kicsit fennakadtam dolgokon...
hogy anyámék teljesen meg voltak kergülve eddig, legalább két hete mást se csináltak, csak ugrásra készen várták a szülést. anyám eleve úgy indított, hogy legyünk ott mindannyian végig (minek?!), meg úgy kellett állítólag lebeszélni, hogy màr vasárnap reggel nekiinduljon, tök oké volt, hogy a finisre értek oda végül... jó.
nade másnapra meg simán egyedül hagytàk a frissen császározott hugomat.
értitek, be voltak pörögve teljesen, hogy majd mi, meg a család, meg (szokásos), aztán amikor valóban szükség lett volna a jelenlétre, segítségre praktikusan is, akkor "majd biztos bemegy hozzá az anyósa"...
mi ezen azért kiakadtunk a pasival, mert valódi technikai akadályoztatás nem állt ám fent, csak ilyen "fáradtak vagyunk, későn értünk haza, rosszul aludtunk", meg anyám elment délutánra 2-3 órát segíteni valami egyházi leltározásnál, mondván, már két hete kihúzta magát, hogy lehet, mindjárt szül a lánya, mostmár tovább nem lehet. (dehogynem, pont ezen az egyetlen napon full megállt volna az indok, nem?)
azt értem, hogy kifàradtak és visszacsapott a készenlét, de attól még szerintem elég csúnya dolog volt nem megerőltetni magukat.
(engem még szabira se engednek most, úgy tűnik, mert 3 hét alatt nem találtak helyettem embert, a pasi vidéken melózott, kishugom gyerektábort zárt szervezőként, a sógorom családja meg mittudomén...)
egész nap chatelgettünk hugommal jobbhíján, már reggel 5-től, és hát azért nagyon sajnáltam szegényt.
aztán meg, hogy most, hogy gyerekek-unokák lettek mindenhol, egyből kijött a "vér szava". eddig egy nagy család voltunk, na, hát most mindenkinél megy a "mikutyánkkölke", anyám is pláne ahogy beszélni tud majdnemhugomékról is, fuhh. de màsnak is, hirtelen csak a saját közvetlen számít.
eleve hugom meg majdnemhugom egyáltalán nem beszélnek azóta se, "nem a testvérem, sose volt", amire mások csak legyintenek, hogy majdelmúlik, nade hogy közben mégis ugyanígy...
igazából engem ez megdöbbent.
vajon így marad?
(és amúgy miért nem lehet mindet szeretni? mi ez a hirtelen "elidegenedés"?mi lesz akkor a pasi gyerekével? eddig ment a "remélem, sokat hozzátok majd, ne mondd, hogy idegen", stb - közben meg a saját közvetlen, eddig teljesértékű családtagjuk gyerekére is magasról tesznek, már azon is mindig meglepődnek, ha kérdezek felőle. hogy visszük majd így közéjük a kiscsajt?)
de komolyan, akkor mostmár örökre szétdarabolódott a család?
most, hogy fogalmazgatom, esik le, hogy szinte úgy kezelik a kérdést, mintha hugom gyerekén kívül mindegyik másik tabu lenne, ugyanígy a többi családrész is.
mintha nem szabadna osztozni az örömben, hanem kisebbítené már az is, ha csak egy pillanatra is tágìtunk a horizonton.
(jó, lassan belátom, hogy ahogy én képzelem a családozàst a pasival, az sose lesz, a legeslegjobb forgatókönyv szerint se lehet úgy része ez a gyerek... de attól még lehetek emiatt szomorú, ugye?
és amiatt, hogy az eddig is zűrös családom most mégzűrösebb?)
(ha nem is lehetnék, az vagyok. nagyon bizonytalan és zavaros most bennem sok-sok viszonyulás.)
Hogy a lényegi részhez szóljak: nekem effektive megmondtak a korhazban, h nagyszulok nem johetnek be a szulesre. Csak a pasi, illetve egy vkit meg lehetett nevezni. Nem bucsu ez h ott legyen a familia.
VálaszTörlésMasnap asszem 11kor jottek be a nagyszulok kb fel orara, mert hulla faradtak voltunk. Azt hiszem h megoltem volna mindenkit hha a pasimon meg a korhazi szemelyzeten kivul odajonnek. Sztem ez tokre az “uj” csalad maganugye. Tanulgat az ember szoptatni es akkor ott hesszol 40 masik ember? Na ne.
Dehat akkor gondolom ez is ahany haz, annyi szokas.
semmi keresnivalója szerintem se a szülésnél (minősített felkért esetet kivéve, apa helyett, ilyesmi), még a folyosón se, hogy kerülgetni kelljen.
Törlésde utána szerintünk vkinek kellett volna menni délelött, hogy legyen vmi segítsége.
(ami igazából anyám kellett volna legyen, ért is hozzá, rá is ért volna, kora is engedi...)
egyedül nem tudta még megemelni se, nemhogy még szoptassa...
apa meg meló után tudott csak menni, a szabadságát logikusan otthonra tartogatja.
szóval estig magára volt hagyva kvázi tehetetlenül.
meg főleg az, hogy az egész terhesség alatt ment anyámtól a "család szentsége, majd mi, majd izébizé", és tolta a mindenbensegítek szerepet, hugom meg ebben abszolút partner volt, fonta ő is szorosabbra a létező összes családi szálat...
Törlésmost meg így hirtelen heló.
az előzmények tükrében rohadtul váratlan szerintem.
*szűkcsaládi szálat
Törlésna
De a csecsemosok nem segitettek?
TörlésTudom h anyad vedono (ugye?), de nekem ez olyan h attol h apam szajsebesz, ne mutson meg. Csomo helyen nem is engedik.
De amugy ertem :(.
betolták neki nézegetni a gyereket de ennyi
TörlésDe fura, hogy milyen más a rendszer ott. Ahol én szültem császár után 6 órával felkelsz és onnantól mindent magad csinálsz. Az osztályra senki be nem jöhet, nem hogy a szobába. A gyereket első este még beviheted q csecsemosoknek, de másnap reggeltől mindig veled van. A nővérek meg, nekem szerencsém volt, most egész jó tanácsokat kaptunk.
VálaszTörlésKb. Talpra allitottak, kikisertek zuhanyozni, haloing, aztan hajra.
TörlésMeg annyi volt h megmutattak h hogyan kell oldalra fordulva, labat lerakva (hasizom nelkul) felkelni, aztan jonapot.
szerintem ahány kórház, annyi szokás amúgy,
Törlésegy barátnőmmel pl csak az előtérben lehetett beszélni, a babát pedig bentről mutathatta meg a csukott osztályajtó üvegén keresztül,
itt meg simán be lehet menni hozzájuk a szobába is bárkinek.
itt is felkeltették egyből, irány fürdés, aztán odatolták neki a gyereket, viszont el is vitték, amikor nagyon nyekergett. időszakosan adják ki neki, tegnap pl már egyben 4 órára is.
Majdnemhugoddal milyen csaladi kapcsolatban vagy? Hogyan ertitek ezt a 'nem a testverem, soha nem is volt az'-t?
VálaszTörlésaz unokatesónk lánya, de beillett közénk a sorba, mindig "mi négyen" voltunk, kvázi testvérként. az esküvőjén testvéreként búcsúzott tőlünk a kikéréskor, most meg már ezt mondja hugomra mégis. (ez tőle idézet, de hugom is hasonlóan fogalmaz.)
Törlés