2017. március 22., szerda

főnixesen (maratoni apróságok)

képzeljétek, a tegnap tényleg jó lett! mutatott valamit abból, amit hiányoltam.

első körben sétáltam, reggeliztem, kávéztam, kipanaszkodtam magam, felébredtem és felmelegedtem.

másodikban leöltöztem, beakasztottam végre a szekrénybe a télikabátot és kiszedtem a csizmámból a bundás talpbetétet, kitaláltam, miket ennék és megjártam a pékséget, dohányboltot, zöldségest és spart.

harmadikban beszereztem az impregnálót, valami gagyi tisztító kencét, majd képes voltam fél órát külön sorbanállni lestyánért (és őrölt kardamomért, mert akciós is volt, meg mostanában többször szembejött mindenféle receptekben, és ennyi pozitív előjelű izgalom azért kell - igen, azt se tudom, mi az, teszem hozzá: még),

meg hamár, vettem két pár cipőt.

két felsőt is impulzusvásároltam, de azok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
(nappali fényben bénán állnak, pedig általában eltalálom. de legalább próbálgatás közben minden oldalról megcsodálhattam habtestem összes előnytelen hupliját és szottyadtságát
- gyűlölöm a fülkék megvilágítàsát, komolyan,
szerintem arra találták ki, hogy az így elvesztett önbizalmunkat és reményeinket új ruhákba vetett hittel akarjuk kompenzálni.)

szóval visszaváltom őket, és az árukból veszek inkább mégegy cipőt. (tudom, no comment.)

nem kell amúgy nagy dolgokra gondolni, sikerült azt a sötétkék balerinát hazavinni, amit már ősszel is vàgyakozva kerülgettem, és évek óta megálmodtam magamnak, és abból akarok még egy feketét is.

(igazi univerzális darab, és jön az esküvőszezon, és lagzihoz jolly joker, a kis vásznat meg már elnyűttem. ha szép lábam lenne, biztos nyomatnám a magassarkút, de így nem kell, hahh.)

a másik, az egy kis fekete vászon sneaker. nem volt a méretemben, csak rózsaszín, de van ez a lehetőség, hogy azért kifizetem és majd ingyér kihozzák.
a melóba kértem, most cukin izgulok, hogy minden simán menjen.

ehhez még annyit, hogy: awww, cipők!

a délután további részében elkerültük egymást a csajokkal,
előtúrtam és lekezeltem a velúrcipőmet,
szétrobbantottam a szobát, mire kitaláltam, mit vegyek ma fel,
elpakoltam a szobát,
elhajtogattam a szárítóról,
megcsináltam A meggyes sütit (és egy darabig úgy tűnt, hogy karasztrófa lesz, végül mégis minden eddiginél jobban sikerült) meg főztem finomat,
mindent nagyon ügyin kihűtöttem és kiporcióztam,
szemétmentesítettem a lakást meg mosogattam hatszáz kört a mindenki helyett is,
sőt, bónuszként letakarítottam a tűzhelyet,
mert ahogy csuktam a sütőajtót, újcsaj maradék kávéja elegánsan ráborult.

és mindeközben jött egy megérzés, hogy pont el fogom kapni a pasit hazafele,
úgyhogy ráírtam, és tényleg,
sőt, kocsival volt,
és olyan büszke vagyok rá, hogy mindennel pakkra kész lettem pusztán a megérzésemre hagyatkozva. még le is fürödtem és össze is készültem, mire odaért.

a főztöm is agyon lett dicsérve és az outfitem is, és a csajoknak is hagytam süteményt, hadd örüljenek.
lejártam a lábam, de minden perc megérte...
ez már hasonlít.

(még ilyeneket!)

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. egyértelműen fogalmazok majd, ha esetleg új játékos tűnik fel a színen...

      Törlés
  2. Hol vettél ilyen csoda balerinát? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. deichmann :D

      azokat szeretem, amiken se masni, se egyéb cifrázás, meg olyan kis picur a lábam, a legtöbb nem passzol, de ez igen :)

      Törlés
    2. tavaly/tavalyelőtt voltak tán a H&M-ben azok a cukker kiscipők, Lenszi írt róluk - na, azok nekem kivétel nélkül mind nagyok voltak.
      fájt a szivem :D

      úh ezek most jónak tűnnek

      Törlés