az csudálatos dolgokàllása

a szombati posztveszekedős trippen kívül amúgy volt sok más szóraérdemes is előtte-utána.

például hogy hazacígöltünk és összeraktunk 2 szétbontott ruhásszekrényt,

átszállítottunk (és cipeltünk) 2 kisebb, ám nem bonthatót az albiból,

ennek örömére rávettem a pasit, hogy rendezzük át a lakást (és ne hajítsunk ki egyetlen régi szerinte'szar't szekrényt se),

(amitől újfent úgy érzem, van szemem az ilyesmihez, mert most sokkal nagyobbnak tűnik, meg nyertünk csomó teret, úgyhogy win-win),

és most nem az, hogy minden szanaszét van, de semminek nincs is helye még kb,

ráadásul csomó cuccom jön még át nekem is,

szóval az egész nem otthon épp, hanem káosz a köbön.
(ronda is, meg semmit nem is találunk, mehh.)

emellett sógornőmmel hármasban voltunk a Body (bodies? nem segít a gugli pontosítani) kiállításon, na, tudjátok melyiken, holttesteket nézegetni edukálódni.
(a máj mérete és elhelyezkedése is megdöbbentett, valahogy máshova gondoltuk eddig, pl.)

tegnap pedig ugyanilyen felállásban meggyerekszigeteztettük A gyereket. (ez megint különposztnyi élményanyag.)
kapcsolatunk rohamtempóban mélyül, letudtuk a megkakiltatást és a bepisilve ébredés intézését is (apának azért toll a fülébe, hogy mindezt én)
- szerintem a harmadik talàlkozásunkon hányni fog.
viccen kívül nekem ez mind ilyen 'omg-wtf' szitu, de hogy így az is, mikor random összepuszilgat vagy hozzámbújva alszik, nem csak, mikor azt szakértjük meg, hogyan kell jól kitörölni a popóját vagy ... (értitek.)

közben láttam videót unokaöcsémről, vagyis ahogy a pocakot mozgatja (hihhetetlen para), meg drukkolok a majdnemunokaöcsémnek, hogy picit maradjon még bent (mert kórházba kerültek),

és, tudjátok, most kezd leesni, hogy ELKEZDŐDÖTT, nincs visszaút: menthetetlenül belépett a gyerekezés az életembe!
gyerekek, gyerekprogik, gyerekekről és gyerekprogikról való beszélgetés,
atyaúristen.


na, szóval ilyenek.