2017. július 31., hétfő

a helyzet változatlan

valahol tök szomorú, hogy amint hazaértünk, rámszakadt ugyanaz a minden.
abban az értelemben, hogy este képtelen voltam elaludni, annyira szorongtam. akkor még próbáltam a koffeinre fogni, no de tegnap csak egyetlen kvt ittam, azt is reggel, mégis ugyanúgy éreztem, teljes befeszülés, stresszállapot level millió, szinte remegve, ugrásra készen feküdni nembuli. és ez már a nap nagyrészében is ott figyelt, most is totál kész vagyok ugyanúgy...

hát így. konkrétan rettegek, konkrétan (gondolom) mindentől.

hogy öreg vagyok, hogy megcsúnyulok, hogy sose kellek majd feleségnek, hogy sose leszek többé biztonságban, hogy mindig egy paraszthajszálon fog múlni csak az egész. hogy mindent örökre elrontottam.

haha.

sztenderd hülyeségek.

hogy mindent nekem kell, felnőttként, de az nekem nem megy, én nem tudom egyedül játszani az életkét...



no jó, engedjük el, gondoltam - lófaszkát, gondolták a szorongásaim. és azóta is ezen vitatkozunk.
fú.

(a pasi is ugyanígy járt a sajátjaival, két szorongáskupac beszélgetni próbál, mi az.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése