbé fonat az életünk, is bebuktam,
én azt most nem.
és amúgy is, messze a legklasszabb pasi így is, akit láttam evör..., még ha ez engem minősít is, és volt már, nemrég, amikor full jól működtek a dolgok, amik most "visszaestek"... (asszem.)

szóval most akkor is az lesz, hogy belerázódunk, ha fene fenét eszik is,

mondogatja, hogy de ő szeret, és higyjem el, hogy meg fogjuk oldani,

és hát akkor most elmegyünk párterápiába.


a magam részéről pedig van időpontom szeptemberre pszihez. (mert csak akkorra adnak már, mert nyár, meg ilyenek.)


fogalmam sincs semmiről se, csak szégyellem, hogy ez van, de azért leírtam (hogy mégjobban szégyelljem, vagy nemtom).