arcom

reggel az óracsörgéskor.
arcom azóta is.


a tegnap lájti péntek helyett egy álruhás hétfő volt, a durva fajtából. remélem, a ma ennek tudatában csordogál majd és kíméletes(ebb) lesz...

eddigi benti hetünkről litániákat tudnék írni, csak nem szabad sajna.
érzékeltetésül a legkevésbé wtf rész:
mikor rájöttem, hogy lehet, már nem is az a főnököm, aki, csak erről az apróságról valahogy elfelejtettek értesíteni.
(sokatmondó, hogy meg se hatott, nem? simán nem volt kapacitásom rákérdezni...

ezek után gondolom az is világos, miért érzem sokszor ma is, hogy fogalmam sincs, mit csinálok, csak eljátszom. hát így hogy? mik már ezek a munkakörülmények és feltételek?)


műszak végén befigyelt egy tökéletesen időzített spontán találkozó a réglátott barátnővel, aki így új nevet kell kapjon.
csak az volt, hogy vele olyan beszélgetni, hogy hipp-hopp 10 óra lett, fene se érezte, úgyhogy halmoztam tovább a kialvatlanságot.


most nagyon fáj, de nagyon megérte.
(holnap délig alszom.)