metszetek

most annyira nem értünk rá kontaktolni fürtössel és hiányzik.

másokkal még annyira se volt alkalom kb hetek óta, ők is.

megejtettük csekkbefizetős postakörünket cukival, miután hagyományosan végigjárjuk a kik, jysk, pepco, meki összes bugyrát is, ha már ott vagyunk együtt... (megengedtem magamnak néhány rég vágyott, most pont olcsósított dolgot, meg ő is, ettünk finom műanyagot, aztán fotóztam, ahogy hazafele szappanbubikat gyárt, aztán csinált belőle gifeket...)

ettünk a pasival dinnyét az anyukájánál, meg gyümissöröztünk a Marina-parton.

közben majdnem haza kellett menni, mert cuki bezáródott, folyosóajtózár-para, megint, yeee.

két napja nem jutok a körömreszelés végére.

szomorú vagyok a mama miatt is, meg amiatt is, hogy nem szóltak.

véletlenül pont egy kváziidegennel beszéltük át a nagyszülőhalál témát, pedig csak vízért mentem, meg elszívni egy cigit, meg is lepődtünk, de jólesett nagyon.

felhoztam a pszinek a családi szennyeses sztorit, épp csak a végén, nagyvonalakban, és azt mondta, fú, erről még beszéljünk, ez nagyon durva, utána sírtam, aztán felhoztam anyámnak is, onnantól már csak rohadt dühös voltam.
"meg az nem is úgy volt, nem is ő találta ki, hogy nyert a lottón, hanem ő csak viccből mondta, a pasija meg elhitte és egyből elújságolta mindenkinek és onnan nem volt visszaút..." - aha, persze, érdekes, mesélj még... és hogy be se szabadott volna minket avatni (hogy? mikor mindenféle zavaros ordas kamu smseket küldözgetett, hogy azonnal kell sokpénz, meg mit mondtak volna a rákra? hogy varázslatos módon seperc alatt meggyógyult?), meg ő az én saram is védte, nem csak a hugomét, meg stbstb.
hàt, kövezzetek meg, de szerintem egy lapon se lehet említeni a kettőt, pfff.
igen, tudom, így semmit se lehet érteni belőle, de még most nem vagyok képes rendesen elmesélni.

megyek át a pasihoz lecsót főzni, hajat mosni, aztán kb máris újra dolgozom.

most is qrvára késésben vagyok. mindig.
sose érek a dolgaim végére, mehh.