elaludtam. elkéstem. masszív hányingerem van, amire a pirítás nélkül kábé ehetetlen kis fehérkenyeremet rágcsálom magában. valamiért most szar a kenyér, amit vettem, demiért. a hajam is szar. a melóban szinte csak azt látják belőlem, hogy mindig van valami nyűgöm, és ez zavar. megint biztos piszkálni fognak, mert ilyen köcsögök tudnak lenni a fiúk, ez is. nőtt egy undi óriáspattanás a nyakamra. a szarahajam miatt el se tudom dugni, mert fel kellett kontyolnom. mondjuk úgy is szar. megint madárijesztősre töppedtem össze. sose lesz így férjem. még egy vigaszfasznak se merném mutogatni magam, csontok és bőr, ennyit a nőiességről. eleve, hogy eszembe jutott, hogy vigaszfasz. szétcsesztem az arcbőröm, reggelente már a szám körül is ráncok vannak, tudjátok, az a fajta, amibe a mammereknek belefolyik a rúzsa olyan bohócszerűen. pláne sose lesz így férjem. továbbra is, minimum napi 2x öt percre random rámtör a halálfélelem. nem tudok elaludni, aztán rémàlmaim vannak. wtf gondolatok napközben. dolgozni kell, teljesíteni kell, türelmesnek lenni. pedig most majd pénzem se lesz, hülye tp, mileszígy. mosolyogni is kell egész nap ma megint.
no és most már itt ülnek, nem tudok így kimenni teázni egy cigivel, se semmit, mikor máskor pedig, nagyon mehh. minden mehh.
nyaff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése