2017. december 9., szombat

nem is, mert előbb

el kell újságoljam, hogy a héten felmerült bennem, hogy kéne nekem egy második fekete sapka. (hogy ha mosásba menne ez, se legyek gondban. ne kérdezzétek, eddig mit csináltam...)

majd tegnap a kishugom bepánikoltatott, így hazafele plázáztam (kariaji-téma), és csak úgy mellesleg, csak úgy magátólértetődően találtam egy számomra tökéletes fekete sapkát.


namost.
28 évig éltem úgy, hogy a sapkaviselés megalázó nyűg volt, mert vasaló alakú lófejem van szemüveggel, és mindig mindegyik borzalmasan állt (és meg is jegyezték ám, nem csak képzeltem).


erre 28 évesen, amikor elszántan bementem az összes üzletbe, hogy na most, varázslatos módon tényleg ott várt rám, A SAPKA, az utolsóban...
(egyszerű fekete kötött sapka, nekem mégis pont az álmom volt, amit elérhetetlennek hittem.)
és idén vettem nemrég mégegy jót, csak az vékonyabb meg szürke, most meg ez...

értsétek meg, nekem ez komoly dimenzióváltásnak számít... hogy csak úgy, és tetszenek és normálisan állnak...


fogalmam sincs, mi történt, hogy ekkorát változott a világom, de
#aww

1 megjegyzés: