folyt. köv.

hétvégén kishugomék eljegyzése. még épp örömködtem, hogy hívott a pasi, hogy akkor úgy szervezte, jön (és észben tartotta, és nem is rágtam a fülét), mikor hívott anyám, hogy ugye már szombat reggeltől számíthatnak rám?

kiderült, hogy 35en leszünk. 35en!

atya.úr.isten.

akkor ez olyan lesz, mint a hugoméké, ahol egész este meg még másnap délelőtt is mosogattunk meg romeltakarítottunk. (nem, ott kevesebben voltak, és a vőlegény családja ebéd után lelépett, csírájában elfojtva a bulilehetőséget...)

hát attól, hogy volt két szívmelengetően klassz napom, illetve màsfél, mert hétfő délelőtt spec még bőgtem, mint a szar,

marhára nem pihentem ki azt a huge kimerültséget.

(és a gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy fél nap csemperagasztó kapirgálás, fél nap strand, fél nap főzés-mosás-stb...)

igen, ettem jókat, ribizlit meg paradicsomot meg sárgabarackot meg sonkát meg vaddisznószalámit meg házisajtot meg tükörtojást, pörköltet is, palacsintát is,

de hát az azért még lófaszka, inkàbb csak mutatóban...

és egy pillanatig még reméltem, hogy csak együtt lemegyünk a pasival, mint vendégek... 

de nem, mert valóban, anyámnak igaza van, 35 fő az gecisok munka, pakolás, terítés, sütisütés, illik, muszáj, ha nem adok, kapni se fogok, tökjogos...

nem gondoltam én ebbe bele, 

gondolom, hárítunk címszóval,

csak a kövi nagy lagzizás volt a fejemben,

most meg nyaff van, hogy hát oké, de neee, naaa, így is kibújtam az "eljegyzésre meglepi dal" projektből, pont, mert addig már nem megyek haza.

hahh, ahogy azt móricka gondolta.

ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy ennek hangot adtam, meg is kaptam, hogy persze, lemegyek, bekajálok, aztán még csomagolok is magamnak és lelépek, mint mindig, a család életében részt venni meg ...

jó-jó, értem én, tökjogos, csak közben ez speciel nekem igazi kínzás. ambivalencia a köbön, sokszorosan, sikítófrásszal, gyomorgörccsel,

kérem, én még csak most kezdtem a terápiát, 

kérem, én erre nem vagyok kész.

(qrva esküvők, mondja az irigy.)

(és már most pánikolok, hogy oda a pihenés, azután rögtön újabb hosszúhét a melóban, pedig most lett vége, csak gyűlik tovább a fáradtság, jajjmilesz.

pl alvás helyett dögfáradtan gyomorremegős posztot írok. remek. remek, hogy ilyen lesz a nyár. sírhatnék is van, de úgy kiszáradtam, hogy nincs könnyem.)

#szégyellem

#gyalázat

#önzőség

#gyengeszarság

#atámogatásukviszontkénenyilván

#túlőszinteposzt