2018. február 1., csütörtök

valami volt

tegnap. vagy a levegőben, vagy csak velem, de mint akit agyoncsaptak.

a pasira felébredtem, még mondta is, hogy csinál reggelit, meg jóreggelt, meg ilyen napindító dolgok,
és utána már hiába beszéltük meg, hogy szép napot neki, én alszom tovàbb, nem ment. (de legalább tényleg csinált tükörtojást meg kvt.)

((ez nekem ilyen szuperromi dolog, a tükörtojást gyűlölöm csinálni, enni viszont ahh, és úgy általában is minden vagyok reggelente, csak önmagam nem, szóval aww!))

később  mikor dél fele lelkesen felhívott, hogy mizu, mi jót csináltam eddig, hát... még mindig ugyanott ültem, ahol hagyott, és a telefonomat nyomkodtam. kb.

de aztán megihletődtem, mit főzzek.

aztán hazamentem az albiba, hogy ott bőgjek 5 percet, hogy nekem semmihez sincs erőm, én pihenni akarok, én nem értem, mért az a normális, hogy a szabadnapomon nempihenek, utálom ezt, nemmosok, de akkor meg minek jöttem haza, ..., ...

felmarkoltam egy tiszta pulcsit, csak hogy legyen értelme, és elindultam vissza, bőgve.

bevásároltam a kajához az uccsó pénzemen, disztingválva, aztán nekiálltam csinálni, bőgve.

visszahívott a pasi, mert előtte eszembe jutott, hogy ő másnap melózik, oda is kéne kaja, de mi és miből, és miért nem jutott ez eddig eszünkbe (és nem értem el, úgyhogy ezen is bőgtem),
és sírva próbáltam elmagyarázni neki, mennyire fáradt vagyok, és nemértem, miért kell..., de letudta azzal, hogy akkor ne mossak, ne csináljak semmit, pihenjek.

nem tudott azonosulni az elvi problémámmal. szóval ezt még majd szeretném àtbeszélni vele.

mindenesetre a kaja jó lett, örült, mert ezek után nem szàmított rá, adott kölcsön pénzt, hogy csak emiatt ne haljak éhem, és miután ettünk, ő továbbindult, én meg random elaludtam. ez olyan 4 körül lehetett...

szinte sose alszom nappal, szóval valami tényleg kellett legyen.

na.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése