(és amiről szerintük amúgy szó sem volt, de ha gondolom, plusz pénzért azt is megcsinálják.
nem gondolom.)
és nyilvàn én vagyok a hülye, mert én, aki nem értek hozzá, elhittem a koleganőjüknek, aki (elvileg) ért hozzá, hogy az úgy olyan lesz meg jó.
fizettem kétezer forintot, hogy hazafele potyoghassanak a könnyeim a leforrázottsàgtól és csalódottsàgtól.
szerettem azt a szoknyàt.
szerettem volna, ha ez a nap nem csak ilyenekből áll, de eddig csak csalódást okoz. haza kéne mennem és fejemre húzni a takarót, biztos ami biztos alapon, asszem.
(#faszom.)
(#faszom.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése