nem ezzel tellik, hanem másnapossággal.
tegnap találkoztam egy volt osztálytárssal, akivel ilyen évente egyszer szoktunk, jó későn, és jó sokáig dumáltunk a fogalmamsincsmiről - életről, munkáról, házasságról, gyerekvállalásról, gratulálhattam pl, hogy apuka lesz.
hajnalban értem haza.
(de nem ezért nem mentem az esküvőre, csak hogy tiszta legyen.)
nemsokra rá random hazaesett újcsaj is egy fesztiválozásból.
reggel cukin együtt agonizáltunk,
virágbámulós, padon reggelizős, lassan kvzós tripet kell elképzelni sok vízzel és nyifogással.
hazautazott, én meg ügyesen rájöttem, hogy mindjárt zár a zöldséges, de nyár is van meg időm is hirtelen, főzni kéne valami szezonálisat.
kitaláltam, odaértem, boldog vagyok.
előtte meg a pasi engesztelt ezerrel még a múltkoriért, aminek részeként tegnap délután spontán kiültünk egy fröccsel a Duna partjára. már nagyon-nagyon ránkfért. a hidegért is kárpótolt.
(miezazidő.)
furin éreztem magam, hogy vacsi után eljöttem tőle, szokatlan volt,
rossz is már nekem egy idegen fiúval kettesben bandázni, ahelyett, hogy vele összebújva filmeznénk.
ilyenek.
igyekszem nem pánikolni a családos sztori miatt, több-kevesebb sikerrel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése