tudtam, hogy para lesz a munka, mert hát az alvással (, evéssel, ivással) még nagyon hadilábon állok.
sikerült is vagy négy órát (nagyon kevés), beütött a világfájdalom is (hogy tőle sokkal jobban szerettem bejárni és már sosenem fogok - első szembesülések a gyakorlatban, mindegyik jajjj),
alig láttam ki a fejemből az indokolatlanul drága fornettis kvm fölött.
papírforma szerint, esténként szenvedek a legjobban, viszont (még) alapszinten is szarcsi-foscsi, utálom az egészet.
no de az élet meg a megytovább, túl kell vergődni rajt', ugye.
azon drukkolok, hogy az összeomlás, ami eddig nem jött, ne most találjon meg - bezárva, nyilvánosan pánikrohamot meg sírógörcsöt kapni elég nemszeretem. és persze kialvatlanul itt lenni alapból necc.
reggel felbukkant a lehetettvolna srác, hogy adjak egy zöldet - beletelt vagy fél percbe, mire leesett, hogy a bögrémre gondol, mert hozni fog nekem kávét, de sikerült vele mosolyra bírnia. ezt jó ómennek veszem.
azóta meg random áramszünetekkel szórakoztat az univerzum, minden csipog meg villog, kicsit táncol az idegeimen, kicsit nevetek is...
jó lesz.
#elsőkkihívása
#keepcalmandsurvive
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése