amúgy jó, minden más jó. szóval lehet, hogy csendben kinyírom magam, úgy, hogy észre se veszem, de legalább érzésre pozitív hangulatban zajlik.
hihetetlen ütemben jövök rá dolgokra, ott vannak a csajok, a pasi, fürtös, mások is, szeretés van, meg is jött már, az idő is egy csoda, szuper kontentek mennek, izgi cikkek,
oké, múltkor volt egy undormány konflikt a melóban (mosdóbajárási szokásaimon rugózás vol.12367), egész nap dühöngtem rajta,
meg valami fasz majdnem kinyírt itt nekem néhány óvodást,
no de azon túl.
viszont az egyértelmű, hogy még mindig nem a továbbtanuláson meg munkahelyváltáson kell aktuálisan pörögnöm,
hanem pl a létfenntartó skilljeimen.
tíz éve kérdés, és most esett le, mennyire hárítom is - könnyű, hisz annyi más, szintén fontos téma van kisebb ellenállással... meg bele is szoktam a soványságba és nemevésbe, nem fura, el se tudom képzelni, milyen stabilan normálisan étkezni...
egyértelműen nem oldódik meg magától, és az égvilágon semmit se segít rajta, ha jól mennek a dolgaim, se, ha tudatos erőltetéssel tünetkezelünk, az első "váltásnál" visszaáll.
váltások pedig még sokáig lesznek.
de a pszichonéni hozott új szempontot, ami sanszosan helytálló magyarázat lesz, nekem is beugrott egy másik fontos,
tehát most már aztán tényleg derüljön ki, álljon össze, találjunk végre rajta fogást,
értitek.
próbálom prióként felszínen tartani, nem mondanám, hogy könnyű.
jó, ez mégis ijesztő, bocsi. leírva viszont látom, hogy jé, foglalkozva volt vele, és ha nem is látványosan, de vannak új fejlemények.
#vanremény
#bárcsakbárcsak
#nelegyetekevészavarosok
#nemérimeg
#csakviccelektudomhogynemválasztásdolga
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése