írtam egy jó hosszú nyafkodós bejegyzést arról, milyen ügyesen megvártak a nehezebb, kellemetlen, félelmetes dolgok, mìg odavoltam, és milyen érzésekkel járnak.
(segìtek: nemjókkal. no persze igen választékosan meg tudtam àm fogalmazni...)
nem tudom kitenni. valamiért nagyon szégyellem, hogy ilyen lehetetlen nyomor van, pedig nincs is.
próbálok úgy tenni, mintha érzésre is oké lennék, és ráfogom a nyaralásból a takonyundi novemberi melós agyfaszba való visszacsöppenésre.
jajj, olyan jó volt...
ez meg annyira fárasztó, stresszes, kilàtástalan...
nem a munka, en bloc az életem.
(vagy hátha nem, csak a kontraszt, a megoldandók, a szokásos csatolt félelmek... hátha kialszom, vagy valami.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése