2017. július 6., csütörtök

metszetek

most annyira nem értünk rá kontaktolni fürtössel és hiányzik.

másokkal még annyira se volt alkalom kb hetek óta, ők is.

megejtettük csekkbefizetős postakörünket cukival, miután hagyományosan végigjárjuk a kik, jysk, pepco, meki összes bugyrát is, ha már ott vagyunk együtt... (megengedtem magamnak néhány rég vágyott, most pont olcsósított dolgot, meg ő is, ettünk finom műanyagot, aztán fotóztam, ahogy hazafele szappanbubikat gyárt, aztán csinált belőle gifeket...)

ettünk a pasival dinnyét az anyukájánál, meg gyümissöröztünk a Marina-parton.

közben majdnem haza kellett menni, mert cuki bezáródott, folyosóajtózár-para, megint, yeee.

két napja nem jutok a körömreszelés végére.

szomorú vagyok a mama miatt is, meg amiatt is, hogy nem szóltak.

véletlenül pont egy kváziidegennel beszéltük át a nagyszülőhalál témát, pedig csak vízért mentem, meg elszívni egy cigit, meg is lepődtünk, de jólesett nagyon.

felhoztam a pszinek a családi szennyeses sztorit, épp csak a végén, nagyvonalakban, és azt mondta, fú, erről még beszéljünk, ez nagyon durva, utána sírtam, aztán felhoztam anyámnak is, onnantól már csak rohadt dühös voltam.
"meg az nem is úgy volt, nem is ő találta ki, hogy nyert a lottón, hanem ő csak viccből mondta, a pasija meg elhitte és egyből elújságolta mindenkinek és onnan nem volt visszaút..." - aha, persze, érdekes, mesélj még... és hogy be se szabadott volna minket avatni (hogy? mikor mindenféle zavaros ordas kamu smseket küldözgetett, hogy azonnal kell sokpénz, meg mit mondtak volna a rákra? hogy varázslatos módon seperc alatt meggyógyult?), meg ő az én saram is védte, nem csak a hugomét, meg stbstb.
hàt, kövezzetek meg, de szerintem egy lapon se lehet említeni a kettőt, pfff.
igen, tudom, így semmit se lehet érteni belőle, de még most nem vagyok képes rendesen elmesélni.

megyek át a pasihoz lecsót főzni, hajat mosni, aztán kb máris újra dolgozom.

most is qrvára késésben vagyok. mindig.
sose érek a dolgaim végére, mehh.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése