persze attól még...

... nincs szélsőségesen beszűkült negatív hangulat, de nagyot nehezít a napon.

ilyen állapotban kínlódós itt lenni, türelmetlen vagyok, zúg a fejem, fájnak az izmaim, szédülök, émelygek, zsigerből utálok mindenkit, akit amúgy nem is, fáziskéséssel kapcsolok, bebambulok, visszakérdezek, félreértek, elírok, mellényúlok, leejtek, dadogok, pongyola vagyok és akaratlanul flegma, semmi kontrollom a grimaszaim felett - ezek a tények, és hát rohadt nehéz azonosulni ezzel a nádjaverzióval.

(én kérem kedves vagyok, figyelmes, tisztelettudó, kommunikációképes, intelligens, a teljesítményére kényes, etc. legalábbis az illúzióhoz ragaszkodom.)


szóval vállalhatatlannak érzem magam. az intravénásan adagolt koffein se javítana rajta, közben már most alig várom a harmadik kvt...
ismeritek, milyen...


de: végre felvehettem az ultimate kacsás ruhámat, úgyhogy legalább szép vagyok, ahogy az idő is.


#azisvalami
#kihívásmaodatennimagam
#miértnemadjákingyenapénztbrühühü




u.i.: a nyitott ablak ellenére levegő sincsen, úgyhogy vagy megfulladok, vagy addig kalibrálom a hozzáállásomat, míg őszintén ki nem tudom nevetni a nyomorom, és onnantól mindegy...