meg volt az, hogy a növénykék élnek, hol jobban, hol rosszabbul viselik, hogy a végletekig kiszàrítom őket, mielőtt alulról kapnának vizet,
viszont a nyomorult tőzeglegyek nem akarnak elfogyni.
és akkor cuki előállt vele, hogy dobjuk már ki őket, mert anyukája adna virágot, de így nem meri felhozni.
hát: no way.
komoly érzelmi szálak fűznek hozzájuk, és kétségbeejtő, hogy nem pusztulnak ki ezek a kis szarok.
mértnem.
nemár.
fú.
de közben meg nem akarok megint ezzel foglalkozni, új virágföldet venni, kisütni (?!), átültetgetni, úgyis marad a gyökerénél, úgyse merem az összes földet lekaparni/áztatni, utálom ezt az egészet, régen minden jobb volt, hisztike.
#tudomfwpdena
#azegészfelnőttéletemanalógiája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése