oltári kavarások után (csütörtökön lesz, nem, vasárnap, nem, pénteken; vacsi lesz, nem, ebéd, dehogy, mégis vacsi; visszahozunk, leviszünk, egyik sem, de, mégis, érted megyünk, vagyis inkább gyere te, stb, stb) végül minden jól alakult.
elvittek kocsival és a pasi is jött és lett torta, olyan, amit szeret, és csak 1 sms ment félre (igaz, abban kissógornak pont az ünnepeltet sikerült értesítenie az összes szupertitkos részletről - innen szép nyerni, ugye) és ott volt mindenki.
sztorizgatás a sültestálak fölött, 14 fős kiscsalád (na jó, egy csak vendég), béke, nevetés.
remélem, végül lesznek majd gyerekeim és hasonlóan tartjuk a nagy összejövések megnyugtató hagyományát, aztán már ők is. minden sérelem és veszekedés ellenére ezek jók és igaziak. örülök, hogy mentünk.
még akkor is, ha felváltva ragadt le a szemünk hazafele a pasival, a vonaton, metrón, buszon és éjfélre kerültünk ágyba és azt se tudom, hogy jutottam be a munkahelyemre, csak az van meg, hogy fájt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése