este fürtössel dumcsiztunk, és baromira kattogtam utána alvás helyett, úgyhogy nagyon kései fájdalmas reggel lett belőle.
cuki eljött velem kvzni, aztán mégse ivott, csak én, valahogy inkább bezavart most a rutinba, mint hogy jó lett volna.
most még üldögélek, de nagyon nem vagyok toppon meg képben,
és a nyugis, ráérős tegnapom után hirtelen szembesültem vele, hogy menni kell felnyalni az albit, amit nem tudom, hogy fogok ennyi idő alatt abszolválni, aztán pszichonéni, aztán a pasi felszed, hogy megtámogathassam a tanulásban, amit abszolút önösérdek-mentesen, pusztán objektív segítő szándékkal dobtam most fel, mert szerintem fogok tudni,
és akkor már úgy kell pakolni meg tervezni meg bevásárolni,
holnap meg újra munka.
én meg itt pötyörészek egy cuki közkertben egy padon, és rohadtul semmi kedvem abbahagyni, hogy nekiugorjak a lakàsganézásnak, blöe.
hát a motivàció, az mifánterem, kérem.
ezzel szerintem örökösen elégedetlen vagyok: vagy az a cél, hogy végre lelazuljak és pihenjek, de akkor meg elszámolom magam és utána azt se tudom, hova kapjak, vagy az, hogy csináljam, de akkor meg utána megb*hatom magam, amiért hulla fàradt maradtam. kell az a vágyott középút.
de azmiaz és hogykell.
amúgy tök jó, csak ezek most stresszelnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése