2017. március 11., szombat

bicsi-bocsi

hogy nem válaszoltam, a pajzsmirigyes meg a napirendes cuccra, olvastam, nyugtáztam, köszönöm, csak pont más volt.

szóval a pajzsmirigy előrekerült akkor az listán, huhh, gondolta a fene. (lehet, megkérek valakit, hogy fogjon kézen és kísérgessen. na jó nem. de nem zárom ki azért teljesen, haha... mindig van lejjebb.)

aztán még az, hogy napirend. igen, hasonlókban gondolkodom amúgy... vaccillálok mindig, mikor választani kell a "sokáig alszom" meg a "korántól hatékony vagyok" között, néha ez éri meg, néha az, sokszor benézem.

amúgy kb az a tapasztalat, hogy általában nem kell felírni a 'fogmosás, felöltözés, ...' szintű dolgokat, elég a hozzáállást behangolni, ha meg annyira úgy vagyok, hogy fel kéne, akkor hiába lenne róla lista, pont mindegy már az is.
akkor van nálam haszna, ha nagyon pörgetni kell a dolgokat muszájból, rohangálni feszes menetrenddel, és a túlterheltség miatt külön figyelni már nem lenne kapacitás a nemrutin kis aprósàgokra/vagy leginkább muszáj előre látni, hova mit szuszakoljak be.
(igen, őszintén átvettem, hogy szokott ez lenni.)


meg még azt vettem észre, hogy (pl mint ma is) lézengés olyankor van, ha belül intenzíven dolgozik valami. végülis annak meg van értelme mindig.
olyan akármikre is választ szoktam kapni, amikhez a kérdést se tudtam korábban, hogy mi.
csak néha nem rögtön, és akkor bosszantó.

luxika, de pl munka, főzés, egyebek közben nem tudok rendesen gondolkodni, mert akkor kénytelen vagyok arra figyelni, amit csinálok... (nevet-nevet.)

sok-sok automatizmust, rutint szeretnék kiépíteni, és akkor rengeteg időm is felszabadul.

egyszer majd nagyon jó lesz nádjának lenni...
(addig meg... rinya.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése