a terápiás munka értelme (ismeretterjesztő poszt, haha)

kicsit kaotikusra sikerült a reggelem, így jártam a pékségben (alvás helyett).

az eladólány épp csak felnézett:
-szia, kávézol?
alig mondtam ki a sziaigent, rávágta, hogy "csinálom" és pakolt tovább. nem sietettem sehova, így türelmesen ácsorogtam: még az előző brancs kvja fő le épp, addig hadd fejezze csak be.

aztán derült ki, hogy az már az én kvm volt, medzsik - látott jönni, előre odatette,
mire beléptem, félig kész is volt...


na.
két dolog futott át az agyamon, mielőtt hangot adtam a meglepettségemnek:
-woww, decuki meg milyenhatékony és ez mennyire vicces, stbstb
majd kis fáziskéséssel:
-vagy bizti magának főzte volna/elbaszott pont egyet és milyen jól jött ki neki, hogy jöttem épp és kedvességgel tuningolva adhatja el a szitut


vegyük észre a második gondolatmenetben rejlő paranoiát. hogy a világ veszélyes hely, nem bízhatunk senkiben, átvernek, becsapnak, kihasználnak, hülyét csinálnak belőlünk, ahol csak lehet.

egészében mégis örülök, mert rávilágított egy nagy sikerre:
pár éve volt téma ez a fajta paranoid, bizalmatlan reflexes hozzáállásom, miután kiderült, hogy van. (volt rácsodálkozás meg ellenkezés, nekem aztán neeeem, kizárt, hogy rosszul értelmeznék helyzeteket, pláne hogy ennyire, lófaszkát...) akkor sokat dolgoztam rajta, hogy megértsem, hogy észrevegyem, hogy módosítsak a beállításokon. senki nem születik ilyennek, ez egy családból hozott, tanult dolog, olyan alapprogram, ami napi szinten meghatározza a szituk értelmezését, egyfajta "szemüveg", amin keresztül a dolgokat látjuk.
és hiába hat leírva, olvasva hosszú mondatnak, az ilyesmi a gyakorlatban egy szemvillanás ám, úgy fut át az agyunkon, hogy szinte észre se vesszük. nem akadunk fenn rajta, hisz a nap nagyrészében nem konkrétan adott gondolatokra zoomolunk, hanem összességében a szituációkra.
nem állunk meg elemezni a részleteket, nem is tudatosul, hogy a dolgoknak lehet egyéb, alternatív magyarázata is, mert azonnal ott a kész helyzetértelmezés a fejünkben... mert már rég megtanultuk, mit hogyan kell értelmezni, már egy tudott, beépült készség, ismeretlen szitukra is simán alkalmazzuk.

[ilyen kis okosan kitalált szerkezet az agyunk, hiszen lehetetlen volna a világ összetettségét minden alkalommal nulláról újraértelmezni. ha látunk egy kutyát vagy kanalat se gondolkodunk rajta tudatosan, hogy az egy kutya, egy kanál, az egy tudott dolog, pont. anno már megtanultuk egyszer, így csak automatice felismerjük, hozzáasszociáljuk a róluk való tudásunkat, stb. (pedig ez valahol egy bonyi és összetett neurológiai alapokon nyugvó, kisebb csoda, azt hiszem, csak hát kitérdekel.)]



de hogy ez a gondolat most csak fáziskéséssel, másodiknak bukkant fel!
így az elsővel való ellentmondás ordított, be is emelődött a tudatos szintre, el tudtam gondolkodni rajta ott helyben, el tudtam vetni a nemkívánatosat szinte automatikusan, egy pillanat tört része alatt.
tehát ami annakidején olyan nagy és lehetetlen feladatnak tűnt, mégis beért.
oké, meg nem szűnt, de most az eljegyzős krízis triggerelhette, simán belefér.

értitek?
pusztán egy darab ilyen reflexes beállítódás képes alapjaiban meghatározni az egész életet,
ezt a példát véve: mennyi örömtől, kellemes élménytől fosztana meg,
micsoda "pazarlás" lenne elmulasztani az ilyen apró kedves, jókedvre derítő gesztusokat, csak mert nincs szemem hozzá, mert "kitakarja" a fránya "szemüveg".
no és mennyi bosszúságot, rossz érzést okozna.
nem is beszélve arról, hogy ha egy ilyen, igazából jelentéktelen, röpke és mindennapos rutinszituban (beugrok a pékségbe) ennyire kijön, mit okoz nagyobb, fajsúlyos helyzetekben!
összeadódva, mindent áthatva milyen minőségű lenne így az élet?
miközben ott egy másik, sokkal boldogabb alternatívája is pontosan ugyanannak az életnek.

ha belegondolunk, bizony óriási a különbség, teljesen más érzés, ha kedves gesztusnak fogom fel, mint ha átbaszásnak. másképp is reagálom le a kettőt, más lesz a napom hangulata, mások a gyakorlati következmények.
ez túl semmilyen példa, hogy levezessem, de ha azt mondom, ugyanígy működnék randihelyzetben, állásinterjún, párkapcsolatban, a munkahelyemen, ügyintézésnél, a barátaimmal, mindenhol, könnyebben el tudjátok képzelni, mi a jelentősége.

senkit nem akarok elkeseríteni, de milliomegy ilyesféle apróbb-nagyobb "torz" alapprogram futhat a háttérben...

nyilván lehetetlenség felgöngyölíteni őket.
vannak viszont tipik, az életminőséget jelentősen rontó fajták, na, azokat érdemes kiszúrni és megdolgozni.
mert ugyan ki akarna így élni, ha lehet máshogy is?

tudom, hogy szélsőséges, visszatetsző ez a paranoiás példa. de biztos mindenki tud hasonlót, csak mondjuk ártalmatlanabbat, helyettesítsétek be.



azt hiszem, azt akartam kihozni belőle, hogy na ezért hasznos dolgozni magunkon. mert ennyire sokat számít, ekkora különbséget jelent.
csak elfáradtam közben.