kedves univerzum

a humorod továbbra is utánozhatatlan. amint leírtam ide, hogy nem keres és ez így van jól... jóhogy nem a kapuban várt, mikor jöttem.

az elmúlt napokban asszem menekültem. ki akartam bekkelni a nehezét a szüleimnél, mindent csináltam, csak ne kelljen a valóságban lennem. persze átlag óránként egyszer felnéztem, hogy ácsi, nekem van életem, ez nem az, ezmiez. és egyszercsak, hirtelen azt éreztem, most már tényleg haza kell mennem, bárhogy félek is tőle, bármi lesz is.

és fél óra alatt összekaptam magam és neki is indultam.

mondjuk mindenre számítottam, csak erre nem.
hogy sajnálja, reméli, megbocsátok majd(, és akkor újra ott leszek neki). képes volt ezért megkeresni, ezzel gyomorszájon vágni.

hogy nagyon sajnálná, ha soha többet nem tudnánk beszélni, ő ezt még másról nem tudta eddig elmondani és majd idővel megpróbál elérni. (vagyis hogy legyek barátnőpótlék, ugye.)

tudom én, hogy hiànyzom, tök természetes.

alapból jófej vagyok, szórakoztató és kellemes társaság, no és kedves, érdeklődő, megértő, törődő.

meg rossz egyedül, társtalanul. hogy nincs, akivel a mindeféle fiszemfaszom apróságokat megossza, aki minden este kíváncsi, milyen napja volt, aki érzelmi tàmasz, aki pozitívan visszatükrözi, aki vakarássza a hátàt, akihez oda lehet bújni, akivel lehet mindig menni és élményeket szerezni. hogy nincs, akinek ilyen szinten számít a létezése.

csak épp a másik oldalon is ugyanez van ám. az egyedül, az itt is ilyen. mert az mindenhol ilyen.

és én pluszban még a tárgyavesztett, sóvár szerelmemmel és reményeimmel is meg kell harcoljak.

szóval barátnőpótlék.

ezt már októberben tisztáztuk. hogy most már elég, nekem a teljes csomag kell vagy felejtsen el. jól gondolja meg és nyilatkozzon és ha kellek, ígérjen.

erre azt mondta utólag, úgy tűnik, tévedett.

én meg azt, hazudott. még csak nem is feltétlen a szeretlekkel vagy az akarlakkal - a becsüllek, na az volt az ordas nagy hazugsàg.



kedves univerzum, kegyetlen egy lecke, de remélem, megtanulom végre: hogy amit én egy férfinak nyújtani tudok, az érték.

(és az értéket meg nem osztogatják ingyen.)