2017. július 8., szombat

a "szennyes" - első felvonás

szóval legyen, bár ez még mindig csak úgy a saccperkábé sztori, homályosak utánanézés nélkül egyes részletek, körülbelüliek az időpontok.

az történt pár éve, hogy még tavasszal valamikor újságolták: hugomék nyertek pár milliót a lottón (sorsjegyen?), talán pont tudnak belőle venni egy kis házat, ott, vidéken.
vettek. újítgatták. beköltöztek.
velük örültünk meg minden.

aztán ősszel volt, hogy hívott apám: mikor megyek haza? jó hát igen, jól hallom a hangján, tényleg van valami, de nem, nem mondja a telefonba, á, akkor sem, igen, tényleg rossz hír, de majd csak személyesen...
na ettől totál ki tudok lenni, jó soká tartott, de kihúztam belőle:
hogy hát a hugomnak rákja van.

sírás-rívás, aggódás, minden, ami egy ilyen helyzetben adekvát.


még valahogy az is logikusnak tűnt, hogy nem nagyon akar beszélni róla, mert könnyebben viseli úgy. hogy ő el se akarta mondani, hogy ne terheljen, úgyis jár kezelésre, nem is vészesek a kilátások, csak a sógorom elkottyintotta anyámnak.

a sztori ott csavarodott egyet, amikor fura, kétségbeesett smseket kaptam tőle, hogy s.o.s. szüksége lenne egy nagyobb összegre.

persze az ember egyből visszakérdez, mi történt, mi a baj... no és nem akarta részletezni, tiszta zavaros össze-visszaságokat írt, mondott,

fullra érthetetlen volt.
nem tudtunk volna ennyit adni neki exsemmiséggel, de ha tudtunk volna, se, úgy, hogy nincsenek tisztázva a részletek, meg ne mondjam el senkinek, de sürgős, meg ha jól emlékszem, még be is hisztizett, hogy "így számítson az ember a testvérére", miután nemet mondtam.

(rosszabbodott a helyzet, orvosra kell? vagy mi? de az se jött ki sehogy: minek akkor titkolni? miért nem mondja akkor el rendesen?)

annyira weird volt az egész, hogy végül csak rákérdeztem anyáméknál, mit tudnak, van-e valami, aggódom, nem értem.

és hát, fokozva a helyzet wtf voltát, kiderült, hogy van.
most is rettenet nehéz volt kirángatni belőlük a részleteket, de képtelen voltam annyiban hagyni.

hogy hát igen, az úgy van, hogy a hugom tartozik némi pénzzel, és egész héten a törlesztéssel vacakolnak, mert valami bénázás mindig közbejön, és hát ma is csak azért nem volt nála, mert otthonhagyta a sporttáskát, amibe tette, de már elment érte, csak a kocsit várja, de majd már tényleg hozza. (nem állítom, hogy a napok stimmelnek, de kábéra ez volt a sztori, meg hát itt azért már kezdtek gondolkodni ők is.)

ja, hát hogy mennyi pénz? ja, hát végülis kb a nyeremény összege.

mert az úgy volt,...
szóval nem érkezett meg időben a pénz, fizetni kellett kifele már a házat, különben bukják, hát a család gyorsba' összedobta, amilye csak volt, hát úgyis csak pár napra/hétre kell megelőlegezni.


innen aztán nem volt már megállás, buktak ki és eszkalálódtak a dolgok:

hogy a hugom végigkuncsorogta a várost mindenféle hazugságokkal, hogy őt zsarolják, üldözik (a szüleim asszem, de volt egy rakás vari), még a volt zenetanárnőnknél is járt. (pénzt elvileg senkitől nem kapott - ha abból indulok ki, nekem mi gyanúsat összehordott, nem is csodálom.)

hogy ő öngyilkos lesz.
csakhogy látták a városban (holott azt állította, a saját településükön van), így az egész rokonság ment, ahány kocsijuk csak volt, cirkálni, keresni. végigkérdeztek mindenki lehetségest - azt a barátnőjét is, akinél bujkált, de neki olyat mesélt, hogy simán letagadta.

miután mégis meglett valahogy, őrizték a régi szobájában, addig hisztikéztem nekik a telefonba, hogy hívtak hozzá orvost. az azt mondta, tiszta, beszámítható, minden rendben vele.

iszonyúan kivoltunk. vagyis hát én biztos.

később az akkori vadonatúj pszim vállalta, hogy megnézi - pechemre, mert ott még nem tudtam, hogy ő az a bizonyos "el kéne tiltani, életveszélyes' nő lesz, akihez foghatót (szerencsére) nem tudok másikat mutatni. (sajna biztos van.)
bíztam benne.
ő is azt mondta, kutya baja, csak egy kicsit társfüggő...
(na halljátok... ezt szószerint, ez beégett.)


pedig sokáig ment a huzavona, természetesen tagadott körmeszakadtáig.
meg állította, hogy hogyne lenne pénz...
(nem volt, sosem volt.)
csak a bank nem adta, elvette, és nem tudta, mit csináljon... csak ez... csak az...
csak, csak, csak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése