este beszéltem anyámmal legutóbb: hát, a mama picit evett, de kb ugyanúgy van.
az előbb apámmal: a mama? már eszik-iszik, tök jól van. megkérdeztük, milye fáj, miért jajjgat,
azt mondta: semmi, a jajjgatás csak egy szokás.
szószerint: ez csak egy szokás.
w.t.f.
most akkor ennyi sírás, gyomorgörcs, utolsó kenet, rákészülés és búcsúzás után már nem tudom értelmezni a helyzetet. tökre úgy tűnt, tökre mindenki azt mondta, az orvosok is, totális zavar. (és mégse megkönnyebbülés, gonosz-e vagyok.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése