lett amúgy ez a fasza terepfutócipőm nyári kirándulásokhoz. (úgy áll, nincs már partner hozzá, így nem baj, hogy most köbö látni se bírom. mondjuk azért se, mert a nyár még messze van. amúgy tetszik és addigra biztos megint szeretni fogom. biztos a hátizsákot is.)
mert ami nekem volt, az egyfelől kicsi
(gratuláljunk a választáshoz... pedig mennyit szenvedtem vele),
másfelől komoly halálközeli élményt tud okozni meredekebb, porló talajú hegy-, na jó, domboldalakon
(ahova már ziher nem fogok menni, mert nincs, aki megtartson. meg mert magamtól nem megyek a dzsindzsába. lásd még: "itt ez a kis út, amit nem találok a térképen, meg gyanúsan járatlan is, tuti jó lesz nekünk, csináljuk"),
ugyanis csúszik, mint állat
(mivel, mint utóinformálódtam, aszfaltra való).
valamint kiderült, hogy eleddig semmit se tudtam a helyes cipővásárlásról, se a -befűzésről.
ja, és a bal lábam a nagyobb. sosenem gondoltam.
(nem tudok írni róla. köszönöm, hogy vagytok, de most nem megy.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése